mmMmmmmmmmm^ -^frv..;^? '■ ,rM?* V^'^^M^í .......M..... #^#'^' :^*i '•'^^ H 89- vol. 14 1915 * BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁX A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZT] MOESZ GUSZTÁV XIV. KÖTET 1915 MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN BUDAPEST, 1915 Kin, MAGY. TEHMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIU., Eszterházy-iitcza 16. szám.) I N D E X. A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sicli auf die Mitteihingen fiir das Ausland, die mit * auf Abbildnng-en. I. Augustin B. : Adatok a Rubuslevél kémiájához (Szakul.) 202. — — és Irk K. : A budapestkörnyéki Juniperus drog. (Szakul.) 95. — — Über die Juniperus-ürogue der Umgebung von Budapest, (Sitz.- Ber.) 37. Bodnár J. : A zimáz és karboxiláz enzimek a burgonya és cukorrépa raktározó szerveiben. (Ismertetés.) 122. — — Die Zymase und Karboxilase in den Speichorungsorganen der Kar- toffel und der Zuckerriibe. (Refer.) (97). -^ — Újabb adatok a növényi lélekzés biokémiai ismeretéhez. (Szakul.) 208. Borza S. : Adatok az erdélyi Fritillaria tenella ismeretéhez. 188. — — Zur Keuntnis der siebenbürgisfhen Fritillaria tenella. (125). Bubák F. : Adatok Montenegró gombaflórájához. III. közlemény. 97. — — Dritter Beitrag zu Pilzflora von Alontenegro. (39). Degen Á. : Alp- und Weidewirtschaft im Velebitgebirge. (Ismert.) 76. (Refer.) (35). Doby Gr. : A burgonyalevelek invertáza. (Ismert.) 122. — — Die Invertase des Kartoftelkrautes. (Refer.) (96). Fucskó M. : Az Atriplex hortense és Atriplex niteus heterokarpiája. 12. Über die Heterokarpie von Atriplex hortense und Atriplex nitens. (3j. HoUendonner F. : Lucaszékek xylotomiai vizsgálata. 192. — — Xylotömische Untersuchung der „Lucie-Stühlchen". (126). — — Martinovics és társai kiásatásakor talált fadarabok vizsgálata. 120. Egymásba Oltott hársfák. (Szakul.) 202. Jablonszky E. : Euphorbiaceae. — Phyllanthoideae. — Bridelieae. (Ismer- tetés.) 193. Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. 11. közlemény. 62. III. közlemény. 98. Floristische Daten. II. Mitteilung. (27). III. Mitteilung. (83). — — Degen A. „Magyar sásfélék . . . gyííjteménye". Bemutatás. 125, I* IV Schiiiz és Keller „Flóra derSchweiz" c. munka ismertetése. (Szakul.) 95. Kari J. : A viridis típusú Euglenák magosztódásáról. 135. Über die Kernteilung der Euglenen vom Typus viridis (99). Kovács F. : Változások (')becse fiórájában. 68. De plantis emigrantibus et immigrantibus (-(mfinii oppidi Óbecse. (31). Kümmerle J. B. : A Ceteraeh-génusz új faja. (Szakul.) 201. — — A pteridospóra szisztematikai jelentőségéről. 159. Über die systematische Bedeutung der Pteridosporen (115j. — — Előmunkálat a Lonchitis-génusz monográfiájához. 166. Monographiae generis Loncliitidis prodromus, 166. (123). — — Növénytani repertórium. 80.. 117., 195. Lengyel Gr. : A magyar Hóra ismeretéhez. (Szakid.) 125. Mágocsy-Dietz S. : Bemutatások. 202. Elnöki megnyitóbeszéd a szakosztály kétszázadik ülése alkalmából. 1. — — Eröffnungsrede. (1). . Moesz Gr. : Jelentés a szakosztály vagyoni állapotáról és a Botanikai Köz. lemények liJU. évi állapotáról. 125. — — Kossuth Lajos herbáriuma. (Szakul.) 94. — — Mykologiai közlemények. II. közi. 145. Mykologische Mitteilungen. II. ^Mitteil. (108). Hírek. 95, 204. Nachrichten (38), (129). Paál Á. : A növényélettan újabb eredményei. II. kíizl. (Szakul.) 94. III. közi. I Szakul.) 132. Schneider J. : Bemutatások. 125, 133, 201. Szabó Z. : .V ('ephalaria-génusz rendszere. (Szakul.) 202. Elektromos melegitődoboz parafinmetszetek kinyujtására. 114. Elektrische Wiirmeschachtel íur Ausbreitung von Paraffinschnitten. (94). — — Fucskó Mihály emlékezete. 5. M. Fucskó. (2). Jablonszky .Euphorbiaceae — Phyllanthoideae Brideliae" c. mun- kájának ismertetése. 193. — — Jelentés a szakosztály második száz üléséről. 89. — — Jelentés a szakosztály 1914. évi működéséről. 129. Szakosztályi illések. 88, 94, 125, 201—203. Sitzungsbericlite. (36), (37), i97), (98), (127). — — Rendellenes diótermés bemutatása. 133. Hírek. 1:;4, 204. Nachrichten. (H8), (129). Tliaisz L. : Degen Á. : „Alp- und Weidewirtsch-if't ini Velebitgebirge" c. munkájának ismertetése. 76. (35). Timkó Gry. ; Újabb adatok a budai hegyvidék zuzmóHórájához. (Szakul.) 201. — — Ujabb adatok hazánk zuzmóHórájához. (Szakul.) 94. Trautraann R. : Ökológiai megfigyelés a Potamogeton perfoliatuson. 109. — — Zur Ükologie von Potamogeton perfoliatus. (90). Unger E. : A szennyvizek flórájáról. (Szakul.) 20i. Varga O, Az összehasonlító mikroszkópokról és okulárokról. (Szakul.) 95. V n. Abutilon AvicíMinae 75, (84i, Achillea inillefolium 188, Adonis venialis 71, ISS), Aecidium eiiphorbiae 145, Aegilops cylindrica 10, Aegopodium. poilagraria 12, Aethusa cynapium 72, Agavé americana 202, Ajuga reptans 72, Albugo candida 145, Alectorolophus güiiio- triolms 72, ininor 72, Alliaria officinalis 71, Allium ampelopiasura 70, atropurpureiun 70, rotiindum 70, ursinum 70, vineale 70, Althaea canna- bina 71, hirsuta 74, (33), paliida 74, (33), Alyssum dcsertonun 73, (32) Amarantus albns 73, (32), Anchasa italica 73, (32), Anemone ranun- culoides 71. 188, Angelica silve.stris 72, Antlioxanthum (Kloratum 70, Anthraeoidea earicis (42), Anthyllis polypliylla 73, (32), Arabis hir- suta 71, Arctium tomentosum 73, Arrhenatherum elatius 73, (32), Artemisia anima (33), 74, scoparia 72, Árum maculatum 70. Ascochyta indusiata 140, (108), spec. div. (6H). Asperula cynanchica 188, odorata 72, Aster tripolinm 74. (33), Astragalus contortiqjlicatns 75, (34), glyciphyl- los 71, Astrocarium niexicanum 201, AtripJex hortense 12—61, 14*— 22*, (3)— (26 , nitens 12—60, 15*, 16*, (3) -(26), Atropa belladonna 75, (34), Auricularia mesenterica (49). Bacillus miicilaginosns Koeleriae 158 (115\ Barbarea vulgáris 71, Bassia sedoides 73, (32), Bellis perennis 74, (33), Belonie-la Tuzsoniana 146, 147*, (108), Betonica off. 72, Bidens cernua 74, (33), Bifora radians 74, Botrytis vulg. (77), Bovista spec. div. (50), Brachypodium pinnatinu 70, silvaticuni 70, Brassica elongata 75, (33), Bremia lactucae (41), Bromvis inermis 73, (32), Bryonia dioica 72, Bupleurum tenuis- simum 74. Calamagrostis lanceolata 70, Calepina irreguláris 73, (32), Cal- litriclie verna 74, (33), Calloria erythrostigmoides (51), Caltha palustris 71, Calvatia caelata (50), Calyptcspora Gocppertiana (48), Carex divulsa 70, Hacca 70, paradoxa 70, silvatica 70, stcnojjliylla 70, Carlina intermedia 73, Carpesium. cernuum 73, Carthamus lanatus 74 (3;!), Caucalis latifolia 74, (33), Centaurea solstitialis 74, (33), Cephalan- thera alha 70, Cerastium anonialum 75, (34), Cercospora montene- grina et spec div. (82), Cercosporella prinudae (80), Trollii (76), (80), Cliaeropb-ylluin teiuuluni 72, Chaetomium elatuni (54), Chaetosphae- ronemal52, (112), Chenopodium hotrys 74, (33), Chlorocyperus glo- meratus 74, (33-, Cliondrilla juncea 75, (33), Chondrioderma radiatuni (41), Chry^opogon gryllus 70. Cicinnobolus Cesatii (65), Circaea lutetiana 72, Cirsium furiens 188, Cladium nuiriscus 70, Cladosporium spec. div. (80) — (81), Clatlirospora spec. div. (61), Clavaria aurea (49), Claviceps spec. div. (54), Clematis integrifolia 71, 188, recta 71, 188, Clito- cybe inversa (50), Cnicus bcnedictus 75, (34), Coleosporium spec div. (48), Coleroa spec. div. (54), Coniothyrium spec. div: (6»;), 146, Coriandrum sativum 75, ^34), Corispermura nitiduni 75, (34), Corydalis cava 71, Crataegus uionogyna hyll()s 71, silvestris 71, Lenzites abietiiia (49). Le- pidium gnimiuifolium 73, (32), Leptosphaeria spec. div, (58), (59), Leptostromella bysterioides (74), Leptothynum spec div. (73), (74), Vlí Leucojuin aestivmn 7(X Linaria o-enistitblia 7'.'>, (.'!2\ Linum perenne 7o, (:i2), Lithospermum purpuieo-coi'i'uleuiu 72, Livingstona chinensis 201, Lolium teimileiitum 70, Lonchitis spec. div. 159—188, (116)— (124), Lopbiotrema i!entianaecoliim (ööj. Lophodermiura spec. div. (52), Luzula canipestris 70, Lycoperdon Buhákii (50), Lycopsis arvensis 72. Macrophoma H4, Malus spec. div. 66, (29), Mamiania fimbriata (61), coiyli (61), Marasmius oreades (50), Marssonia spec. div. (75), Medicago elongata 7:!, (32), Melampsora spec. div, (48), Melampso- rella caryophyll. (48), Melampyrum l)arb;itnm 78, (32), Melanconium Mspendmn 157, 158*, (115), Melasmia acerina (73), bcrberidis 146, (108), Melica ciUata 75, (33, Melissa oíf. 74, (33), Menyanthes tiifoliata 72, Metasphaeria Feltgenii 151, (111), Jávorkae 149*, (110), seirpi 151, (111), Microdiplodia pipeiomm (67), Micronectria numteneg-rina (5.3), Micro- sphaera berberidis 145, evonymi (53), Microthyrium. iiiicroscopicniu (53), Minuartia venia 71, Moehringia trincrvia 71, Mollisia Raben- horstii (51), Musa rosacca 133, Myagrum perfob'atum 74, (3:!), Myti- lidion decipiens (52). Naemacyclus diuiuitorensis (51), Naevia ig-nobilis (51), niinii- tissima (51), Naias marina 70, Nepeta pannonica 72, Neslia paniculata 73, (32), Nonnea i)nlla 188, Nupliar bitenni 71, sericenm 71. Ophiobolus spec. div. (59), Oidium quercinum 146, spec. div. (77), Onobryclais viciacfolia 73, (:!2), Ophrys araniíVra 70, Orchis coriopbora 70, nulitaris 70, niorio 70, Orlaya grandiíiora 75, (34), Orni- tliogalum íiavescens 73, (32), pyramidale 73, (32>, Orobanche spec. div. 72, Orthantha lutea 72. Ovularia spec. div. (77). Pancrativiin spcciosum 125, Panus nidis (50), Papaver hybri- dnni 73, (32), Parietaria off. 70, Paris quadrifolia 70, Parmelia prolixa 201, Parnassia palnstris 71, Pedieularis pal, 72, Peplis portiűa 74, (33), Peronospora spec. div. (41), Peucedanum. oreoselinnm 72, Phaeo- marssonia truucatula (75), Pholiurus pannonicus 70, Phoraa spec. div. (63), pterophila 155, (112), Pliragmidium rubi 145, spec. div. (47), Phyllachora spec. div. (54), Phyllactinia suífiüta (53), Phyllosticta spec. div. (62)— (63), Physalis alkelvcngi 72, Pigottia astroidoa (74), Placosphaeria spec. div. (65), Plasmopara nivea (41), viticola (41), Plaespora spec. div. (60), (61j, Poa palustris 70, Poiygonatum spec. div. 70, Polygonum arenarium 71, dumetornni 73, (32), Polypoius spec. div. (49), Polystigmina rubra (73), Polythrincium trifolii (80), Popu- lus treniula 70, Poronia pnnctata 145, Potaniogeton spec. (bv. 70, perfoHatus 109, 111*, (90), Potentilla erecta 71, recta 71, Primula off. 188, sinensis 202, Protomyces macrosporus (50), Frunus spec. div. 67, 68, (30), (31), Pseudomonas mucilaginosns Koeleriae 158, (115), Pseudo- peziza trifobi (51), Puccinia spec. div. 145, (44)— (47), Pucciniastrum spec. div. (48), Pyrenopliora ciliolata 147, 148*, (109), liiingarica 148*, (109), spec. div. (59), Pyrus spec. div. 66, 67, (29), (30) VlII Ramularia ^pvc. div. (77) (HOi, l-til, Ranunculus iicatiii 71, Rebentischia unicaudata (58), Reseda luteola 73, (o2), pliytcuma 7o. i;i2), Rhabdospora betonieae 146, (108), spoc. div. (71), (72). Rhytisma aceriniira 145, salicinum (52), Roripa Kornori 74, (33). Salvia at'thiopis 74, (33), aiistriaca 74, (33), nntans 72, pratensis 72, Salsolasoda 71, Sanguisorba off. 71, murioata 73, (32), Sebeucbzeria paliistris 70, Schoenoplecttis .sotareus 70, supinus 70, Schröteriaster alpimis (43\ SiMlla 1)itolia 70, Scirpus radican?! 70, Seleranthus collimis 73, (32), Scolicotrichum sppc. div. (80), Scorzonera |)arviH()ia 73, Scro- pbularia nodosa 72. Secale silvcstrc 70, Sedum s|)('c. div. 02, (13. 64, (27), (28), Seliuum carvifolia 72, Sempervivum sediforme 63, Senecio barbara('f(diu8 73, doria 73, vernalí.s 73, (32), Septonema diatiyp(dluiii (81 , Septoria spec. div. (69)- (71), crataegi 146, euphuibiae i5ö, 156*, (113), eu])hoibiae('()la 157. (114), Giiepini 156*, (114), Kalchbrenneri 155, (113), Kömeriana 153,, 154*, (112). rubi 146, .^aiiiaricola 154*. (112), scabiosicola 146, Serratula tinctoiia 73, Seseli aniiumu 72, liipp^marathnun 74, (33,), Sherardia aiv. 75, (33), Silene dichotoma 71, otites 71, parviflora 71, Sorbus spec. div. 99—108, (83)— (88), aiicu])aria 66, (29) v. laimginosa 6t). (29), Sordaria fimicoia (54), Sparganium iniiiiuniin 70, Spergnla arv. 71, Sphaerella spec. div. (56), Spliaeronema Filarszkyana 151, 152*, (111), jíciitianae 152*, (111), Spbaeropsis demeisa (65), Sphaerotheca ImiiiuH 145, spec. div. (52). SpliaeruUna (57), Stachys silvatica 72, Staganospora (67), (68), Stellaria holostea 71, Stereum rugosum (49) Sternbergia colcliiciflora 75, (34), Stigmella (S2), Stipa capillata 74„ (3;>), i)eniiata 70, Suaeda niariíima 71, Succisa pratensis 72, Sympliy- tum tiiberosum 188, Syncliytrium aiircuiu (41). Tamus communis 70, Tapbrina coemlesceiis (50), Taraxacum serotiuum 73, (32), Thalictrum aquilegifolium 71, Thesium liiiopliyllum 73, (32\ Thypaielaea ])asseiiiia 74, (33), Tilletia spec. div. (42), Trame- tes cinnabarina i49), Tricbocladia evonynii 145, Trichophorum austria- cum 70, Trifoliura arvense 71, Triphragmium filipendnlae (47), Tus- silago faifaia 73, 188, (82), Typlia miiiima 70. Uncinula spec div. (53), Urocystis (43), Uromyces Baumleria- luis 145, (108), spec. div. (43), Ustilago spec. div. (42), Utricularia vulgáris 74, (33). Valeriána ni't'ic. 74, (33), Vallisneria spirális 74, (33', Venturia rumicis (57), Verbascum phoeniceiim 74, (33), Verraicularia spec. div. (83), Veronica cliamaedrys 72, elatior 72, teucrium 73, (32), Vicía Bieber- steiiiii 75, (33), grandiflora 71, hirsuta 75, (33), lutea 75, (33), paniionica 75, (33\ serratifolia 71, tetrasperma 75, (33). Viola mirabilis 71, piiinila 71, stagnina 71, sylvestris 71, Viscura album 70. "Waldsteinia geoides 65, (28). Xanthium italicum 75, (84), Xerantbemura aniiuum 74, [Sd). IX III. Hírek. — Nachrichten. Ambrózy I. 94, Andrasovszky J. 134, (98), Barbey W. 94, 96, (38), Barth J. 2Ó3, 206, (130), Blattny T. 205, (129), Brancsik K. 206, (130), Cooke M. C. 96, (38), Degen A. 204, (129), Doby G. 125, Engler A. 95, 201, 204, (38), Entz G. 88, Fóriss F. 134, 203, (98), Fucskó M. 94, 96, 133, (38 , Gabnay F. 203, 206, (130), Gáyer Gy. 125, Gombocz E. 205, (129), Gtírtler K. 134, (98), Györffy I. 89, Hermán 0. 94, Himmelbauer W. 96, (38), Hoeck F. 206, (130). Höfle Gy. 203, 205, (129), Hültl H. 201, Ilosvay L, 88, Istvánffi Gy. 204, (129), Jablonszky J. 205, (130), Klein Gy. 205, (130), Kovács F. 96, (38), Kraepelin K. 206, (130), Kümmerle J. B. 201, Lányi B. 204, (129), Mágocsy-Dietz S. 202, Méhely L. 88, Moesz G. 94, 134, 203, 205, (98), (130), Molnár Gy. 96, (38), Nathanson S. 205, (129), Nyárády E. Gy. 125, Paál Á. 134, (98), Pfeffer W. 95, 201, 204, (38), Raab A. 203, 205, (130), Salacz L. 134, (98), Scliilberszky K. 125, 133, 201, Sciiveitzer J. 205, (130), Somogyi I. 202, Szabó Z. 134, 202, (98), Szalóki R. 125, Szépligeti Gy. 96, (38), Szu- rák J. 95, 125, 133, 203, 205, (38), (130), Szűcs J. 134, 203, (98), Varga F. 203, 205, (130), Vierhapper F. 205, (129), Willstatter R. 204, (129), Zsák Z. 125, 205, (70), (130). E kötet füzeteinek megjelenése: — Es erschienen Heft 1-2 füzet, pag. 1— 96, (1)— (38) 1915 ápr. 25. „ 3—4 „ „ 97—134, (39)— (98) 1915 szept. 10. „ 5—6 „ „ 135— 206, (99)— (130) 1915 dec. 31. II Corrieenda. Oldal Sor felülről alulról Helyett Olvasandó : Seite Zeile V. oben V. untén Statt Lies : 134 12 — Flóriss Fóriss (64) 4 — Dendronomus Dendrodomus (80) — 20 Horniscium Hormiscium (83) 8 — Vernicularia Vermicularia XIV. KÖTET. 1915. IV/25. 1—2. FÜZET. BOTANIKM KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.) 1915. l Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K. TARTALOM. INHALT. Oldal Mágocsy-Dietz S. : Elnöki megnyitó, a növénytani szakosztály kétszázadik ülést! alkalmából 1 — — Ei-öffnungsrede von S- Mágocsy-Dietz, Vorsitzendem der botanischen Sektion (1) Szabó Z. : Fucskó Mihály emlékezete 5 M Fucskó. (Nachruf) (2) f Fucskó M. : Az Atriplex hortense és Atriplex nitens hetero- karpiája , . 12 — — Über die Heterokarpie von Atriplex hortense und Atriplex nitens (3) Jávor ka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. (II. köz- lemény) 62 Floristische Daten. (II. Mitteilung) (27) Kovács F. : Változások Óbecse flórájában 68 — — De plantis emigrantibus et immigrantibus confinii oppidi Óbecse • • •, (31) Irodalmi ismertető. Dr. Á. von Degeii: Alp- und Weidewirt- | schaft im Velebitgebirge 76 Literalurbericht. Dr. Á. von Degen: Alp- und Weidewirt- schaft im Velebitgebirge (35) Növénytani repertóriuyii '80 Szakosztályi ügyek . 88 Sitzungsberichte (36) Hírek 95 Nachrichten (38) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XIV. KÖTET. 1915. IV/25. 1-2. FÜZET. Mágocsy-Díetz S,: Elnöki megnyitó^ a növény- tani szakosztály kétszázadik ülése alkalmábóL Tisztelt Szakosztály ! Mai ülésünk az üléseink sorozatában a kétszázadik ! Maga a nagy szám is arra késztet bennünket, hogy munkánk folyamán egy pilla- natra megállapodva, megvizsgáljuk magunkat. Minden komoly munká- nak sajátossága, hogy bizonyos időközökben meg-megállva, megúj- hodva folyjon tovább. Mi is munkánkban ilyen határkőhöz érve, ren- des munkánk folyamán vissza akarunk pillantani a letűnt idők száz ülésére, hogy a végzett munka eredményét megállapítván, egyszersmind jövő munkálkodásunk irányát, módját megszabjuk. Készakarva nem tartjuk munkálkodásunk e pillanatát ünnepé- lyesnek, különösen a mai nagy időkben, amidőn egyedül a hősi hadaink kivívta győzelem a mi mindnyájunk ünnepe ! A szakosztálybeli munkálkodásunkban külsőleg számban is kife- jezett eredmény bizonyos megelégedettséget, örömet kelt bennünk, ami még fokozódik az igen tisztelt vendégeink szíves megjelenése, külö- nösen pedig a Társulatunk vezetőségének és a testvérszakosztályok képviselőinek szíves megjelenése által. Köszönettel vett szíves érdek- lődésük szakosztályunk iránt, annak a bizonysága, hogy nem egészen értéktelenül munkálkodtunk, de egyúttal bíztatás a jövőre is, hogy munkánk nem marad elismerés nélkül. Fogadják örömmel vett szíves megjelenésükért mindnyájunk őszinte köszönetét ! Szakosztályunk 1891 nov. 11-én megalakulva éppen ma 23 év előtt 1891 dec. 9-én tartotta meg első ülését, amelyen tiszteletbeli elnökünk, Klein Gyula tartotta az első előadást és ugyancsak ő számolt be 1904 febr. 10-én tartott századik ülésünkön az első 13 év munkájáról, úgy hogy mai ülésünk első dolga is csak az utolsó tíz éven át tartott második száz ülés munkájáról adni számot, mert hiszen ezek külső történetét úgy az egyes ülések jegyzökönyvei, mint a jegy- zők és szerkesztők jelentései vázolják. Éppen ezek tanúságai annak, hogy munkánkban iparkodtunk a magunk elé tűzött célt elérni és ha azt nem sikerült is teljesen elérni, annyi bizonyos, hogy közeledtünk a cél felé és rajta voltunk lelkünk egész erejével, lelkesedésével, hogy a nehéz rögöket utunkból eltávo- lithassuk. Botanikai Közlemények 1—2. füzet. 1 2 MÁG0C8Y-DIETZ S. Nem sikerült a célul tűzött magyar flóra katalógusát megalkot- nunk, söt még a megalkotásba bele sem foghattunk, úgy külső, mint belső akadályoknál, úgy személyi, mint tárgyi okoknál fogva. Iparkod- tunk azonban a célul tűzött nagy mü alapjait, tégláit egybehordani és az adatok tisztázását, gyűjtését több jeles szaktársunk közreműködé- sével buzgón folytattuk. Emellett a botanika összes terein buzgón szedtük a kalászt és arra törekedtünk, hogy egyrészt az általános botanika nagy kincsesházát gyarapitsuk. másrészt, hogy ennek értékeit honi közönségünk közkincsévé tegyük, mert csak ennek birtokában tud a mi földmivelésen felépülő gyakorlati életünk lépést tartani a haladással a nemzeti vagyont gyarapítva és igy nemzetünk jövőjét biztosítva ! A nemzeti szempont ránk rótta kötelezettségnél fogva rajta voltunk, hogy a magyar botanika műnyelvének gazdag tárházát kiépítsük és hogy az egészet még be nem tetőztük, csak rajtunk kívül eső okokból történt I Ezek mellett a kézzel fogható célok elérésében való törekvés mellett még más, de nem kevésbbé fontos célok elérésében is szor- galmatoskodtunk. Rajta voltunk ugyanis, hogy a tárgyalásra került anyagot több szempontból tegyük vizsgálat tárgyává és így üléseinken meghonosítani iparkodtunk a tárgyilagos eszmecserét, kapcsolatban az objektív kritikával, mert meggyőződésünk szerint a tudományos hala- dásnak egyik alaptétele, de egyúttal egyik tendenciája is az az eszme- csere, mely az érdemet elismerve, a jót méltányolva, rámutat a sze- mély minden érintése nélkül a felmerült tévedésekre vagy a figyelmet könnyen elkerülő jelenségekre. Ez kényszerít azután bennünket arra. hogy a jelenségek megfigyelésében mennél szigorúbbak, következte- téseinkben mennél pontosabbak és ítéletünkben mennél szabatosabbak legyünk, hogy azután az igazságot annál határozottabban állapithas- suk meg. Ezzel az eljárással egyúttal célunk, hogy a növénytan szépségei, érdekességei és igazságai iránt a közérdeklődést minél inkább fel- ébresszük és a botanikát az élethez közelebb hozzuk. Ez a természet- tudományokat illetőleg társulatunknak is a célja és mi ezt a letűnt '200 ülésben örömmel szolgáltuk. Némi elégtétellel állapíthatjuk me^- azt most, amikor nem egy jelére akadunk már ebbeli munkálkodá- sunknak. Hiszen mindnyájunkat gyönyörűség fog el annak tudása, hogy ezzel a mi munkánkkal olyan nemes, a természet iránt lelkes férfiút is sikerült megnyernünk, mint gróf Ambrózy Istvánt, a malonyai paradicsom megteremtőjét ! A cél elérésében pedig eszközeink közt a közérdeklődéssel kísért szaküléseink voltak, melyek az elmúlt második száz ülés sorozatában nagyrészt tiszteletbeli elnökünk, Klein Gyula elnöklete alatt tar- tattak meg és amelyeken a jegyzői tisztet Schílberszky Károly, Kümmerle J. Béla, Tuzson János, Moesz Gusztáv és Szabó Zoltán viselték. A rendes munkávak eltöltött üléseink sorá- ból kiemelkednek azok, amelyeket bizonyos alkalommal mint ünnepé- lyeket tartottunk meg. Ilyen volt a nagyon látogatott Diószegi- Fazekas emlékére az Akadémia kistermében 1907 március 22-én ELNÖKI MEGNYITÓ O tartott Ülés, amelynek folytatásaként ugyanazon év november 3-án Deb- recenben a Diószegi emlékszobor leleplezésénél is részt vettünk. Ugyanazon év május 23-án az állattani szakosztállyal együttesen tar- tottuk meg a L i n n é ünnepélyt, majd 1909 dec. 19-én tartottuk meg a Nen d tvi c h-ünnepélyt és végül 1902 nov. 23-án ünnepeltük tisz- teletbeli elnökünket, Klein Gyulát, tanári működése negyvenedik évfordulóján. Az üléseinkhez csatlakoztak kirándulásaink is, amelyek azonban az utóbbi években el-el maradnak, sőt most már megszűntek, egyrészt, mert tagjaink saját céljuk érdekében külön-külön végzik kirándulá- saikat, másrészt, mert intézményeink úgyis megtartják rendes évi ki- rándulásaikat. Az utolsó ilyen nagyobb kirándulásunk volt az 1904. év június első napjaiban tartott bakonyi kirándulás és az 1905-ben a bécsi nemzetközi botanikai kongresszus tagjai részére rendezett nagyszabású kirándulás az Aldunára és a Hortobágyra. Szakosztályunk munkáját hathatósan támogatta Társulatunknak úgy elnöksége és tisztikara, mint választmánya. Az ö sok jóakarattal pái'osult támogatását hálásan ismerjük el és mint eddig többször, úgy a mai határkőnél is őszintén köszönjük. Ez a támogatás tette lehetővé, üogy munkánk eredményét közre- adhatjuk Közleményeink során. Köztudomás szerint Közleményeinket 1901 nov. 20-án alapítottuk és az első szám 1902 március 12-én jelent meg Növénytani Közlemények cim alatt, majd később a külföldre való tekintettel pedig az 1908 jan. 8-iki ülés határoza- tából 1909. év óta Botanikai Közlemények címe alatt és pedig eleinte Schilberszky Károly, majd T u z s o n János és most Moesz Gusztáv ügybuzgó lelkes szerkesztők önzetlen fáradozásából ! Eleinte szerény 500 példányban jelent meg, majd mun- kálkodásunk tükreként nagyobb és nagyobb számmal, így nevezetesen már 1908-ban 600, 1910-ben 700, ma pedig már 1000 példányban. Ennél az örvendetes számbeli gyarapodásnál fontosabb jelenség az, hogy Közleményeink nemcsak a belföldi szakemberek figyelmét kötik le, de felébresztették a külföld érdeklődő figyelmét is, bár nem mond- ható, hogy a külföld kedvéért közreadott Beiblatt-ra sokat áldoznánk. Célunk elérésének biztosítására gondoskodunk alapítványokról is, bár ezek nagysága még messze maradt reménységeinktől. Különleges ki'zös alapítványunk még a Simonkai-alap, amely ugyancsak a hazai flóra körüli munkásságot leend hívatva buzdítani. Ezekkel az eszközökkel iparkodtunk kitűzött célunkat elérni, hogy mennyire sikerült ez, azt rajtunk kívül állók vannak hivatva eldönteni. Mi nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy elkövettünk min- dent, ami tőlünk tellett ; és mi érezzük, hogy a múlthoz képest van haladás, van munkakedv és van a munkának eredménye is. Nem^ ter- meltünk szakosztályunkban világokat hódító eszméket, eredményeket, de a meglevő tudományos anyagot a mi csekély erőnkből is táplálva és fejlesztve, honi viszonyaink ismertetése kapcsán törekedtünk bele- vinni társadalmunknak, szakunk iránt érdeklődő köreibe, hozzájárultunk, 1* 4 MÁGOCSY-DIETZ S. hogy úgy mondjam tudományunk demokratizálásához, jó magyarán mondva népszerűsítéséhez. Ez iparkodásunkban békével dolgoztunk és szak- osztályunk az utóbbi száz ülés folyamán csak kétszer mutatta a nyugtalanság jeleit, egyszer amikor az objektív kritika határán a vita hevében túl- csapongva kereste a kérdés megoldását, máskor pedig, amikor a sza- bályzat megalkotását és az elnökség három évi váltakozását sürgette. Ez utóbbit elfogadva a szabályzat helybenhagyását nyugodtan várjuk Társulatunk választmányától, mert hiszen azóta anélkül is békével és nyugodtan folytatjuk örvendetes munkásságunkat. Munkálkodásunk ugyanis mindig örömmel tölt el bennünket, de ezt az örömet meg-megszakitották veszteségeink, amelyeket fájdalmas emlékezettel sorolok fel Elveszítettük 1905 április 14-én Staub Móricot, 1905 július 17 én Borbás Vincét és 1910 január 2-án Simon kai Lajost, a három jeles munkásságú, szorgalmas botanikusunkat, kiknek emlékét tudományunk nem egy értékes kincse őrzi. Elveszítettük még A If öl d i Flatt Károlyt 1905 febr, 10-én,. Feichtinger Sándort 1906-ban ésCsató Jánost 1913-ban. Fájdalmas érzést kelt bennünk Társulatunk volt elnökének, Wartha Vincének elhunyta is, aki már szakunk iránt való érdeklődésénél fogva is közel állott hozzánk és kinek jóakaratát szakosztályunk hálá- san foglalta emlékezetébe Épp úgy fájlaltuk Lengyel Béla elnökünk elhunytát is, aki első titkári működésében a szakosztályok megalaku- lását vitte keresztül. Elhunyt jeleseink közül S i m o n k a i emlékét szakosztálybeli alapítványunk, a M. N. Múzeumban őrzött arcképe és gyűjteménye, Borbás emlékezetét őrzi pedig a budapesti tudományegyetemi nö- vényrendszertani intézetben elhelyezett gyűjteménye és a hitvesi önfel- áldozó szeretet állította szép síremléke a kerepesi-úti temetőben, d& legtartósabb aere perennius őrzik emléküket tudományos munkáik maradandó becsű eredményei. Szakosztályunk súlyosan érezte a nagy veszteségeket és ha az elköltözőitek helyét nem is tudta pótolni, fokozottabb munkával kívánt helyt állani a fiatalabb nemzedék munkájával. Szakosztályunk így meg- újhodva akaxja célját elérni, amely célok nem változtak ma sem. Jövő teendőnk közé soroljuk, hogy a mi zászlónk köré minél nagyobb számmal gyűjtsük a szaktársakat. És erősen él bennünk a remény, hogy a mai időket követő győzelmünk megszabta béke meg- teremti azt a társadalmi megújhodást, amelyben nemzetünk felismerve a tudomány nagy értékét, velünk fog a béke munkájában tartani. Számítunk e munkában társadalmunk minden rétegére, hisszük, hogy felismeri, miszerint a mi scientia amabilisünk egyszersmind scientia utilis is. S itt gazdatársadalmunk közreműködésére számítunk, amely tudja, hogy ez a föld „ápol és eltakar". De hogy ápoljon, nekünk kell őt megértenünk és kellő hozzáértéssel foglalkoznunk vele, A mi tudományunk adja meg erre a módot ! Ezt kell tanárainknak, különösen középiskolai tanárainknak i& megérteniök, hogy annál nagyobb eredménnyel kelthessék fel tanítva- ELNÖKI MEGNYITÓ nyaikban a természet szeretetét. Ezt a szeretetet kell elsajátítania egész társadalmunknak is, mert a szerető természetben is örök és hűséges barátot találand. Ez a mi szakosztályunk célja és feladata és ebben egyek vagyunk Társulatunk érdekével ! Ezt szolgálva akarjuk szakosztályunkat ifelvirágoztatni. Erős a hitem, erős a reményem, hogy a legközelebbi harmadik száz ülés alatt e célt is komoly munkánkkal meg fogjuk közelíteni. Ezzel a reménnyel újból üdvözölve a megjelen- teket, szakosztályunk 200-dik ülését megnyitom. (A növ. szakosztály 1914. évi dec. 9-én tartott 200-ik üléséből.) Szabó Z,: Fucskó Mihály emlékezete. A háború világfelforgató orkánja elsodorta a fiatal, tetterős férfiakat a béke nyugalmas, szelíd tűzhelyétől, hogy acélos tes- tükkel, lelkes vérük hullásával megsemmisítsék a szent hazára rontó ellent. A dicsőséges viadalban, a magyar haza oltalmazá- sában sok fiatal, fejlődni induló erő és élet érkezett el végső fellobbanásához, hogy utolsó leheletével is kivívja a szabadságot és békességet a harcokból dicsőséggel visszatértek és az eljö- vendők részére. A dicsőséges halált halt hősök közül mi botanikusok hódo- latteljes gyásszal választjuk ki a közülünk valót: Fucskó Mihály drt., akit bajtársai fájdalommal telt híradása szerint 1914. évi december hó 8-án a szerbiai harctéren, az Arangye- lovac feletti Kosmaj hegységben ellenséges golyó halálra sebzett. Életének harmincadik évében, izgalmas élet-halál harcok között esett el az, aki a nyugalmas, csendes munkának egyik valódi megtestesülése volt. Ifj. Fucskó Mihály 1885. évi februárius hó 21-én született Czegléden. Édesatyja, F u c s k ó Mihály, szegénysorsú iparos és édesanyja, Bajáry Mária keze nehéz munkájával kereste meg az ő és négy leánytestvére neveléséhez szükséges anyagiakat. A derék szülők, akik éjt nappallá tettek, hogy egyetlen fiukat tehetségéhez mérten neveljék és taníttassák, a ceglédi ág. ev, népiskola és az állami polgári iskola négy osztályának elvégzése után a soproni ág. ev. lyceumi főgim- náziumba adták őt. Már itt megnyilatkozott szeretete a termé- szet iránt, amiről nemcsak növényismerete, hanem önálló munkás- sága is tanúskodott, A főgimnázium VII. és VIII. osztályában pályadíjat nyert két növénytani és egy fizikai dolgozatával, A főgimnázium elvégzése után a budapesti tudományegye- temre jött, hogy itten az 1904 — 1909. években 9 félévi munkával és sok nélkülözéssel, küzdelemmel a természetrajz-földrajzi szak- csoportból középiskolai tanári képesítést és doktorátust szerez- zen. Amellett, hogy választott tárgyainak előadását buzgalommal hallgatta és tanári vizsgáit sikerrel letette, a tudományegyetemi ^ SZABÓ Z. növénytani intézet laboratóriuma is otthonává vált. Egyetemi tanulmányai alatt a legszerényebb sorsban élt, amelyen szülei és a Glück- család jóindulatú támogatása enyhített, amely család annyira megkedvelte a komoly, megbízható fiatalembert, hogy egyik gyermektagjának nevelését is reábízta. Tanuló évei alatt hamarosan túlszárnyalta kollégáit szorgalma, állandó munkássága és tudása révén, úgy, hogy még hallgató korában önálló búvár- kodáshoz foghatott. Első munkáját „A Leguminosae-családba tartozó főbb génuszok termésének összehasonlító anatómiai vizs- gálata, különös tekintettel a hazai fajokra" címmel „Inter fólia fructus" jeligével küldte be a tudományegyetemi Arnstein- alapból hirdetett pályázatra. A bíráló professzorok : Entz Géza dr. és Mágocsy-Dietz Sándor dr. 1909. évi május hó 3-án érdemesnek ítélték munkáját a pályadíjra', kiemelvén bírálatukban, hogy „a pályamunkában nagyon kevés a kifogásolhaló részlet, úgy, hogy egészében és részleteiben is érdemes munka, amely méltán tarthat számot a szakemberek elismerésére is. A részletes vizsgálatok tanulmányozásából levont eredményei olyan jelentőségűek, hogy már ezeknél fogva is a pályadíjjal való jutalmazásra méltó". A siker, a munkakedv és mesterének, Mágocsy-Dietz Sándor professzornak buzdítása az egyetemi évek elmultával is ott tar- tották őt a növénytani laboratóriumban, ahol a növénytani tan- szék mellett 1909. évi januárius hó 1-től 1910. évi július 31-ig mint demonstrátor, azután pedig 1912. évi november hó 30-ig mint gyakornok működött. Ezalatt az idő alatt pályadíjat nyert dolgozatát bölcsészdoktori értekezéssé dolgozta ki, szakosztályunk 1909. évi ápr. hó 14-én és máj. hó r2-én tartott ülésén elő is terjesz- tette. E terjedelmes, beható tanulmánya volt első dolgozata, amely a Botanikai Közleményekben megjelent (1)^ és méltó feltűnést keltett összehasonlító szövettani és fejlődéstani pontos vizsgálatai, élettani megfigyelései révén, amelyekkel a pillangós virágúak terméséről megállapította, hogy azok egyrésze a tüsző-, másrésze a hüvely-típusba sorozható ; tisztázta a rostréteg és a magpárna fejlődését, élettani vizsgálataival pedig fényt derített a rostré- tegek higroszkópos viselkedésére is. E dolgozatát a k. m. Ter- mészettudományi Társulat 1911. évi közgyűlése a Schilberszky Károly-féle millenniumi jutalomdíjjal tüntette ki. Dolgozata és szigorlata alapján 1909. évi június hó 19-én nyerte el a doktori fokot, amelyet az ő kiváló törekvése nem tekintett végső célnak, hanem buzdításnak a további munkára. Egyetemi működése alatt úgy a laboratóriumban, mint a növény- kertben, de a szünidőben még a czeglédi szülői ház kis kertjé- ben és környékén is folytonosan éber szemmel foglalkozott és gyűjtötte a megoldandó kérdéseket, szülei segítségével növénye- » Acta reg. scient. univ. hung. 1908—1909. fasc. II. 84—85. old. - A zárójelben lévő számok az irodalmi működés felsorolására vonat- koznak. FUCSKO MIHÁLY EMLÉKEZETE 7 ket termesztett, kísérletezett^ Ijuvárkodott és amidőn egy-egy felvetett kérdésre megtalálta szorgalmas, kitartó munka és elmé- lyedés után a megoldást, szép, tiszta magyar nyelvén, áttekint- hető, tömör előadásban bemutatta dolgozatát szakosztályunknak. Azután rendesen még egyideig félretette, érlelte, simitgatta (Sztankovics R. fényképezése.) dolgozatait és később, mint kerek egészet adta közre azokat. Bár egyetlen vágya és törekvése a tudományos munkálkodás volt, az elmélyedéshez és nyugodt megfigyeléshez szükséges állandó zavartalan munkásság volt sokszor hangoztatott célja, ezt elérni nem tudta, mert ez csak keveseknek adatik. Néki is a kenyér után kellett járnia, mint mindannyiunknak, miért is 1911. évi március hó 13-án megszerezve tanári oklevelét, csak kedvező alkalomra várt, hogy végleges tanári álláshoz jusson. 8 SZABÓ Z. Szakosztályi üléseinken tizenegy alkalommal szerepelt, részint előadással, részint bemutatással. Az előadások nagyrészét ő maga tartotta meg, csak azóta láttuk őt ritkábban, amikor 1912. évi december hó 1-én elfog- lalta a Selmecbányái evangélikus lyceum tanári állását, amiért is azóta dolgozatait mások terjesztették elő. Sorban elővette éveken át folytatott alak-élettani megfigyeléseit, de azért első dolgoza- tának anyagát is bővítette, mélyítette a higroszkópos mozgások közelebbi tanulmányozásával, lígy hogy erre vonatkozó újabb eredményeit Mágocsy-Dietz Sándor előterjesztette a Magyar Tudományos Akadémia 111. osztályának 1913. évi április hó 21-én tartott ülésén (7), a külföld részére pedig első dolgozatának anyagával együtt terjedelmes dolgozatban németül írta meg a ^ Flóra" című folyóiratban (8). Többi előadásának anyaga is nagyrészt külön dolgozat alakjában jelent meg, de nem fejez- hette már be a csírázó sulyommagvak tanulmányozását, pedig előadásában a radikula negatív geotrópos görbülését megálla- pította már és további tanulmányozására készült. Hasonlóképen nem közölte a Fritillaria iraperialis rendellenes fejlődésű hím- virágán tett észleleteit sem, amelyeket még további vizsgála- tokkal és kísérletekkel akart kiegészíteni. Befejezetlenül maradtak azok a kísérletek is, amelyekkel a fák és cserjék meggyúrűzé- sének hatását akarta kideríteni, azok is, amelyek a kender életviszonyaira vonatkoztak. A Campanula-fajokon végzett virág- biológiai megfigyeléseiről irott közleményében (2) pregnánsan tárul elénk az ő valóban természettudományos gondolkodása, amidőn erőteljes szavakkal utasítja vissza a virágbiológia művelői által követett teleologikus elmefuttatásokat, spekulációkat, mert ő a saját következtetéseit, amelyek a Campanulák virágnyilását és megporzását megvilágítják, fejlődéstani, szövettani vizsgála- tokra és kísérleti megfigyelésekre alapítja. Az aerenchymáról tartott előadását „A burgonya hipertrófiás szövetei" címmel adta közre (4) és kísérleti összehasonlító-szövettani alapon állapítja meg, hogy a kéreg aerenchymás burjánzása a gumó vizalatti részén is bekövetkezik, nemcsak a páratelt levegőn ; továbbá, hogy a lassú növekedésű sarjak hipertrófiás képződményei az amilohipertrófia és a hidrohipertrófia kettős hatása alapján jönnek létre, végül; hogy a burjánzás folyamata ritmikusan szakaszos. A „Néhány kétszikű növény sziklevelének regeneráló sarjadzása című dolgozatában (6) szintén kísérletsorozattal állapítja meg, hogy a sziklevelek regeneráló képessége csakis a gyökérfejlesz- tósben nyilvánul meg, szemben az eddigi nézettel, amely téves kísérletek miatt a szikleveleknek adventív rügyfejlesztő képességet tulajdonított. Az eperfa parthenokarpiáját (9) illetőleg pedig a megtermékenyítés nélkül létrejött termések fejlődését tanulmányozza, kiderítve a különböző ivarmegoszlású virágok és virágzatok alak- és élettanát is. Az Atriplexek heterokarpiájának nehéz kérdésével (lOj már 1910 óta foglalkozott, előzetes közlést FUC8KÓ MIHÁLY EMLÉKEZETE 9 tett már az 1910. évi novemberi ülésen, azután négyévi kísér- letezés és megfigyelés alapján állapította meg a négyféle mag keletkezését, a köztük lévő különbséget pedig élettani okokra vezeti vissza. Két legutolsó dolgozatának megjelenését már nem érhette meg, pedig ezek elé nagy várakozással tekintett. Még a déli harctér lövészárkaiban is korrekturát kért e munkáiból, de a korrektura-levonat átolvasatlanul ért vissza kezeinkhez, borítékán a „meghalt" jelzéssel. E két dolgozata tehát posthumus munka lett. A pontos munka, a komoly, mélyreható elmélyedés jelle- mezte Fucskó Mihályt. Nyugodt, kitartó, minden részletet felderítő törekvése visszatartotta őt az elhamarkodott közlésektől és ha mégis ötéves irodalmi munkássága már ily szép eredményeket tár elénk, az csakis a folytonos munkálkodás és nem a sokfelé való kapkodás jele. Mindent kritikával és gondolkozással foga- dott, amiről szakosztályi üléseinken történt többszöri felszólalása tanúskodik (Bot. Közlem. XI. 43., 104., 219. old). Ilyenkor kemény szavakkal ostorozta a spekulációt, de legtöbbször a kísérleti módszerek oknyomozását hangoztatva, mély bepillantást engedett gondolkozásának alaposságába. A felületességet és tudákosságot a túlságba csapó kritika szavaival ostorozta egyik polémiájában (3), amidőn szeretetreméltó modora kíméletlen tudott íenni. Tudományos munkálkodása miatt tanári munkás- ságát sem hanyagolta el azonban. A Selmecbányái új iskola- épület természetrajzi helyiségeit nagy buzgalommal rendezte be, tanítványait pedig szeretetteljes gonddal nevelte és tanította. Tanártársai nagyrabecsülték benne a kötelesség komoly, pontos emberét, a tudomány lelkes bajnokát és az igaz barátot. Mindezek a kiváló tulajdonságok méltán felkeltették ben- nünk a reményt, hogy Fucskó Mihály nemcsak a középiskolában fogja kiváló eredménnyel széthinteni a természet iránti szeretet magvait, hanem határozott egyéniségének, kutató tehetségének, vonzó előadóképességének teljes kifejtésére még magasabb polcot is el fog érni, habár fényesen beigazolta, hogy a vidéki közép- iskolai tanárnak is minden mód és eszköz rendelkezésére áll az igazi tudományos kutatáshoz, minden külföldi iskolázás és tanul- mányút nélkül is, ha önmagában megvannak az ehhez való felté- telek. Hozzá fűződő szeretetünk és reménységünk aggodalommá vált, amidőn értesültünk, hogy őt is fegyverre szólította a haza veszedelme. A komoly munka emberét a viszontagságos harcok- ban sem hagyta el utolsó napjaiig a nyugodt gondolkodás, a meleg humor. Leveleiben kedélyesen festi a tábori életet, mint a 38. gyalogezred 14. századának „Isten kegyelméből Gefreitere". Belgrád ostromakor eszébe jutott a szakosztály meleg üdvözlete, amelyet a szerb akadémiához küldött a múlt évi április hó 24-én tartott Pancic emlékünnepére. Mivel ezt a belgrádi akadémia válasz nélkül hagyta, a botanikus harcos meg akarja ismételni ezt az üdvöz- letet, de már nem merített papírra, hanem srapnellhüvelyre írva. 10 SZABÓ Z. így lett a békés tudósból türelmetlen harcos. Mint egyik társa a Selmecbányái Hírlap 1915. évi 17. számában irja, utolsó napjaiban már ideges nyugtalanság vett rajta erőt, közeli halálát emlegette. Sejtése beteljesedett. A megkergetett ellenség a Kosmaj hegység csúcsának megszállásakor hátrafelé lövöldözött és mély gondolkozású, nemes homlokát szétzúzta a gyilkos golyó. Néhány pillanat múlva kilehelte lelkét bajtársai karjai között, akik a hegy oldalán temették el tetemét. Sírját aligha fogjuk megpillantani, kegyeletünk adóját szelleme előtt róhatjuk csíik le, emlékoszlopát pedig írásaiban önmaga építette fel ! Fiicskó Mihály irodalmi működése: I. Előadások. 1 — 2. 1909 április 14 és május 12. A Papilionatae termé- sének anatómiája, fejlődése és biológiája. Über die Anatomie, Entwickelung und Biologie des Pericarpiums der Papilionaceen. (Botanikai Közlemények VIII. 153. és (44). old. jkv. ; Magyar Bot. Lapok Vili. 1909. 262. és 264. old.) 3 1910. március 9. Virágbiológiai megfigyelések a Cam- panulákon. Blürenbiologische Beobachtungen an Campanulaceen. (Botan. Köziem. IX. 130. és (23). old. jkv. ; Magy. Bot. Lap. IX. 1910. 301. old.) 4. 1910. november 9. Az Atriplex-magvak polymorfizmusa és csirázóképessége. Polymorphismus und Keimfáhigkeit der Atriplex-Samen. (Botan. Közletn. ÍX. 301. és (74). old. jkv. ; Magy. Bot. Lap. X. 1911. 98. old.) 5. 1911. június 14. Az aerenchymáról. (Botan. Közlem. XL 134. old. jkv.; Magy. Bot. Lap. X. 1911. 455. old.) 6. 1912. januárius 10. „Az Uránia szemléltető taneszközök gyára r.-t. szemléltető oktatás céljaira szolgáló diapozitívjainak jegyzéke". (Botan. Közlem. XI. 44. old. jkv.) 7. 1912. május 8. Csírázó sulyommagvak. Keimende Sa- men von Trapa natans. (Botan. Közlem. XI. 163. és (36). old, jkv.; Magy. Bot. Lap. XL 1912. 224. old.) 8. 1913. június 4. Néhány kétszikű növény sziklevelének regeneráló sarjadzása, előtérj. Schveitzer József Über Rege- nerationserscheinungen an den Keimblattern einiger dikotylen Pflanzen. (Botan. Közlem. XII. 178. és (39). old. jkv. ; Magyar Bot. Lap. XII. 1913. 352. old.) 9. 1914. április 16. A Fritillaria imperialis teratológiás- hímvirágai. Teratologische mánnliche Blüten von Fritillaria impe- rialis (Botan. Közlem. XIII. 81. és (37). old. jkv.) Utolsó előter- jesztése. 10. 1914. június 3. Az Atriplex hortense és az Atriplex niteus heterocarpiája. Die Heterokarpie von Atriplex hortense und A. nitens. (Botan. Közlem. XIII. 114. és (51). old. jkv.; Magy. Bot. Lap, XIII. 1914. 291. old.) Előterjesztette a jegyző- PUCBKÓ MIHÁLY EMLÉKEZETE 11 11. 1914. június 3. Az eperfa parthenokarpiája. Die Partheno- karpie von Morus. (Botan. Köziem. XIII. 114. és (51). old. jkv.; Magy. Bot. Lap. XIII. 1914. 291. old). Előterjesztette a jegyző. II. Megjelent értekezések és közlések. 1. A Papilionatae termésfalának anatómiai, fejlődéstani és biológiai ismertetése. (Botan. Közlem. VIII. 155 — 212. old., megj. 1909. X. 20.) Anatomie, Entwicklung und Biologie der Fruchtwand der Papilionatae. (Botan. Közlem. Bd. VIII. p. (45) — (56) erschien am 20. X. 1909.) Kef. Magy. Bot. Lap. IX. 1909. p. 262—265., X. 1910. p. 66. 2. Virágbiológiai megfigyelések a Campanula fajokon (u. o. X. 108—124. old., megj. 1911. VIIÍ. 25.) Blütenbiologische Beobachtungen an Campanula- A rten. (Bot. Közlem. Bd. X. p. (13) -(18), ersch. am 25. VIIL 1911) 3. Az Uránia taneszközgyár botanikai tárgyú diapozitivjai. (Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny XLV. 518 — 521. old. megj. 1912. L 25.) 4. A burgonya hipertrófiás szövetei (Botan. Közlem. XI. 14-29. old., megj. 1912. II. 25.). Die hypertrophischen Gebilde der Kartoffel. (Botan. Közlem. Bd. XL p. (3)— (11) ersch. am. 25. IL 1912.) 5. A virágok és rovarok viszonyát tárgyaló müvek. (Term. tud. Közlöny XLIV. 860. old., megj. 1912. XII. 1.) 6. Néhány kétszikű növény sziklevelének regeneráló sar- jadzása. (Botan. Közlem. XII. 147 — 164. két tábla rajzzal, megj. 1913. .IX. 25.) Über Regenerationserscheinungeu an den Keimblátter einiger dikotylen Pflanzen. (Botan. Közlem. Bd XII. p. (27)- (38), ersch. am. 25. IX. 1913.; Ref. Magy. Bot. Lap. XII. 1913. p. 338.) 7. Tanulmány a növények higroszkópos mozgásai köréből. (Mathem. Termtud. Értesítő XXXL 1913. 638—665. old.) Kivonat a Botan. Közlem. XIL 138. old. 8. Studien über den Bau der Fruchtv^and der Papilionaceen und die hygroskopische Bewegung der Hülsenklappen. (Flóra N. f. VL 1913. 160-215. old.) 9. Az eperfa parthenokarpiája. (Botanikai Közlem. XIIL 128—138. old., megj. 1914. XII. 25.) Die Parthenokarpie des Maulbeerbaumes. (Botan. Közlem. Bd. Xm. p. (56)— (61) ersch. am. 25. XII. 1914.) 10. Az Atriplex hortense és Atriplex nitens heterokarpiája. (Botan. Közlem. XIV. 12—61. old., megj. 1915. IV. 25.) Über die Heterokarpie von Atriplex hortense und Atriplex nitens. (Botan. Közlem. Bd. XIV. p. (3)— (27) ersch. am 25. IV. 1915.) (A növénytani szakosztály 1915. évi febr. 10-én tartott üléséből.) 12 t FUCSKÓ M. 'f Fucskó M»: Az Atriplex hortense és Atríplex nítens heterokarpíája*' Az Atriplex génusz Dichospermum szekcióját a címben emiitett két faj heterokarpiájáról nevezték el. A Dicho- spermum elnevezés azt jelenti, hogy a magvaknak, helyesebben a terméseknek két főalakja van, melyek közül az egyiket verti- kális és a másikat horizontális névvel jelölték. A hori- zontális termés a terméskocsányra merőlegesen és a vertikális termés a terméskocsány síkjában lapított. A lapultság sikja a vertikális termésen föggőleges és a horizontálison vízszintes. A behatóbb vizsgálat azonban arról győz meg, hogy a horizontális termés helyzete nem mindig vízszintes és a vertikálisé sem min- dig függőleges, legfeljebb csak megközelíti ezeket az irányokat. A nevezett helyzetre való törekvés azonban határozottan meg van mind a két alakban és ha semmi akadálya nincs, a horizontális termés kocsánya függőleges irányban helyezkedik el, a verti- kális termésé pedig olyanképen, hogy a termés lapultsága a médián síkkal esik egybe. Hosszú ideig csak ezt a két termésalakot különböztették meg, sőt a rendszertani munkák még ma is csak erről a két alakról tesznek említést. Tiszta morfológiai alapon ez a meg- különböztetés teljesen kielégítő, miért is a Dichospermum szekciónév használata még ma is jogosult. A vékonyfalú termésben egy-egy magot találunk, mely a termés üregét teljesen kitölti és ennek következtében a mag alakja a termés alakjával azonos. Eszerint a magvak is vagy horizontáli- sak, vagy vertikálisak. Megkülönböztetésük azonban nem könnyű dolog, mért habitusuk nagyon hasonlít egymáshoz. Sokkal fel- tűnőbb a különbség minőségök tekintetében, aminek alapján úgy a horizontális, mint a vertikális magvak között két-két formát találhatunk. A vertikális magvakat legelőször C 1 o s M. D. (2)^ vizsgálta behatóan az Atriplex horiensé-n és arra az eredményre jutott, hogy a vertikális termésekben fejlődő magvak vagy nagyok és világos sárgás-barna színűek, vagy pedig kicsinyek és fényes fekete színűek. Nem sokkal később ugyanezt konstatálta L a n g e (11) is. Majd valamivel később Scharlock (17) az Atriplex nitens-ről hasonló megfigyeléseket közöl és ezzel a Dicho- spermum szekcióban a következő három magalak vált ismere- tessé : 1. sárgaszínű vertikális, ' Fájdalmas érzéssel közöljük ezt az érdekes és érdemes dolgozatot, mely a szép és nagy reményekre jogosító szerzőnek, ki a harc mezején hősi halállal halt, utolsó közlése. A szerk. * A szerzők neve utáni szám a dolgozat végén közölt irodalomjegy- zékre vonatkozik. AZ ATRIPLEX HORTENBE 15 2. feketeszínű vertikális és 2. feketeszinü horizontális. A sárgaszínű vertikális magvat előbb ismerték, mint a feketét, mert Gaertner (8) nagy munkájában is az előbbi ala- kot látjuk leírva és lerajzolva. Ennek a munkának a megjele- nése idején pedig a vertikális magvak kétalakúságát még nem ismerték. Az újabb vizsgálatok szerint még egy negyedik alakot is meg kell különböztetnünk, amely azonban nem olyan gyakori, mint az előbbi három. Többnyire az Atriplex hortensé-n találtam. A magvaknak ez az ujabb formája a : 4. sárga színű horizontális, amely jóval nagyobb, mint a neki megfelelő feketeszinü. Ugyanezt az alakot az Atriplex hortensé-n B e c k e r (1) majd legutóbb C h n F r. (3) is megtalálta. A horizontális és vertikális alakok között ritka esetekben átmeneti formák is jelentkeznek, melyekről azonban majd csak a részletes tárgyalás során fogok szólni. A magvak heteromorfiáját a termés külső habitusában is fel lehet ismerni, mert a parikarpiiim fala rendkívül vékony, a magvakra egészen rásimul és ennek következtében a mag és a termés között nem nagy a különbség, sem a külső habitus, sem a nagyság, sem a szin tekintetében. A fekete magvak lakkozott fekete színe a termésfalon keresztül szürkésfekete színűnek lát- szik. Ilyen módon a magvak minden egyes alakjának egy-egy terraésforma felel meg. Az eddigi vizsgálatok még mindig nem világítják meg kellően az Atriplex-ek heterokarpiáját, és evégből nem lesz feles- leges, ha alábbiakban beszámolok vizsgálataimról és kísérleteim- ről, melyeket négy éven át részben a budapesti k, m, tud. egye- temi növénytani intézetben és növénykertben, részben pedig Czegléden végeztem. A kultúrákhoz szükséges magvakat dr. Mágo c sy-Dietz Sándor egyetemi tanár úr és Schneider József egyetemi kertész úr szíves közbenjárásával a különböző botanikus kertek- ből szereztem be ; az irodalmi adatok birtokába dr. Mágocsy- Dietz Sándor egyetemi tanár úrésdr. Kövessi Ferencz főiskolai tanár úr szívessége folytán jutottam. Nagybecsű támo- gatásukért fogadják e helyen is köszönetemet. A termésalakok leírása. Feltűnés dolgában a vertikális terméseknek jut az elsőbb- ség. A horizontális terméseket csak közelebbi vizsgálat révén sikerül megtalálnunk, mert az előbbiek sokszor teljesen eltakarják. A vertikális termést két oldalról egy-egy nagy, az előleve •• lekből fejlődött buroklevél takarja, melyek széleikkel egymáshoz 14 t FUC8KÓ M. simulnak. A termésburkon belől a hártyásfali'i perikarpium követ- kezik, melynek üregét a mag teljesen kitölti. Amit termésnek nevezünk, annak legnagyobb része a mag, mert a perikarpium igen vékony hártyából áll és minthogy az utóbbi a mag felüle- tét szorosan megfekszi, a termés a mag alakját ölti fel. A vertikális termés oldalt a két bui oklevél síkjában lapí- tott és igen könnyen szakadó rövid kocsányon foglal helyet. A mag szerkezete Westerlund (19) leírása szerint a következő: „Testa coriacea. Albumén centrale, copiosum, farinaceum. Embrió annularis, periphericus ; radicula infera, subascendens . . ." 1. kép. Az Atriplex hortense sárga és fekete szintí vertikális mag- vainak km.-e. sv sárga színű, fv fekete sziníí vertikális mag. A termésburok levelei az Atriplex hortensé-n majdnem köralakúak és az Atriplex nitens-en hosszabb vagy rövidebb tojás alakúak (2. kép.) A magvak szín, nagyság és alak tekintetében kétfélék lehetnek. Egyik a sárgás-barna szlnü vertikális mag, melynek nagysága méréseim szerint elég tág határok között ingadozik. Átmérője az A. Jiortensé-n és az A. nitens-en 4 mm. Átlagos súlya B e c k e r szerint 549 mgr. C o h n szerint 275 mgr. Alakja bikonkáv lencséhez hasonlítható, mert középen a magfehérje felett mindkét odalon sekély horpadás van (1 kép. sv.) A perem jóval vastagabb, mert ott helyezkedik el gyűrűalakban a jól fejlett embrió, de a vastagsága nem egyenletes ; legvastagabb a sziklevelek táján és legvékonyabb a radikula helyén. A bikon- káv alak a teljes kiszáradás előtt nem igQn tűnik fel, mert a niagfehérje víztartalma az oldalakat kiduzzasztja. A magfehérje lisztes és vízben igen gyorsan szétázik. Másik alak a fekete színű vertikális mag, melynek színe fénylő fekete, de a megtisztítás előtt a rászáradt perikarpiumtól szürkés színűnek látszik. Az előbbinél jóval kisebb. Átmérője az A. hortensé-n 2.6 — 3 mm és az A. nitens-en 2 — 2.7 mm Súlya Becker szerint 265 mgr, Cohn szerint 178 mgr. Alakja AZ ATRIPLEX HORTENSE 15 is feltűnően különbözik az előzőétől. Pereme majdnem szabá- lyosan köralakú és tompán kiélezett. Vastagsága legnagyobb a középen, a magfehérje felett. Alakja tehát bikonvex lencséhez hasonlítható. (1. kép. fv.) A magfehérje a mag nagyságához mérten fejlettebb és emellett sokkal tömöttebb, keményebb és a vízben sokkal nehezebben ázik szét, mint a sárgaszínű nagy magvaké és szárazon átvágva szaruhoz hasonlóan áttetsző, tehát nem lisztes. Erre a különbségre már Clos is figyelmes lett. Az a kérdés már most, hogy a sárga és fekete magvú vertikális terméseket meglehet-e különböztetni a termésburkot alkotó előlevelek alakjáról és egyébb tulajdonságaikról. Clos az A. hortensé-re vonatkozóan sorol fel ilyen különbségeket. Szerinte ■a sárga magvú terméseket burkoló előlevelek oválisak és a fekete 2. kép. Vertikális termések a termésburokban, sv sárga magvu vertikális termés, fv fekete magvú vertikális termés. (1 — 2. A t r i p 1 e x n i t e n s, 3 — 4. Atriplex hortense.) A természetes nagyság kétszerese. magvúaké szívalakúak, továbbá az előlevelek erezetében is van némi különbség. A termések szétválogatása közben szerzett tapasztalataim szerint e külső felismerés valóban lehetséges, de nagy gyakor- latot követel és némiképcn eltérő módon történik, mint ahogy € 1 s ajánlotta. Első dolog, ami a buroklevelek összehasonlításából kitűnik, hogy ezek a sárga magvú terméseken jóval nagyobbak, mint a feketéken. A méreteket a következő összeállításban közlöm: N é V A sárgamagvú vertik. ter- mések burokleveleinek A feketemagvú vertik. ter- mések burokleveleinek hossza szélessége hossza szélessége 1. Atriplex hortense . 1(1 mm 9 mm 7 mm 7 mm 2. Atriplex hortense f. rubra 10 „ 9 „ 6 .. 7 3. Atriplex nitens . . 15 „ 7 „ 6 , 6 ,. 16 t FUCSKÓ M. Az előlevelek az A. hortense sárga magvú vertikális termé- sein majdnem köralaküak és az A. uitens-en hosszúkás tojásala- kúak. A fekete magvú termések buroklevelei általában mindig zömökebbek ; sok esetben a szélességök nagyobb mint a hosszu- ságuk. Alakjuk közelebbről meghatározva zömökebb tojás, vagy elliptikus, esetleg szívalakú (2. kép.) Az előlevelek közötti különbség kifejezésre jut még a következő sajátságokban is. A sárga magvú terméseken lévők vastagabbak, merevebbek és a terméshez szorosan odasimulnak miértis a termés alakja már külsőleg igen jól látszik. A ter- mést túlnövő részükkel egymáshoz is szorosan simulnak. A fekete magvúakat burkolő előlevelek sokkal vékonyabbak és lágyabbak. sv fv 3. kép. Az Atriplex nitens sárga és fekete magvú vertikális termései optikai metszetben, sv sárga magvú, fv feketemag^'ú vertikális termés. kifelé öblösödnek és ennek következtében a termést nem is érin tik, sőt egymással is csak a széleken érintkeznek. A szélük több- nyire befelé göngyölödő. Bizonyos esetekben öblösségük olyan mérvet ölt, hogy a termésburok hólyagszerűen felfuvódottnak látszik. (3. kép fv.) Az érett termés a felfúvódott termésburok- ban egészen szabadon áll és lenyomatát kívülről nem is lehet látni. Kocsány áról könnyen leválik s azután már csak a burok- levelek tartják fogva. A sárga magvú termések nem válnak le a kocsányról. A felsorolt sajátságok alapján a sárga és fekete magvú vertikális terméseket kellő gyakorlattal már külsőleg könnyen felismerhetjük. A horizontális termések a vertikálisak között elrejtve rövid kocsányokon foglalnak helyet. Buroklevelük nincsen, hanem a. virágnak megmaradó lepellevelei takarják részben. Alakjuk nagy- jában megegyezik az előbbiekével, csak az a legnagyobb különb- ség, hogy a kocsányra merőlegesen, a horizontális síkban lapí- tottak. A perikarpium hártyás és rásimul a magra. A mag szer- AZ ATRIPLEX HORTENÖE l7 kezete olyan, mint a vertikális termésekben, csak abban van némi különbség, hogy a gyűrűalakú embrió radikulája oldalról felemel- kedő [„embrió . . . laterális, ascendens" Westerlund {19)] ami az embrió vízszintes helyzetével van összefüggésben. A magvak legnagyobb része igen apró és fénylő fekete- színű. Súlyuk B e c k e r szerint átlagosan 220 mgr és C o h n szerint 130 mgr. Átmérőjük méréseim alapján az A. hortensé-n 2 — 2"5 mm és az A. nitens-en Tö — 2 mm. Alakjuk bikonvex len- cséhez hasonlít, vagyis középen a magfehérje felett a legvasta- gabb és peremén az embrió felett a legvékonyabb. A magfehérje tömött, kemény, szarunemű, nem lisztes és a vízben igen nehe- zen mállik szét. Egészben véve tehát a feketeszinű vertikális maggal azonos szerkezetű. Az utóbbitól csak annyiban tér el, hogy valamivel kisebb és jóval domborúbb. Fénylő fekete színe csak akkor válik láthatóvá, ha a rátapadt barnás színű perikar- piumot eltávolítjuk. A horizontális magvaknak másik alakja sokkal nagyobb és sárgás-barna színű. Először 1910-ben találtam többnyire az A. hortensé-n. Előfordulása a fekete magvakkal szemben nagyon alárendelt. Becker és Cohn később szintén megtalálta az A, hortensé-n. Nagyságát és többi sajátságát illetőleg olyan viszony- ban van a feketeszínű horizontális maggal, mint a sárgaszínű verti- kális mag a fekete színű vertikálissal. Jóval nagyobb tehát, mint a feketeszínű horizontális mag. Átmérője az A. hortensé-n 2'5 — 3"5 mm és az A. nitens-en körülbelől ugyanekkora. A sárga- színű vertikális maggal való megegyezése nemcsak nagyság tekin- tetében van meg, hanem egész habitusában és összes tulajdon- ságában is. Középen a magfehérje felett mindkét oldalán sekély horpadása van. Peremén a legvastagabb és ennek következté- ben bikonkáv lencséhez hasonlít. A peremen helyezkedik el gyűrű- alakban a szintén jól fejlett embriója. A magfehérje táján lévő horpadás csak éréskor, a teljes kiszáradással járó összehúzódás révén alakul ki. A magfehérje lisztes és vízben igen könnyen szétmálik. Nagyság tekintetében igen nagy ingadozások tapasz- talhatók. Mindezek a jellemvonások a sárgaszínű vertikális magvak- kal való majdnem teljes megegyezés mellett szólnak, de viszont a feketeszinű horizontális magvakkal szemben éles elkülönülésre vezetnek. Az utóbbiakkal való közelebbi összehasonlításból még egy különbség tűnik ki. A megmaradó lepellevelek csúcsai a fekete magvú terméseken a termés felső oldalára is ráhajolnak, a sárga magvúakon ellenben legfeljebb az alsó lap pereméig érnek. A termés vertikális és horizontális karaktere a virágok külön- alakúságával függ össze. A virágalakok ismertetése során elég ha Eichler (6), Becker (1) és Cohn (3) munkáira hivatko- zom. A virágoknak két típusát lehet megkülönböztetni. Egyik cso- portba tartoznak a leples virágok, melyek háromfélék lehetnek, Botanikai Közlemények 1 — 2. füzet. 2 18 t FUC8KÓ M. ú. m. hímnősök, termősök és porzósok. Legnagyobb számmal van- nak az utóbbiak. A virágok másik csoportját a lepelnélküli ter- mős virágok alkotják, melyeket két oldalról két előlevél fog közre. Ezek az előlevelek a virágzás idején nagyon kicsinyek és csak a magházat takarják be. Virágzás után gyorsan növekednek és a fejlődő termés két oldalán termésburokká lesznek. A horizontális termések a leples himnős és a leples nővirá- gokból, a vertikális termések ellenben a lepelnélküli növirágok- ból fejlödnek. B e c k e r említi, hogy kivételesen a leples virágok- ból is fejlődhetik vertikális termés, amit nem egy ízben magam is tapasztaltam és végül Cohn szerint nagy ritkán az is elő- fordul, hogy a leples virágokból lett termés ferde helyzetű. A két utóbbi termésformát tekinthetjük amaz átmeneti alakoknak, melyekre már a bevezetés során utaltam. Átmeneti alakok Cohn szerint nemcsak a termés helyzete, hanem a maghéj szerkezete alapján is megkülönböztethetők. Az eddigiekben valamennyi termésalakot sárga és fekete magvií- akra osztottuk fel ; vannak azonban, különösen a horizontálisak között, de a többiek között is olyan alakok, amelyekben a mag- héj a fekete és a sárga közötti átmenet fokán áll. A magvak anatómiája. A sárga- és feketeszínű magvak anatómiai tekintetben is különböznek egymástól. A különbségek a maghéj szerkezetére és a magfehérjére vonatkoznak. A feketeszinű magvak maghéja kemény és rideg, igen korán teljesen elkutinosodik és vékony metszeten sárgás fekete- szinűnek látszik. Szerkezetében a Chenopodiaceák típusa jut kifejezésre {Meunier 12). Epidermiszének külső fala rendkívül erő- sen vastagodott és rajta a felületre merőlegesen elhelyezett fekete csíkok láthatók. Érés idejére e vastagodás annyira halad, hogy a sejtlumen majdnem teljesen eltűnik [4. kép. II. és Colm (3) 74 old. 22 kép] és ennek következtében a niaghéj vastagabb részét az epidermisz külső fala alkotja, különösen akkor, ha az epidermisz alatti rész csak 1 — 2 sejtrétegből áll. Az epidermiszsejtek magas- sága sok esetben nagyobb, mint a szélessége és ennek követ- keztében egyes helyeken palliszádszerű alakulatokat látunk. Érett magvak keresztmetszetén a maghéj szerkezete könnyen félre- ismerhető, mert az epidermisz sejtlumenje nem látszik és ezzel kapcsolatban a vastag külső falon lévő fekete csikók azt a benyomást keltik, mintha az epidermisz igen keskeny palliszád- sejtekböl állana. Helyes értelmezésre csak a fiatalabb korú maghéj (4. kép. I.) vizsgálata alapján juthatunk. A maghéj epidermisz alatti része a mag különböző tájain 1 — 4 sejtrétegből áll, melynek sejtjei parenchimásak és vékony- falúak. Érés idejére ezek is elkutinosodnak. AZ ATBIPLBX HORTBNSE Í9 A sárgaszínű magvak maghéja lágy- és vékonyfalú sejtekből áll, melyeken érés idejére szintén megjelenik a kutinosodás. Az epidermisz vékonyfalú és erősen lapított sejtjei alatt lévő rész még vékonyabbfalú sejtekből álló szövet, melyet a fejlett sejtközök laza szivacsos szerkezetűvé tesznek (5. kép). Érés I ep p — ^^cjOocP&^ II rfíll '1 1 1\ í'íil!' ír, \tu[;]' '>'^í'~^ ím ^iflK \ '" i'i r II,. : 't r ' ;i '!' 1' í. ■ í' :i I p— : ^Q^^^^CC5-Ö^C J C^ö^ 4. kép. A fekete színű vertikális mag héjának km.-e. I fiatalon, II érett álla- potban, t maghéj, ep a maghéj epidermisze, p a maghéj alatti parenchimás szövet, a magfehérje. (Atriplex hortense.) idején valamennyi sejtje teljesen összezsugorodik és ennek következtében a maghéj szerkezete felismerhetetlenségig eltorzul. Fiatal korban a kétféle mag héja semmi különbséget nem mutat, később azonban már könnyű eldönteni, hogy melyik lesz a fekete- és melyik a sárgaszínű mag, mert a fekete magvak héjának epidermisze magasság irányában már a vastagodást megelőzően jelentősen gyarapodik. A sárga magvak epidermisze alacsony sejtekből áll és vastagság tekintetében is állandóan a 2* 20 t FUC8KÓ M. fiatalkori állapoton marad, vagyis a fekete magvak a fejlett- ségnek jóval magasabb fokára jutnak, mint a sárgaszínű magvak. Utóbbiak a fiatal kor alaki határait nem lépik túl, maghéjuk szerkezete mindössze abban tér el az eredeti állapottól, hogy az epidermisz alatti része sejtkozökkel telt. e p — ?^^9a^ 5. kép. A sárga színű vertikális mag héjának km.-e. t maghéj, ep a maghéj epidermisze, p az epidermisz ahxtti szivacsos parenchimás szövet, a mag- fehérje. (A t r i p 1 e X h o r t e n s e.) A Cohn emiitette átmeneti alakok, melyeknek héja vas- tagság és szín tekintetében a sárga és fekete magvaké között áll, úgy képződnek, hogy a fejlődésnek induló fekete magvak nem juthatnak el fejlettségük tetőpontjára, hanem megmaradnak 6. kép. Összetett keménjátöszemek az Atriplex hortense sárga színtí vertikális magjából. abban az állapotban, amelyben a táplálást zavaró körülmények a sejtfalak további vastagodását megakadályozzák. Innen van, hogy a héjuk szerkezete megegyezik a fiatalkorú fekete mag- vakéval [4. kép, I. és Cohn (3) 74. old. 22. kép]. Jellemző rájuk, hogy nagyon gyakran összezsugorodottak, ami a mag- fehérje fejletlenségének tulajdonitható. Minthogy nagyság tekin- AZ ATRIPLEX HORTENSE 21 tétében egyenlőek a fekete magvakkal, sőt sok esetben jóval kisebbek, egyszerűen a mostoha viszonyok miatt elsanyarodott fekete magvaknak tartom őket. Átmeneti alakoknak csak akkor tarthatnók, ha nagyság tekintetében a sárga és fekete magvak között közóphelyet foglalnának el. 7. kép. Az A t r i [) 1 (• X h f) r t c n s e érett tenuésfiirtje a IVIszái' ffiúcsáról. A magfehérjében elliptikus, tojás- vagy gömbalakú, igen apró szemecskékböl összetett keményítöszemek vannak (6. kép). Egy-egy keményitőszemet alkotó szemecskék száma Nobbe (14) becslései szerint 15,000-re tehető. Közvetlen a maghéj alatti sejtrétegben lévő keményítöszemek igen apróak, de a mag- fehérje belseje felé haladva mindinkább nagyobbodnak (4^5. kép a). A legnagyobb keményítőszem, melyet eddig láttam, hosz- szában 0.097 mm és szélességében 0.042 mm volt. A sárga- és feketemagvúság a keményítőszemek méreteiben 32 t FUCSKÓ M. szintén kifejezésre jut, A sárga magvak keményítőszemei álta- lában jóval nagyobbak, mint a fekete magvakéi, amely sajátság a mérő okulár használata nélkül is szembetűnik. Az eddig mért legnagyobb keményítőszemeket mind a sárga magvakban találtam. A mérések eredményeinek közlését feleslegesnek tartom, mert minden mérés alkalmával más-más eredmény mutatkozik. Lényege a mérés adatainak az, bogy a sárgaszínű magvakban lévő keményítőszemek általában nagyobbak, mint a fekete magvak keményí- tőszemei. A termésalakok elhelyezése és számaránya. A termést a szár végső elágazásai vi- selik. Legtöbb van a főszár- és az oldalágak csúcsi részén, az egykori virágzati tengelyen,^ amely gazdagon elágazó és virágzás idején még nagyon rövidtagú volt. Virágzás után a termés fejlődése idején a virágzati tengely szártagjai különösen a csúcsokon tetemesen megnyúlnak, aminek az lesz a következménye, hogy a terméscsoportok jelentékeny felületet foglalnak el a növényen. A terméscsoportok habitusa fürtös elága- zást mutat (7. kép), melynek végső tagjait hosszabb-rövidebb füzérek alkotják. E füzé- reknek a vertikális termések adják meg a formát, melyek igen rövid kocsányokon sora- koznak egymás mellé (8. kép). A terméscso- portokat tehát füzérekből összetett fürtnek tekinthetjük. Eichler [(6) 59. old.] szerint ugyan a virágzat morfológiailag véve diháziu- mokból áll, melyekbe a nővirágok közül csak a leplesek tartoznak, a lepelnélküliek csak mint a diháziumokon fellépő sarjak szerepel- nek. A termésfürtökön azonban e diháziális^ elágazásnak semmi nyoma sem látszik, mint- hogy az utóbbiakból fejlődő termések vannak túlsúlyban. A füzérek hosszúsága nagyon változó és ennek következ- tében nagyon ingadozik a rajtok levő vertikális termések száma is. Azonkívül sokszor annak a megállapítása is lehetetlen, hogy a füzér hol végződik, vagy, hogy hol van egy másik füzérnek a kezdete, különösen azokban az esetekben nehéz ez, amikor a füzéren csak egy vertikális termés van. A füzéren az uralkodó szerep a vertikális terméseké ; a horizontálisak kisebb számmal vannak és elszórtan, többnyire egyesével vagy kettesével az előbbiek tövében rejtőznek. Az el- helyezésben semmiféle vonatkozás nem mutatkozik. 8. kép. Az Atriplex h o r t e n s e'^ termés- fii zére. A2 ATRIPLEX HORTENSE 23 Másként áll a dolog, ha a sárga- és feketemagvúság tekin- tetbevételével vizsgáljuk a termések helyzetét. Itt azonban a horizontális alakokat a vertikálisaktól elkülönitve tárgyaljuk. Elsősorban lássuk a vertikális terméseket, C 1 o s a vertikális magvak kétalakúságának ismertetése kapcsán külön kiemeli, hogy a sárga- és feketemagvú termések elhelyezésében semmiféle viszonosságot sem tudott megállapítani, C 1 s bizonyára nagyon kevés megfigyelési adatra támaszkodha- tott, mikor ezt a véleményét megalkotta, mert beható vizsgálat- tal éppen az ellenkezőjére kellett volna jutnia. Az elhelyezésben vonatkozás megállapítására alaposan át- vizsgáltam az egész növény és az egyes termésfürtök különböző tájáról vett füzéreket. Azután megállapítottam a sárga- és a feketemagvú terméseknek a füzéren való helyét és mindegyiknek külön-külön a számát. Voltak a füzérek között olyanok, amelye- ken valamennyi vertikális termés sárgamagvú, másokon ellen- ben valamennyi feketemagvú volt. A füzérek legtöbbjén a sárga- és a feketemagvúak együttesen fordulnak elő. Az utóbbi füzéreken a sárgamagvú termések mindig a füzér csúcsi vége felé helyezkednek el, a feketemagvúak ellen- ben a bázis közelében találhatók. Összehasonlítva az egy füzé- ren lévő sárga- és feketemagvú termések viszonylagos számát, igen nagy ingadozást fogunk találni. Egyik füzéren több a sárga- magvú, másikon a feketemagvú. Ritka esetekben egyenlő a ketta száma. A sárga- és feketemagvúak arányában az összes fokoza- tokat megtalálhatjuk a tiszta sárgamagvú és a tiszta feketemagvú füzérek felé. Vizsgáljuk meg egy fejlettebb termésfürt valamennyi füzérét és hasonlítsuk össze a magvak arányát. A csúcs közelében léva füzéreken a sárgamagvúak uralkodnak és a feketemagvúak vagy teljesen hiányoznak, vagy pedig nagyon csekély számmal vannak képviselve. A termésfürt alsóbb ágain az utóbbiak emelkednek túlsúlyra. Megesik azonban az is, hogy az egész termésíürtön alig találunk feketemagvú termést, mig másokon majdnem kizá- rólag az utóbbiak fordulnak elő. A fürtön tehát a termések elosz- lásának ugyanaz a módja található, mint a füzéreken és a rajta lévő sárga- és feketemagvú termések arányának változása min- dig a helyzettel van kapcsolatban. Egy-egy oldalágon számos fürt van és ezek közül az a legnagyobb, a mely az ág csúcsát foglalja el, a többi az ág alapja felé fokozatosan kisebbedik. E fürtök helyzete és a magvak minősége között a következő összefüggést találtam : a fehérmagvúság aránylag legkifejezettebb az ágak csúcsálló fürtjén, a csúcstól lefelé fokozatosan elmosódó és rovására a feketemagvúság válik mindinkább uralkodóvá. Ugyanezt a viszonyt állapíthatjuk meg a legmagasabb fokon, t. i. az oldalágak helyzetével való vonatkozásban. A legalsó oldal- ágakon sokszor kizárólag feketemagvú termést találtam, a maga- sabbakon fekete- és sárgamagvúakat a magasságnak megfelelő 24 t FÜC'BKÓ M. arányban és legfelül a föszár csúcsán majdnem kizárólag, vagy legalább is túlnyomó számban sárgamagvúakat. A sárga- és a feketemagvúság helye teiiát meghatározható. Egyik a csúcson, a másik a bázison van. Az egész növényen való eloszlás módjának tanulmányozására különösen olyan példányokat választottam, melyeken az oldalágak a főszárhoz mérten aránylag gyengén fejlettek és a másodrendű oldalágak közvetlenül a levélhónalj felett egy-egy termésfürtben folytatódtak. A legalsó, elsőrendű oldalágak, minthogy a levéiállásnak megfelelően egy magasság- ban párosával keresztben átellenesen helyezkednek el a főszár oldalán, a számításban kettesével úgy szerepelnek, mint egy-egy oldalág, mert a magvak minősége tekintetében teljes megegye- zést árulnak el. A legfelső oldalágak a főszár csúcsálló fürtjeibe fokozatos átmenetet mutatnak és emiatt az utóbbi terjedelmének megállapítása minden esetben tetszőleges. Alsó határa azon oldalág fölé tehető, amelynek már nemcsak az alapján, hanem az olda- lán is jelentősebb nagyságú lomblevelek találhatók. A magvak össehasonlítása előtt arra is tekintettel voltam, hogy a növény teljesen ép legyen, melyet sem csonkítás, sem más, a növekedési korrelációt zavaró körülmény nem ért. A következő 1. sz. táblázatban az Atrijdex hortensef.ruhrá- nak egy 195 cm magas tömöttfürtű példányáról készítettem kimutatást, (L. az 1. sz. táblázatot.) A táblázat első tétele a főszár csúcsálló fürtjére és a többi az oldalágakra vonatkozik. Az alsó 10 oldalágra vonatkozó ada- tokat öt tételbe foglaltam össze, mert kettesével egyenlő magas- ságban erednek. A sárga- és feketemagvú vertikális termések külön-kiilön oszlopban abszolút és 7o"OS viszonylagos számukkal szerepelnek. A 7o~os számok összehasonlítása alapján kitűnik, hogy a sárgamagvú termések viszonylagos mennyisége legnagyobb a főszár csúcsálló fürtjében (447o)- A. csúcstól lefelé következő oldalágakon majdnem fokozatosan kisebbedik. Az alulról számított 5 — 6 oldal- ágon már csak 3"17o és ettől lefelé 07o- A feketemagvú termé- sek viszonylagos száma legkisebb a főszár csúcsálló fürtjén {567o)t lefelé haladva egyre nagyobb és nagyobb és végre a legalsó négy oldalsó eléri a maximumot (lOO^'/p). A táblázat utolsó oszlopában feljegyeztem az oldalágak hosszát cm. -ékben. A legalsó oldalágak a leghosszabbak, fel- felé haladva fokozatos rövidülést tapasztalunk. A legfelső (30. sz.) oldalág hossza 9 cm. Ezzel szemben az alulról számított 4-ik ág- ii 1 cm hosszú. A legalsó tételben összegezve találjuk a vertikális termések számadatait. Az egész növényen talált összes 12033 vertikális termések 117o-a (1322 drb) sárgamagvú és 897o-a (10711 drb) feketemagvú. Ha a sárga- és feketemagvú terméseknek az egyes oldal- ágakra kiszámított 7o-os számait egymásalatti vízszintes sávokra AZ ATRIPLEX HORTENSB 25 1. SS. táblázat. Atriplex hortense f. rubra hort. * Oldalágak Egy-egy oldalágon Az oldalág vert. sárgamagvú vert. feketemagvú sorszáma termések összege : termés vert. termés lL\Ji3iJ£Jí\ cm összesen 7„-ban összesen %-ban csúcson 323 142 44 181 56 18 30 66 23 34-9 43 651 9 29 92 28 30-4 64 69-6 10 28 123 44 35-8 79 64-2 11-5 27 127 43 339 84 66-1 12 26 151 54 35-8 97 64-2 13 25 171 54 31 125 69 16 24 228 73 32-1 155 67-9 18 23 255 53 20-9 202 79-1 18 22 268 50 19 218 81 22 21 354 87 24-6 267 75*4 24 20 278 40 14-4 238 85-4 22 19 535 73 13-3 462 86-7 ;'.3 18 569 78 i;'.-8 491 86-2 34 17 667 48 7-2 619 92-8 37 16 754 35 4-7 719 95-3 46 15 544 15 3 529 97 44 14 701 47 6-8 654 93 2 1 59 13 791 38 4-4 753 95-6 63 12 781 60 9 721 91 73 11 606 91 15-1 515 84 9 67 10-9 696 86 12-4 610 87-6 71+80 8—7 1232 60 4-9 1172 95-1 68-1-80 6—5 583 18 31 565 96-9 16+87 4—3 1001 2 — 999 100 91+62 2—1 185 — — 135 100 40 + 16 összesen : 12033 1322 11 10711 89 26 t FUC8KÓ M. arányosan felrakjuk, olyan grafikont nyerünk, amely a sárga- és feketemagvúság eloszlását a fenti táblázatnál jóval világosabban és áttekinthetőbben szemlélteti (9. kép). A grafikonban minden sáv egyenlő hosszú és a sávnak egyik része a sárgamagvú termé- seket jelöli, a másik a feketemagvúakat. Azt a részt amely a feketemagvúaknak felel meg, ferde vonalakkal árnyékoltam be. A 9. kép. Az A 1 1- i p 1 e X h o r t e n s e f. r u b r a h o r t. sárga és fekete magA'ú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt vízszintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg. A legfelső vízszintes sáv azonban a föszár csúcsálló fürtjére vonatkozik. A sávoknak fehéren hagyott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete mag-vú vertikális terméseknek "/o-os számát fejezi ki. A baloldalra irt számok az oldalágaknak alulról számított sorrendjét jelölik. AZ ATEIPLEX HORTENSE 27 legfelső sáv a tőszár csúcsálló fürtjének felel meg. A többiek a fenti táblázatban követett sorrend és adatok szerint egy-egy oldal- ágat képviselnek. A vertikális termések elhelyezésében tehát az egész növényre kiterjedő harmónia tapasztalható. E harmónia értelmében a sárga- magvú termések a csúcsok felé találhatók és a feketemagvúak Csúcs 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5—4 3—2 1 10. kép. Az Atriplex hortense f. rubra hort. sárga és fekete magvú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt víz- szintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg, a legfelső sáv azonban a föszár csúcsálló fürtjére vonatkozik. A sávoknak fehéren hagyott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete magvú verti- kális terméseknek "/o-os számát fejezi ki. A baloldalra írt számok az oldal- ágaknak alulról számított sorrendjét jelölik. a bázis közelében tömörülnek. A feketemagvak uralkodása esetén a sárga magvak a legalsó oldalágakon már egyáltalán nem is fej- lődnek. Vannak azonban példányok, amelyeken a sárgamagvúság uralkodik, vagy amelyeken a kétféle termés majdnem egyenlő számban van képviselve. Utóbbiakon a sárgamagvúak a legalsó 28 t' FUC8KÓ M. oldalágakon is megjelennek, de az elhelyezésben tapasztalt szabály- szerűség itt is fennáll, amit az A. hortense f. ruhra egy másik példányáról készített 2. sz. táblázat és grafikon (10. kép) igazol a legjobban. A föszár 12 cm hosszú csúcsálló fürtjén lévő 141 drb vertikális termés köziil75"/n sárgamagvúés 257o feketemagvú. A legalsó oldalágakon körlübelől fordítva áll ez az arány. A növé- nyen lévő vertikális termések összege 1230 drb. Ebből 497o sárgamagvú és 517o feketemagvú. 2. sz. táblázat. Oldalágak sorszáma Egy-egy oldalágon A vert. termések összesen sárga vert. termés "/o-ban fekete vert. termés összesen */„-ban Oldalágak hossza cm csúcson 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 ö— 4 3—2 1 141 17 29 34 30 38 46 69 66 90 79 110 120 85 70 55 33 55 45 18 106 11 17 22 16 20 29 34 34 40 33 48 47 40 33 23 17 14 11 10 75 ; 35 65 6 59 12 65 12 53 14 53 18 63 17 49 35 52 32 44 50 42 46 44 62 39 73 42 45 47 37 42 32 48 16 25 41 24 34 56 S 25 35 41 35 47 47 37 51 48 56 58 56 61 58 53 58 52 75 76 44 12 6 8 8 9 10 11 15 13-5 17 18 20 24 20 22 21 16 20fl2 134-11 10 összesen 1230 60.- 49 625 51 AZ ATRIPLEX H0RTEN8E 29 Az eloszlásnak előbbiekben megállapított harmóniája csak azokra az esetekre illik rá teljesen, amelyekben a íöszár az oldal- ágakat teljesen dominálja, vagyis amikora növény termete karcsú. Terebélyes példányokon, mint aminők az Atriplex nitcns egyénei között igen gyakoriak, a legalsó hatalmasra nőtt oldalágakon a sárgamagvü vertikális termések viszonylagos mennyisége nagyobb^ mint a felettük lévő rövidebb oldalágakon, de a növény egészére nagyjában ugyanaz a viszony állapitható meg, mint az előző esetekben. A horizontális termések a legtöbb esetben mind feketemag- vűak és ennek következtében nem forog fenn a szüksége annak, hogy sárga- és feketemagvúsága helyzeti viszonyával részlete- sebben foglalkozzam. Mindössze azokra az esetekre kell a figyel- münket kiterjeszteni, ahol a termés kétalakúsága jelentkezik. A vertikális termések két alakjának elhelyezésében mutat- kozó vonatkozás a horizontális termésekre is érvényes, mert az utóbbiak sárgamagvü alakjai mindig a csúcsokon jelennek meg és pedig első sorban a csúcsálló fürt felső régióiban és csak másod- sorban a felsőbb oldalágak csúcsain. A feketemagvúak a csúcsok- ról leszorulnak. A termésalakok helyzeti viszonyának megállapításában már eddig is fontos szerepet vitt a számbeli viszony anélkül, hogy az utóbbi körülményre különösebb figyelemmel lettünk volna. A következő sorokban tehát a különböző termésalakok abszolút és relatív számának egyénenként való megjelenését fogom tár- gyalni. Az Atriplex nitens hatalmas termetű terebélyes példányain becsléseim szerint 250.000 — 300.000 termés is fejlődik. Ezek- nél jóval kisebb és karcsúbb példányok egyikén magam is meg- számláltam 68.117 darabot. Viszont az apró termetűeken gyakorta nem fejlődik több, mint néhány száz. A következő 3. sz. táblázat- ban több példányról pontos számadatokat állítottam össze, melyek részint az abszolút menyiségekre, részint pedig a relatív mennyi- ségekre vonatkoznak. (L. a 3. számú táblázatot.) A 3. sz. táblázatban közölt adatokból látható, hogy a termés- alakok abszolút és relatívmennyisége rendkivülnagy ingadozásoknak van alávetve. Az abszolútmennyiség ingadozása nagyjában a termet nagyságával együtt változik. Láthatni továbbá, hogy a termések túlnyomó számban vertikálisak és ez utóbbiak közül hol a sárgamagvúak, hol pedig a feketemagvúak vannak túlsúly- ban. A terméseknek csak a kisebb része horizontális s ezek többnyire mindannyian feketemagvúak, vagy ritkábban egy részük sárgamagvü, de az utóbbiak mindig alárendelt kisebbségben vannak. 3G t FUC8KÓ M. 3. sz. táblázat. 09 Név i ■oh 03 5C Termé^ salakok absz. mennyisége termésalakok rel. mennyisége »/o-ban vert. 1 horiz. | össze- vert. II horiz. ca -2 c3 « .4-a eS ® .*i» c3 H.3 ki WIJ n4 tuo 140 2460 60 40 570 12 88 9 Atr, hortense f. rubra 128 2367 48 52 354 — 100 10 „ 195 12033 11 89 921 — 100 11 » 225 9242 15 85 1303 — 100 12 Atr. nitens 86 305 70 30 24 — 100 13 >» 130 2518 40 60 548 — 100 14 n 140 1361 44 56 260 — 100 15 ^ 210 18487 18 82 10102 — 100 16 » 330 56886 29 71 11231 — lOU 17 1) 330 215162 41 59 66120 — 100 E táblázat és az e táblázatba fel nem vett példányok adatai alapján feltűnő, hogy a horizontális termések között az uralkodó alak majdnem kivétel nélkül a feketemagvú, sőt a sárgamagvú alak a legtöbb esetben hiányzik is. A vertikálisok megoszlásá- ban már nagyobb a változatosság, mert egyes esetekben a fekete- magvúak, más esetekben a sárgamagvűak vannak túlsúlyban. A sárga- és a feketemagvú alakoknak ez a váltakozó aránya 3. növénynek bizonyos sajátságaival kapcsolatos. A táblázatból háromféle adat olvasható le, ú. m. : a növény magassága cm-ek- ben, a vertikális és horizontális termések száma külön-külön összesítve és végül a sárga- és feketemagvú alakoknak az utób- biakból kiszámított 7o"OS száma. Az 1-6. sz. tétel az A. hortense kistermetű és lazafürtű példányaira vonatkozik. E példányokon a vertikális terméseknek 67 — 1007o-a sárgamagvú, tehát a feketemagvúak nagyon alá- 32 f FÜCSKí) M. rendelt számban szerepelnek. Horizontális terméseiknek 7 — 237o-8' sárgamagvú, tehát a ti'ilnyomó többsége feketeszinü. A 7- — 8. sz. tételben az A. hortense-nek az előbbieknél jóval erőteljesebb példányai szerepelnek, melyeken a vertikális termések tömött füzérekbe sarokoznak és ezzel kapcsolatban jóval nagyobb számmal fejlődtek. A sárgamagvú vertikális és horizontális termések "^/o-os számában az előzőkkel szemben jelentékeny esés mutatkozik. A 9 — 11. sz. tétel az A. hortense f. ruhra három példányá- nak adataiból készült. A 9. sz. tétel egy 128 cm. magas példányra vonatkozik, amely lazafürtű és gyértermésű. A 10—11. sz. két példány erőteljesebb, 195 — 225 cm. magas és tömöttfürtű. Ha az utóbbi kettőt a 9. sz.val összehasonlitjuk ugyanarra az ered- ményre jutunk, mint az előző példákon. Csak az okoz némi különb- séget, hogy jelen esetben a horizontális termések mind a három egyénen kivétel nélkül feketemagvúak, de a vertikális termésekre áll az a szabály, hogy a lazafürtű példányon a sárgamagvúak Vo'OS száma jóval nagyobb, mint az erőteljesebb növésű tömött- fürtűeken. ,-,,_. Hasonló szabály az A. nitens-ew is megállapítható, ha a^ 12-— 14. sz. tételt a 15 — 16. sz.-val összehasonlitjuk. Csak a 17. sz. tétel mond ellent az eddigi tapasztalatoknak. Ebbe a tételbe egy rendkívül erőteljes növésű, terebélyes termetű és igen tömött- fürtű példány adatait vettem be. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez utóbbira vonatkozó adatok legfeljebb megközelítő érték- kel hírhatnak, mert a magvaknak csak mintegy ^U-éi számláltam meg közvetlenül, amiből azután megfelelő számítással állapí- tottam maii' a teljes számot. Ez az oka, hogy a 17. sz, tétel csak valószínűségi adatokat tartalmaz. Figyelmen kívül hagyva a 17. sz. tételben foglaltakat, a táblázat adatai alapján a következőket lehet megállapítani. A termés abszolút száma és a termésalakok relatív mennyi- sége között némi összefüggés mutatkozik. A termés kisebb abszolút számával kapcsolatosan a sárgamagvúság gyarapodása észlel- hető különösen a vertikális termésekben, a horizontálisakban már kevésbbé, de a szélső esetek ott is határozottan emellett bizonyítanak. Továbbá a vertikális termésekben túlsúlyra jutott sárgamagvúság többnyire hatással van a horizontális termések kialakulására is, mert a sárgamagvú horizontális termések több- nyire már csak akkor jelennek meg, amikor a vertikális termé- seknek a túlnyomó többsége sárgamagvú, A sárgamagvúságnak a vertikális termésekben való kisebb mérvű érvényesülése esetén a horizontális termések mind feketemagvúak. Végső eredményben arra a megállapodásra lehet jutni, hogy a vertikális termések sokkal inkább hajlandók a kétalakúságra, mint a horizontálisak, vagyis az előbbiek sokkal nagyobbmérvű plaszticitással bírnak, mint az utóbbiak. AZ ATRIPLEX H0RTEN8E 33 A lazafürtü, kistermetű példányok a nyár elején csírázott magvakból fejlődnek főképen akkor, ha a talaj állandóan száraz. A nyári meleg ós a vízhiány sietteti a virágok fejlődését, amely körülmény a vegetatív növekedés rovására történik. Nagyobbszámú termés csak a főszár csúcsán fejlődik. A magvak minősége és a növény termete között mutatkozó összefüggés C o h n kísérleteiben éppen ellenkező formában nyil- vánult meg.^ Szerinte a nagynövésű, jól táplált 2 méter magas egyéneknek összes termésalakjai majdnem kivétel nélkül sárga- magvúakká fejlődtek, rosszul táplált apró példányokon, ellenben a termések többsége feketemagvú lett. Első és második kísér- letében nőtt erőteljesebb példányok magvainak számarányáról sajnos nem közül pontos adatokat, aminek alapján valószínűnek tartom, hogy nem vette figyelembe a növényen fejlett összes mag\'akat, hanem valószínűleg csak néhány csúcsálló fürtre volt tekintettel, amelyekről fentebb kimutattam, hogy rajtuk többnyire a sárgamagvúság dominál. Ha az alsóbb oldalágakon lévő für- töket is figyelembe vette volna, bizonyára talált volna nagy szám- mal feketemagvú terméseket is, amelyekről kimutattam, hogy a szár alf;óbb régióin helyezkednek el. A termés fejlődése. Virágzás után a vertikális termések tűnnek fel először gyorsan fejlődő burokleveleik révén. A horizontálisak jóval később jelent- keznek. A termésfürtök is igen korán kezdenek kialakulni olyan módon, hogy a vertikális termések az alaptól kiindulva csúcs felé tartó sorrendben indulnak növekedésnek. A még fiatal termésfürt füzérein a vertikális termések buroklevelei a csúcs felé haladó sorrendben fokozatosan kisebbedők és ebben a kor- ban nem is lehet még eldönteni, hogy melyik lesz a sárga, vagy a feketemagvú termés. Sőt valószínű, hogy a magvak ebben a korban még teljesen indifferens állapotban vannak, amiről majd a későbbiek folyamán lesz szó [v. ö. Cohn (3) 88 old.], A fejlődés későbbi stádiumában a buroklevelek nagysága tekintetében lényeges változás tapasztalható. A füzérek csúcsa közelében lévő termések buroklevelei jóval nagyobbakká lesznek, mint az alsóké, holott kezdetben fordítva állott a dolog. Ez az állapot annak a kifejezője már, hogy a magvak minőségének előbb említett indifferens állapota megszűnt, mert a csúcsok köze- lében lévő nagyobb buroklevelű termések mindannyian sárga- magvúak lesznek és az alapok táján található kisebb burokleve- lúek fekete magvakat fejlesztenek A termés érésére vonatkozóan is érdekes tapasztalatokat szereztem. Az akropetális fejlődési sorrend alapján azt várnók, ' Cohn, (3) 81—84. old. 1—4. kísérlet. Botanikai Közlemények 1—2. füzet. 3 84 t FUCSKÓ M. hogy az érési sorrend követni fogja a fejlődésben tapasztalt csúcs felé haladó irányt. A valóságban fordítva áll a dolog, mert az éredés jelei a csúcsokra jutott nagy buroklevelű vertikális terméseken jelentkeznek először. Az érési folyamat azonban nem száll le a bázis felé megszakítatlan fokozatban, hanem a fekete- magvú termések felső határán megszakad, miáltal a sárgamag- vúak korábbi érése határozottabb formát ölt. A feketemagvúak teljes érése később következik be. A sárgám agvúakon mutatkozó érési jelenségek abban nyilvánulnak meg, hogy a buroklevelek elveszítik zöld színüket, megsárgulnak és elhalnak. A feketemag- vúak burokleveleinek elsárgulása jóval későbben kezdődik. Kérdés, vájjon a magvak a buroklevelek sárgulása kezde- tén az érettségnek minő fokán vannak. A sárga magvakban lévő magfehérjf ebben a korban még dúsnedvű és azt a benyomást kelti, mintha még éretlen volna. A fekete magvak magfehérjéje ugyanekkor már egészen tömött, kevés nedvet tartalmaz, jóllehet a termésburok ekkor még egészen zöld, érettsége tehát jóval előrehaladottabb stádiumban van, mint a sárga magvaké, mert éredése kezdete is korábbi, mint az utóbbiaké. A sárga- és feketemagvú termések érésében tehát a követ- kező különbségek állapíthatók meg: A feketemagvúak éredése a fejlődési sorrendnek megfele- lően korábban indul meg. mint a sárgamagvúaké és az egész folynmat lassú haladással a teljes érettségben ér véget. Ezzel szemben a sárga magvak éredése későn indul meg és a csak rövid ideig tartó lassú érési folyamatra hirtelen beálló elszára- dás következtében az érettségnek teljes fokára el sem juthatnak. A sárgamagvak fejlődése tehát ismeretlen belső okok kényszerítő hatására nem fejeződhetikbe. Támogatja ezt a felfogást a maghéj anatómiai szerkezete, a keményítőszemek és az egész magfehérje laza szerkezete és végül a termésburoknak idöelőtti elsárgulása. Az utóbbi jelenség akkor áll be. mikor a termésnek a táplálásban való részesedése megszűnik. A táplálás megszűnte a mag további fejlődését megakadályozza és ilyen módon a további jelensége- ket sem tekinthetjük az éredés jeleinek, hanem egyszerűen elszá- radásnak. Az elmondottak értelmében a sárgaszínű magvakat éretlen magvaknak kell minősítenünk. Ilyen értelmezéssel a magvak minőségére alapozott hetero- karpia is egészen új világításban tűnik elő. A feketemagvú termésekben a mag teljesen beérik, a sárgamagvúakban éretlen marad és ez az utóbbi körülmény megakadályozza a mag teljes kifejlődését. Ha a sárga magvak időelőtti kényszerérése be nem következnék, joggal föltehető, hogy a keményítőszemek és a magfehérje a fekete magvakéhoz hasonló tömöttségűre fejlődnek, továbbá a maghéj sejtjeinek fala is megvastagodnék és meg- keményednék, sőt még szin tekintetében is a fekete magvakon tapasztalt sajátságokat öltene magára. AZ ATRIPLKX HORTHNSE 35 A horizontális termések fejlődésének és érésének sorrend- jére vonatkozóan nincsenek adataim, minthogy azonban a sárga- és feketemagvn alakok elhelyezése analóg a vertikális terméseké- vel, egész bizonyossággal állithatjuk, hogy a magvak érettsége tekintetében is azonos sajátságokkal állunk szemben. A termésalakok számarányának változása mesterséges beavat- kozásokra. A termés vertikális és horizontális alakja közötti különb- ség morfológiai okokra vezethető vissza, mert a termés alakja már a virágban praeformálva van. A leples virágokból nagyon ritka kivétellel mindig horizontális termések és a lepelnélküliek- böl vertikális termések fejlödnek. Másként áll a dolog a magvak minősége tekintetében. Utóbbira a fejlődés korai szakán legfel- jebb a termés helyzetéből lehet következtetni, de egyébként a mag még ekkor teljesen indiferens állapotban van. A sárga- és feketemagvú alakok kölcsönös helj^zete arra vall, hogy létrejöttükben korrelativ hatások érvényesülnek és minthogy ez utóbbiak a táplálóanyagok eloszlásával szoros kap- csolatban vannak, föltehető, hogy a magvak minőségét is a táp- lálás módja szabja meg. Gr o e b e l (10) is utal erre a körülményre, mert feltűnt neki. hogy bizonyos heterokarp növények különböző termésalakjának elhelyezésében többnyire meghatározható szabá- lyosság mutatkozik. Hivatkozik t\z A ethioneyna- íajoknak Solm s- L a u b a c h (18)-tól leírt heterokarpiájára, mely szerint e növénye- ken a terméseknek bizonyos alakja a virágzati tengely csúcsán, vagy különleges oldalágakon helyezkedik el. Véleményét a követ- kezőben foglalja össze: „ Die vorstehenden kurzen Bemerkungen zeigen, dass die Heterokarpie kausal offenbar mit der verschie- denen Stellung der Blüten (soweit diese eine verschiedene Ernah- rung bedingt) verknüpft ist." ^ Ezek alapján nagyon valószínű, hogy az Atriplexek heterokarpiája legalább is a sárga- és fekete- magvúság tekintetében szintén a terméseknek eltérő módon való táplálásán alapuló jelenség, nem pedig egyszerű ökológiai alkal- mazkodás, amint azt némelyek, különösen D e 1 p i n o -^ és C o 1- 1 i n s ^ (4) hiszik. G 6 b e l-nek idézett felfogását C o h n kísérletekkel iga- zolta, melyeknek eredményeit még kísérleteim lezárása előtt közölte. Nyolc kísérletről számol be dolgozatában, melyek közül az első négyet a különböző táplálkozási viszonyok hatásának kutatására és a többit az operatív beavatkozások befolyásának tanulmányo- zására fordította. Kísérleteit megelőzően abból indul ki, hogy a sárgaszínű magvak több táplálóanyagot igényelnek, mint a feketék, ' Goebel K. (lU). 437. old. - D e 1 p i n (5). 27—68. old. 3* 36 t FÜCSKÓ M. mert sokkal nagyobbak, amiből az következik, liogy a növény táplálásának javítása a sárgamagvúságra kedvezően fog hatni, a táplálási viszonyok rosszabbodása ellenben az ellenkező hatást fogja kiváltani, vagyis a termésalakok feketemagvúságát fogja elő- mozdítani. Négy első kísérletének közzétett eredményei teljesen igazolják előzetes feltevését, minek következtében feleslegessé válnék minden további kutatás, ha kísérleti eredményeinek helyes- sége megfigyeléseim alapján kétségesnek nem látszanék. A termésalakok számarányának tárgyalása során már rámutat- tam arra a sajátságos körülményre, hogy a nagynövésíi példányo- kon, melyeknek tehát kedvező táplálásban volt részük, a sárga- színű magvak számaránya átlagban véve kisebb, mint a kedve- zőtlen táplálkozási viszonyok között nőtt apró példányokon, ami- ből azután éppen az ellenkező következtetést lehetne levonni, mint Cohn kísérleteiből. Azt is emiilettem már. hogy Cohn hibáját az 1 — 2 kísérletben kell keresnünk, ahol nagynövésű példányokkal volt dolga, melyekről az összes termésalakok számará- nyának pontos megállapítását mellőzve egyszerűen kimondja, hogy az első kísérletben nőtt egyének közül 3 drb tisztán és a többi túlnyomó részben sárgamagvú. A 2-ik kísérletben szintén csak becslések alapján állapította meg a feketemagvú termések számá- nak a sárgaszínüek rovására történő gyarapodását, pedig nagyon is fontos, sőt nélkülözhetetlen lett volna a pontos száraada- toknak közlése, (amit szerző mellőzhetőnek tart M meri megfigye- léseim során sohasem láttam olyan két méter magas példányt, amelyen a fekete magvak igen nagy mennyiségben, sőt mond- hatnám domináló számban ne fejlődtek volna. Cohn négy első kísérlete tehát nem szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a sárgamagvúság a kedvező táplálási viszonyok következménye, pedig a magvak méretei alapján teljesen jogosult ez az okos- kodás. A növény asszimiláló szervei a levelek, amelyeknek összes- sége adja a lombfelületet. A lazafürtű apró példányokon lévő lombfelületnek egy-egy termésre eső hányadosa mindig nagyobb, mint a tömöttfürtű nagynövésű egyéneken, amely körülmény egy- úttal magyarázatát adja megfigyeléseimben a sárga- és a fekete- magvú termések változó számarányának. A lombfelületháuyadost több esetre kiszámítottam és a nyert eredményeket a következő 5. sz. táblázatban állítottam össze: Cohn, (3) i. h. 81. old. XZ ATRU'LMX HORTKNSE 37 o. sz. táblázat. Név -a ■n 03 .03 ; s s o o 03 — SS > N •a> ^ C ^ a o r < 03 O J3 iVert. termések száma a 03 u rA > Horizontális termések sz. r- > c2P ■?5 3 4 5 6 7 8 9 10 Atriplex hortense Atriplex hortense f. rubra 7o 90 90 112 114 130 140 128 225 195 310 238 261 678 436 192 242 1360 2903 3646 238 278 300 807 410 4369 3036 2721 10515 12954 1-30 0-85 1'60 0-84 1-06 044 0-79 0-49 0-27 0-28 207 257 293 778 385 3449 2466 2367 9242 12033 98 96 86 98 100 30 60 48 15 11 31 23 4 21 14 14 7 — 9 29 — — 25 20 70 920 — 40 570 12 52 354 — 85 1303 — 89 921 77 86 100 100 80 100 88 100 100 100 A táblázat 1 — 7. sz. tétele az A. hortense-ve vonatkozik, melyek 1 — 5. sz. példányai kisebbtermetüek és lazafiirtűek vol- tak. A lombfelülethányados ez utóbbiakon nagyobb (0 84 — l'GO cm"^) mint a 6 — 7. sz. erőteljesebb növésű és töniöttfürtű egyé- neken (0'44 — 0"79 cm^). Ha ezek alapján összehasonlítjuk a sárga- és feketemag'vú termések számát, amiről a táblázat jobb oldalán a vertikális és horizontális termések szerinti eloszlásban százalé- kos kimutatást készítettem, kitűnik, hogy legalább is az első öt esetben a vertikális sárgamagvú termések nagyobb arányban vannak képviselve, mint a 6 — 7-ben. Ugyanezt az összefüggést a horizontális termésekre nem lehet teljes határozottsággal meg- állapítani. A 8—10. sz. rovat A. hortense f. rw&ra három példányára vonatkozik, melyek közül az első kisebbnövésű és lazafürtü, a második és harmadik nagyobbtermetű és töniöttfürtű példány volt. Az elsőnek lombfelülethányadosa 049 cm- és az utóbbi kettőé 0*27 — 0"28 cni^. A horizontális termések magvai mind a három egyénen feketék és ennek következtében az összehasonlításban csak a vertikális termések szerepelhetnek. Ez utóbbi termések közül a 8. számún 487,,, a 9. számiín 157o és a 10-iken llVo sárgamagvií. A felsorolt példák tehát azt látszanak igazolni, hogy a lombfelülethányados nagyobbodása a sárgamagvúságra elömoz- dítóan hat. 38 FUCSKU M. Az asszimiláció székhelye a loniblevelekben van, de emel- lett a vertikális termések buroklevelei is asszimilálnak. Nagyon valószínű, hogy az utóbbi helyen termelt asszimiláták kizáróan a vertikális termések táplálására fordíttatnak és ha ehhez még a lomblevelek asszimilátáiból jutó részt is hozzászámítjuk, érthe- tővé válik, miért nagyobb a vertikális termésekben a sárga- magviiságra való hajlandóság, mint a horizontálisakban. Min- den vertikális termésnek két-két buroklevele van, melynek asszi- miláló felülete rendszerint jóval nagyobb, mint a lombfeliilet- hányados. Az elörebocsátott fejtegetések után az volna már most a további feladat, miként lehetne a sárga- és feketemagvú termé- sek számarányát mesterséges beavatkozással befolyásolni. Az eddigi megfigyelések alapján elegendő útbaigazítás áll rendel- kezésünkre. Abból indultunk ki, hogy a sárgamagvak a feketék- kel szemben nagyobbmérvü táplálást igényelnek és evvel a felte- véssel kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a kedvezőbb táplálási viszonyok a sárgamagviíságot nagyban elősegítik. Önként kínál- kozik tehát a módszer, mellyel a sárga és a fekete magvak arányát tetszésünk szerint módosíthatjuk. Ilyen módszer a lomb- felülethányados nagyobbítása és kisebbítése. A lombfelülethányados nagyobbitásának következményéről előleges tapasztalatokat szerezhetünk bizonyos természetes ope- rációk révén. Az Atriplexeket a hernyók némelykor tömegesen lepik el és lerágják a növény legfiatalabb részeit, ú. m. a csiícsi virágzatokat vagy a még egészen fiatal termésfürtöket és az alatta lévő apró zsenge leveleket. Az alsóbb régiókban lévő nagyobb lombleveleket többnyire nem bántják és ilyen módon a megcsonkított növényen a termés a rendesnél sokkal kisebb számban fejlődhet, mint akkor, ha a íombfelület majdnem ere- deti terjedelmében megmaradt volna. A heruyórágásnak a növény további alakulására nagy ha- tása van. Az oldalágak a csúcs lerágása következtében korre- lativ okokból a normálisnál erőteljesebbekké lesznek, a termé- sek és magvak is nagyobbra nőnek, mint rendes körülmények között, a levelek pedig az asszimilátákban beálló túlproduktum miatt vastagok és húsosak lesznek. A sárga- és feketeszinú magvak számarányában az eddigiektől szintén eltérő viszonyokat találtam. A sok példa közül kettőről pontos adatokat vettem fel, mikről a következőkben számolok be. Az A. Jiortense f. nibra egy kisebb példányának csúcs- álló termésfürtjét a hernyó még igen fiatalon lerágta. A növény magassága csonkítás után 95 cm lett Kifejlődött rajta 260 drb. termés, melyek közül 245 drb. vertikális és 15 drb. horizantális volt. A vertikálisaknak 77"/o-a sárgamagvú és 237o-a fekete- magvú. A horizantálisak közül 13Vo sárgamagvú és 87*^/o fekete- AZ ATRIPLEX HORTENSK 39 inagvú. A lombfeliilethányados 1*42. A vertikális termések elosz- lásáról a következő G. sz. táblázat és a 11. sz. képen ábrázolt grafikon nyújt hü képet. 11. kép. Az Atriplex li o r t e n s e f. rubra Hort. sárga és fekete magvú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt víz- szintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg. A sávoknak fehéren hagyott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete magvú vertikális terméseknek ** |,-os számát fejezi ki. A baloldalra írt számok az oldalágaknak altdról számított sorrendjét jelölik. 6. S3. táblázat. Oldalágak sorszáma Egy-egy oldalágon 1 Oldalágak hossza cm összes vertik. i termés sárga vertik. termés fekete vertik. term. összesen Vo-ban összesen V„-ban 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 1-2 34 23 20 11 20 22 33 16 19 14 33 33 20 12 5 17 16 13 13 16 13 31 97 87 60 45 85 73 39 81 84 93 94 1 3 8 6 3 6 20 o 3 1 2 3 13 40 55 15 27 61 19 16 7 6 11 9 10 13 13 13 19 17 25 18 164-10 Összesen i 245 189 77 56 23 40 t KUCSKÓ M. E táblázatot és a róla készült grafikont a 2. sz. táblázattal és a neki megfelelő grafikonnal (10. kép) kell összehasonlítani. Az összehasonlításból mindjárt első pillanatra feltűnik, hogy a hernyórágta példány terméseinek nagyobb százaléka sárgamagvií, mint az érintetlen állapotban nőtt növényen és különösen az a feltűnő, hogy a horizontális termések között is fejlődtek sárga- magvúak, minőkkel e vörösszínű változaton a normális esetekben csak igen ritkán találkozunk. A vertikális termésekről készült grafikonon azt az eltérést tapasztaljuk, hogy a sárgamagvúak "/„-OS minimuma az alulról számított 6-ik oldalágon van, míg a normális példányokon a legalsó oldalágakon találtuk. A hatodik oldalág alatt a sárgamagvúak dominálnak, holott a normális eset- ben e helyen mindig a feketemagvú termések vannak túlsúlyban. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a magvak minősége a táp- lálás mértéke szerint alakul ki. Egy másik példányon a termésalakok a következő szám- arányban fejlődtek. Kifejlődött összesen 672 drb termés, melyek körül 604 drb vertikális és 68 drb horizontális. A vertikálisok- nak 97" /„-a sárgamagvú és 3'Vo-a feketemagvú. A horizonti'ilisak közül 92"/o sárgamagvú és 87n feketemagvú. A lombfelülethá- nyados 1"12 cm'^ Hasonló eredményeket számos más esetben is konstatál- hattam, melyekről azonban pontos feljegyzést nem készítettem. Az ismertetett példák alapján mesterséges beavatkozások- kal könnyű lesz odahatni, hogy a lombfelülethányados nagyob- bodjék. Nem mellékes azonban, hogy ezeket az operatív beavat- kozásokat mikor végezzük. Nagyon korai csonkítással nem érjük el a célt, mert a növény a megmaradt termésfürtökuek túlerős fejlődésével pótolni képes az elveszett részeket. A virágok ugyanis olyan nagy számmal fejlődnek, hogy nagy részük normális viszo- nyok között abortálódik, mert a növény nem rendelkezik annyi táplálóanyaggal, hogy valamennyit kifejleszthetné. Csak abból a virágból lesz termés, amely helyzeténél fogva a továbbfejlő- désre elegendő tápláló anyagot kap. A nagyon korai operáció tehát sohasem hozza meg a kívánt eredményt, mert a normális viszonyok között abortálódó tartaléktermések fejlődésnek indulnak és aszerint, amint a csonkítás révén kisebb- vagy nagyobbszámú termés távolittatott el, az elvesztettek száma vagy teljesen, vagy legalább is javarészben pótlódik. Az operáció akkor hozhatja csak meg a várt eredményt, ha a tartaléktermések abortusa után foganatosíttatik, tehát körülbelől abban az időben, mikor a ver- tikális termések buroklevelei 3—4 mm. hosszúságúak. De még Így is igen nagy mértékűnek kell lenni a csonkításnak, mert a növény pótló képessége folytán új virágok is fejlődhetnek, még pedig tekintélyes számmal. Viszont a túlkései operáció nyomán sem következik be a várt hatás, mert a növekedés befejeztével a termés karaktere teljesen kialakul, amin azután változást előidézni nem lehet. AZ ATRIPLEX HORTENSK 41 Az eltávolított termések pótlására különösen nagy a hajlan- dóság az A. nitens-heu. C h n az operatív beavatkozásoknak négy módját alkal- mazta, amelyek közül kettőt (5 — 6 kísérlet) virágcserépben nevelt üvegházi példányokon hajtott végre. Az 5-ik kísérletben megaka- dályozta a horizontális termések kifejlődését, minek következmé- ny ekép valamennyi vertikális termés sárgám agvúvá lett. A 6-ik kísérletben a vertikális termések fejlődését akadályozta meg és ezen a réven a legtöbb horizontális termés sárgamagvúvá fejlődött. Nem közli azonban, hogy az operált növények milyen termetűek voltak és milyenek voltak az összehasonlításra szolgáló példányok. Hetedik kísérletében egy dugványról számol be, amelyen csak a horizontális termések fejlődhettek ki és végül a 8-ik kísérletben egy erősebb megcsonkított példánynak újonnan fejlődött négy rövid hónaljhajtását veszi figyelembe, melyeken az újonnan fej- lődött néhány termés ^ mind sárgamagvú volt. E kísérletek eredményei a lombfelülethányados nagyobbí- tásán alapulnak és bár kétségtelenné teszik, hogy az operatív beavatkozások hatással vannak a magvak kialakulására, mégis csak igen általános következtetésekre jogosíthatnak fel bennün- ket. Arra, hogy az operatív beavatkozások hatásának lényegét közelebbről megvilágíthassuk, pontos szám- és mérési adatokra van szükség, mikre alábbi kísérleteimben mindenütt tekintettel voltam. I. kísérlet. A hernyórágás mintájára első sorban az A. nitens példányai- nak főszáráról és oldalágairól valamennyi csúcsálló fürtöt eltávo- lítottam. E beavatkozásra a lombfelület majdnem teljes egészé- ben megmaradt, mert a levelek az ágaknak megmaradt alapi és középső részén vannak, viszont a termések többsége az eltávo- lított szárrészeken volt, tehát a lombfelülethányados ezzel a mód- szerrel jelentékenyen megnagyobbodott. A kísérlet eredményei az érintetlen állapotban nevelt növényé- hez képest a sárgaszínű magvak arányának emelkedésében nyil- vánult még ott is, ahol egyébbként majdnem kizárólag fekete magvak fejlődnek. A csonkított példányok egyikén összesen 15347 drb termés fejlődött ki, melyből 9102 drb a sárgamagvú vertikálisra, 2516 drb a feketemagvú vertikálisra, 2 drb a sárgamagvú horizontá- lisra és 3727 drb a feketemagvú horizontálisra esett. Tehát a vertikális terméseknek 78'^/o-a sárga- és 22^/f^-a feketemagvú. A horizontálisaknak majdnem 100*'/o-a fekete, tehát a sárgamagvú- ság főképen a vertikális termésekben jelentkezik. (V. ö. 4. sz. táblázat 15. sz. rovat). 1 C h n, (3) 85. old. 26. kép. 42 T FUC'SKO M. II. kísérlet. Az operációt a legtöbb példányon a következő módon haj- tottam végre. A fiatal terméseket az oldalágakról mind eltávolí- tottam, csak a föszár csücsálló fürtjén és esetleg az ez alatt lévő néhány legrövidebb oldalágon hagytam meg. Kivételes esetekben az igen nagytermetű terebélyes példányoknak leghosszabb oldal- ágain is meghagytam még a csúcsálló fürtöt. Operáció után a megmaradt fürtök a normálisnál jóval erőtel- jesebbekké fejlődtek és az utólag fejlődő virágok nagyban hozzá- járultak a termések számának gyarapításához és a termésfürtök ennek következtében nagyon tömöttekké lettek. A táplálék tiíl- tengésének jelei annál kifejezettebben nyilvánultak meg, minél kevesebb volt a megmaradt termések száma. A sárga- és fekete- magvüság számaránya is ehhez a körülményhez alkalmazkodott. A magvak számarányára vonatkozó adatokat az alábbi 7. sz. táblázatban állítottam össze, de az abban foglalt eredmények helyes értelmezése érdekeben néhány megjegyzésre van még szükség. A termésalakok helyzeti viszonyának vizsgálata során kitűnt, hogy a sárga- és feketemagvú termések számaránya nem egy- forma a növény minden részén. A sárgamagvúak főképen a csúcsokra és a feketemagvúak pedig leginkább a bázisokra tömö- rülnek. Ebből következik, hogy az operatív beavatkozás hatásá- ról csak úgy nyerünk helyes képet, ha az érintetlen példányoknak azt a részét választjuk ki az összehasonlítás alapjául, amely rész a kísérleti példányokon a termések nevelésére fordíttatott. Tehát a mostani kísérletből nyert számadatokat sem vethetjük egybe a termésalakok összegéből vont viszonyszámmal, pusztán a csúcs- álló fürtön megállapított ilynetnü eredményekkel szabad össze- hasonlítanunk. 7. sz. táblázat. ■VT \'ertik. termések száma Horiz. termések száma S ^N e v 1 össze- sárga fekete össze- sen "/„ ' Vo sen sárga 7 fekete ü 1 2 3 4 5 6 7 8 Atriplex hortense f. rubra » n Atriplex hortense Atriplex nitens :J 1 852 697 447 73 177 107 -íoi 4595 28516 99 1 77 23 86 14 97 1 3 100 — 99 1 77 23 88 12 156 80 58 7 30 12 1594 7073 65 i 3 14 10 67 2 35 93 97 86 90 33 98 100 AZ ATRII'LKX HORTENSE 43 A táblázat 1 — 4. sz. tétele az .4 hortense f. rubra négy pél- dányára vonatkozik, melyeken a vertikális magvaknak 86 — 99"/o"^ sárgaszínű és a horizontálisak közül 3 — 657o ^ sárgaszínű. Ha összehasonlítjuk ezeket az eredményeket az érintetlen állapot- ban nevelt példányokkal (1. sz. táblázat) a sárgamagvúságnak határozott gyarapodását fogjuk tapasztalni, jóllehet az összeha- sonlításban nem az egész növényre kiszámított átlag, hanem csak a csúcsálló fürtön talált eredmények íiz irányadók. De még így is nagymérvű haladás látszik a sárgamagviíság felé, külö- nösen, ha a horizontális terméseket vetjük össze, mert a leirt érintetlen egyéneken sárgaszínű horizontális magvak egyáltalán nem fejlődtek. A táblázat 5 — 6. sz. pontja az A. liortense-nek az előbbi- ekhez hasonlóan nevelt két példányáról számol be, melyek a 4. sz. táblázatban ismertetett érintetlen példányok közül csak a 11. és 12. sz.-val hasonlíthatók össze, mert termet dolgában csak ez utóbbiakkal egyeznek meg. Az előbbiekkel azonos kísérleteket az A. nitensen szintén végeztem, minthogy ezen a terméseknek igen nagy számát hagy- tam meg, a sárgaszínű magvak nem jutnak olyan magas fokú túlsúlyra, mint az előző példákon (7. sz. táblázat, 7—8. sz. tétel). Sárgamagvú horizontális termések csak az egyik esetben fejlődtek, de amely körülmény egymagában is elegendő bizo- nyíték arra, hogy az operáció a sárgamagvúságra elöinozdítóan hatott, minthogy az érintetlenül nevelt példányokon a horizon- tális termésekben lévő magvak a legritkább esetek kivételével mindig feketeszínűek. Az A. nitens igen erős és terebélyes példányain a főszár csúcsán és az alatta álló igen rövid oldalágakon, továbbá a leg- hosszabb oldalágak csúcsálló fürtjein hagytam meg a termést, a növény többi részéről még igen fiatalon valamennyit eltávolítot- tam. Az ilyen módon nyert eredmények a sárgamagvúságra való hajlamot még kevésbbé fejezik ki, mint az előbbiek, mert a megmaradt termések száma tetemes. így például egy 3 méternél magasabb terebélyes termetű növényen az operáció után 99070 drb termés fejlődött ki, ami a vele egyenlő termetű érintetlen példány termésének körülbelül V;)-ad része. Horizontális termései mind feketemagvúak voltak, a vertikális termések közül pedig: 79'Vo sárgamagvú és 21'Vo feketemagvú volt. Ezzel szemben az. érintetlen példány csúcsálló fürtjében a vertikális terméseknek 48'7o-a sárgamagvú és 527o-!i feketenmgvú, vagyis az operáció a sárgamagvúságra ebben az esetben is kedvezően hatott. III. kísérlet, A termés számának csökkentése még kevésbbé hat ki a magvak minőségére akkor, ha a termésnek csak a felét távo- lítjuk el. Itt az operáció kétféleképpen történhetik, vagy úgy, hogy minden második oldalágat és legfelül a csúcsálló fürtöt ha- 44 t FüCSKÓ M. sonló módon fele termésétől megfosztjuk, vagy pedig úgy, hogy a termésfiirtöket minden második levél hónaljából leoperáljuk. Az A. nitens-nek egy 280 cm magas karcsú termetű pél- dányáról pontos adatokat állítottam össze, melyek szerint a ki- fejlődött 84,937 drb termésből 26,366 vertikális és 8,571 hori- zontálissá lett. Az utóbbiak mind feketemagvúak, a vertikáli- saknak 327,)-a sárgamagvú és 68"/„a feketemagvú. Megjegy- zendő, hogy az operáció igen korán történt és ennek következ- tében az eltávolított termések jelentékeny része pótlódott, de még így is feltűnő, hogy a sárgamagvúak számában semmi emelkedés nem mutatkozik. IV. k í s é r 1 e t. A termés feleszámának eltávolítása még a következőkben ismertetendő módon is lehetséges. Az A. Jiortense f. ruhra 2 m magas tömöttfürtű példánya fiatal korában valami okból csúcsát elvesztette és ennek követ- keztében szára alul a föld színéhez közel két egyenlő ágra oszlott. Nem sokkal a virágzás után az egyik ágáról az összes termést eltávolítottam, a másikon meghagytam valamennyit. A termést viselő ágon a leirt beavatkozás hatásaként a túltáplálás bekövetkezésére számítottam. A túltáplálás jelei azon- ban elmaradtak, mert sem a levelek, sem a termésburok előle- velei nagyobbakká és vastagabbakká nem fejlődtek, mint ami- nőket a normális esetekben láttam. A másik ágon ellenben, me- lyen a termés fejlődését megakadályoztam, a levelek nagymér- tékben megvastagodtak és elhúsosodtak és lemezükön a túlhaj- tott növekedés miatt a nagyobb erek közötti részeken erős gyű- rődések támadtak. Azonkívül az ág csúcsa közelében a levelek és a szár egyes pontjain szirupsűrűségű cukros nedv vált ki. Mindezek a táplálék nagymérvű túltengésének leghatározottabb jelei. Vagyis az asszimiláták megmaradtak keletkezésük helyén és nem járultak hozzá a másik ág és a rajta fejlődő termések táplálásához. Nagyon valószínű tehát, hogy termések túltáplálá- sában más módszerrel sikeresebben járhattunk volna el. Hasonló jelenségeket más esetekben is láttam. Az összes oldalágakban és általában az egész növényben megvan az a tulajdonság, hogy az asszimiláták a csúcsok irányában vezettet- nek el legkönnyebben és leggyorsabban. Annál nagyobb mér- tékben van meg ez a sajátság valamely ágban, minél fejletteb- bek a méretei a rajta lévő másodrendű ágakhoz és a főszárhoz képest. Ebből következik, hogy a terebélyes növésű példányok legnagyobb oldalágaiból aránylag igen kevés asszimilált tápláló- anyag vándorol el a főszár csúcsa felé, ha előbbiekről az ösz- szes fiatal termést eltávolítottuk is. Ez az oka, hogy az I. kísér- letben utolsónak leírt A. nitens terebélyes példányának leghosz- szabb oldalágain szintén meghagytam a csúcsálló fürtöket, ame- AZ ATRIPLEX HORTlíNSE 45 lyek az elmondottak értelmében a föszár csúcsán meghag-yott termések táplálását csak nagyon alárendelt mértékben befolyá- solhatták. A szárrészek táplálkozási korrelációja még lazább abban az esetben, mikor a szár egészen alján egymagasságban két 12. kép. Az A t r i p 1 e X h o r t e n s e f. r u b r a H o r t. sárga és fekete magvú vertikális terméseinek eloszlása. A szaggatott vonalakkal rajzolt vízszintes sávok egy-egy oldalágnak felelnek meg, a legfelső sáv azonban a föszár csúcsálló fürtjére vonatkozik. A sávoknak fehéren hagj'ott része a sárga magvú és a ferde vonalakkal beárnyékolt része a fekete magvú ver- tikális terméseknek "/„-os számát fejezi ki. A baloldalra irt számok az oldalágaknak alulról számított sorrendjét jelölik. teljesen egyenlő ágra oszlik. Az egyik ágban keletkezett táp- lálóanyagok legfeljebb csak kis mértékben vezethetők át a má- sikba, de még igy is csak a nagyobb mérvű felhalmozódás után. Ennek igazolására szolgál a fent leírt példa, melyen a kifejlő- dött terméseket oldalágak szerinti eloszlásban számláltam meg. A vertikális terméseknek az egyes oldalágakra megállapított 46 t FUCSKÓ M. viszonyszámai alapján pedig külön grafikont is készítettem (L. 8. sz. táblázat és 12. kép). A táblázatot és a grafikont az 1. sz. táblázattal és a 9. sz. grafikonnal kell összeliasonlítanunk, hogy az operatív beavatkozás hatásáról fogalmat alkossunk. 8. sz. táblázat. ■A E g y - e g y old a 1 á g n vertikális termés | horizontális termés 1 Az oldali sorszám Összes termés 1 1 ^ < ^ össze- sen sárga magvú (o fekete- magvú 0/ össze- sen sárga- magvú fekete- magvú csúcs 403 394 80 20 9 100 16 25 75 73 49 51 2 — 100 8 24 78 76 64 36 2 — 100 9 23 10;; 90 50 50 13 — 100 9 22 114 112 50 50 \ 2 100 11 21 151 142 45 55 9 100 12 2(1 184 171 39 61 13 — 100 15 19 211 207 38 62 4 — 100 17 18 213 201 30 70 12 — 100 15 17 3U(> 347 31 69 19 — 100 21 k; 406 372 28 72 34 — 100 2.1 15 \ 428 404 27 73 24 — 100 22 14 618 551 27 73 67 — 100 25 13 521 474 18 82 47 — 100 24 12 709 691 26 74 .18 — 100 41 11 GOl 568 22 78 33 — 100 36 10-9 896 856 12 88 40 — 100 44 i 39 8-7 í 1097 956 25 75 141 — 100 57 - 50 6-5 ! 670 1 i 582 31 69 88 23 77 424-32 4- 3 112 1 107 54 46 5 — 100 32 ^ 6 2—1 összesen 81 75 89 11 6 83 17 144-15 8037 7449 31",, 69'>/o 588 4.0 * ü 967o Az összehasonlítás révén kitűnik, hogy a termésnek az €gyik ágról való eltávolítása a feketemagvűságra előnyösen ha- tott. Legfeltűnőbb azonban a dologban az, hogy a sárgamag- vúság különösen az alsóbb oldalágakon mutat a rendesnél jóval nagyobb gyarapodást. És ez nemcsak a vertikális termésekre AZ ATRIPLEX HORTENSE 47 áll, hanem a horizontálisakra is, melyek a szabálytól eltérően nem a legfelső, hanem a legalsó oldalágakon jelenlek meg. Mindez azt bizonyítja, hogy a testvérág asszimilátái csak abban az időben vándoroltak át nagyobb mennyiségben a termést viselő ágba. amikor az utóbbin az alsó oldalágak termésfejlő- dése megindult, a felsőbb oldalágak termésfejlödése idején az asszimiláták nagyobb része a levelekben halmozódott fel és ott már az előbb leírt tiilhajtott növekedési jelenségeket váltotta ki. A föszár csúcsa az asszimilált táplálóanyagok fő vonzó centruma, mert a főszár dominálja az összes oldalágakat. Minél fejletlenebbek az oldalágak, a táplálóanyagokat annál köny- nyebben és annál nagyobb mennyiségben vagyunk képesek a főszár csiicsa felé elvezetni. A karcsú termetű példányokon a főszár teljes mértékben dominálja az oldalágakat, miért is az utóbbiak által termelt táplálóanyagok nagy része a főszár csúcsa felé vándorol és ott nagyban hozzájárul a termések sár- gamagvúságának előmozdításához. Innen van, hogy az alsó oldal- ágak termései majdnem mind feketemagvúak. Még inkább gya- rapodik a főszár csúcsállófürtjében a sárgamagvú termések szá- ma, ha az oldalágakról a terméseket eltávolítjuk, mert ezzel a beavatkozással az oldalágak összes asszimilátái felszabadulnak és a főszár csúcsa felé áramlanak (II. kísérlet). Az elmondottak értelmében a termés eltávolításának módja nem lehet közömbös arra nézve, hogy a megmaradt termésekben a sárga- és feketemagvúság milyen arányban fejlődjék ki. A sárgamagvúságra legelőnyösebbnek látszik az operáció akkor, ha a domináló szárrész csúcsán hagyjuk meg a termést (pl. a főszár csúcsán, vagy az igen erős oldalágak csúcsán), mert a tapasztalatok szerint ebben az irányban történik legkönnyebben a táplálék áramlása, ellenkező iráuA'ban a legnehezel)ben, külö- nösen pedig a termés fejlődése idején. Korábbi operációkkal még az utóbbi irányban is elég élénk áramlatot idézhetünk elő, mire jó példát fog szolgáltatni majd a következő kísérlet. V. kísérlet. Az A. nitens karcsútermetű példányairól a legalsó egy- egy oldalágat kivéve a virágzatokat még a virágzás előtt eltá- volítottam. Az operáció következtében az érintetlenül hagyott oldalág a normálisnál minden esetben erősebben fejlődött és gyors növe- kedése közben orthotróp hajtássá alakult. Ezzel kapcsolatban a növény más részén a növekedés a növekedő csúcsok eltávolí- tása következtében teljesen szünetelt. Az alsó oldalág rohamos növekedése tehát korrelatív jelenség, melynek anyagi alapját a felső szárrészekben termelt és lefelé vándorló asszimiláták nyiíjtják. A táplálóanyagoknak ilyen nagyobb mérvű lefelé irányuló vándorlása csak korai operációval, a vegetatív növekedés idő- szakában érhető el ; később, a termés fejlődése idején már nem, 48 T FUCSKO M. minek következtében ugyanekkor a korreláció is elhomályosulva jelentkezik. A kísérleti egyének egyikén a termésalakok számaránya tekintetében a következő eredményeket találtam. Az érintetlenül hagyott oldalágon kifejlődött összesen 4795 drb termés, ami azt bizonyítja, hogy az ág korrelatív növeke- dése a normális esetekhez képest tetemes volt. A termések közül 4008 drb vertikális és 787 drb horizontális. A vertikálisaknak 5270-3^ sárgamagvú és 48Vo-a feketemagvú. A horizontálisak közül 2'^/^ sárgamagvú és 98Vo feketemagvú. A sárgamagvúság aránya talán nagyobb lehetett volna, ha kevesebb számú termés fejlődik. De ezt az arányt még így is kicsinynek kell tartanunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a növényen az operáció után igen nagy lombfelület maradt meg, amely más viszonyok között talán jóval nagyobb számú sárgamagvú termést is fejleszthetett volna. Ez utóbbiak nem elég nagyszámmal való fejlődésének oka valószínűleg az lehet, hogy a táplálóanyagok lefelé irányuló áramlása nem volt elég intenzív. Ha a kísérlet eredményeit más szempontból vesszük bírálat alá, a sárgamagvúak szóban forgó számarányát igen jelentősnek kell tartanunk, mert a karcsú növésű példányok legalsó oldal- ágain normális viszonyok között majdnem tisztán feketemagvú termés fejlődik, míg itt az operáció hatására a terméseknek 52Vo-3' sárgamagvúvá fejlődött. A kísérlet eredménye tehát any- nyiban bír mégis igen nagy fontossággal, hogy benne ismét egy újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy a táplálásban előidézett változások a magvak minőségét nagy mértékben befolyásolják. Az eddig ismertetett kísérletekben a termések a rendesnél nagyobb mértékű táplálásban részesültek és ennek következtében különösen a fokozottabb túltáplálás esetén a rendesnél jóval nagyob- bakká fejlődtek. Méreteiket a következő összeállításban közlöm: Név Vert. sárga i Vert. fekete 53 ^ i-- 1 termés elő- levelének hossza és szélessége termés átmérője termés elö- levelének hossza és szélessége termés átmérője Hor. sárg termés á mérője Hor. féke termés i mérője Atríplex hortense f. rubra .... Atriplex hortense . Atriplex nitens . . mm. 13X13 15X14-5 12X10 mm. 4-5— 4-75 4-4-6 4-5 mm. 7X7-5 7-4X7-75 ,9X8 \ 7X6-5 mm. 3 3—3-2 2-8—3 mm. 3-7-4 3-8—4 3 mm. 3 2-8-3 2-2-5 A nagyobbodás tehát úgy a termésburok levelein, mint magán a termésen nagyon szembetűnő. Ezenkívül kiemelendő még, hogy a feketemagvú vertikális termések előlevelei feltű- AZ ATRIPLEX HORTRNSH 49 nően megkeményednek és hogy kifelé való domborodásuk is sokkai líifejezettebb lesz, mint az érintetlen állapotban nevelt példányok termésein. A buroklevelek méretei tekintetében meg kell jegyeznem, hogy a felsorolt esetek a maximumot fejezik ki. A termésalakok számarányának megállapitúsa kapcsán már utaltam arra a körülményre, hogy a vertikális termések a sárga- és feketemagvúság tekintetében nagyobb változatosságot árul- nak el, mint a horizontális termések. Utóbbiak között csak na- gyon ritkán sikerül sárgamagvú alakot találnunk, mig az előb- bieknek tekintélyes része minden esetben sárgamagvú. A sárga- magvúságra való nagyobb hajlandóság a leírt kísérletekben is a vertikális termésekre esik, a horizontálisak csak a fokozottabb túltáplálás hatására lesznek sárgamagvúakká, kisebb mérvű cson- kításnak a horizontális magvak minőségére nincsen semmi hatása. # Néhány szóval be kell számolnom még azokról a kisérje- tekről is. melyek az előbbi kísérletekkel párhuzamosan és azo- nos módon hajtattak végre, de az operáció ideje jóval később, a termés fejlettebb állapotára esett. A normális alakoktól való eltérés annál kisebbnek bizonyult, minél későbben történt az operáció. Az előző kísérletekben a lombfelülethányados nagyobbítása révén emelni tudtuk a sárgamagvú termések viszonylagos szá- mát. Feltehető már most, hogy ennek a műveletnek a fordítottja az ellenkező eredményt fogja kiváltani, vagyis csökkenteni fogja a sárgamagvú termések számát és emeli a feketemagvúakét. A kísérleteket tehát ügy kell módosítanunk, hogy a lombfelület- hányados értéke kisebb legyen. A lombfelülethányados kisebbítését igen egyszerűen ügy idézhetjük elő, hogy a termést változatlan mennyiségében meg- hagyva a levelek egy részét eltávolítjuk. Minél több levelet szedünk le a növényről, annál kisebb lesz a lombfelülethánya- dos. Ezekkel az operációkkal éppen úgy vagyunk, mint a ter- mések eltávolításával, mert ha a leveleket igen korán, még a virágzás előtt szedjük le, a növény a régi lombozatnak jelenté- keny részét rekonstruálni fogja. Hogy ez az állapot be ne kö- vetkezhessek, az operációt a termés íiatal korában kell elvégezni. A termés fejlődése kezdetén az asszimilátáknak jelenté- keny része a szár és különösen a termésftirt tengelyének növe- kedésére szolgáltat anyagot, egész teljességében csak a növe- kedés befejezte után fordittatik a magvak táplálására. Az előzőkben ismertetett kísérletekkel kapcsolatosan utal- tam arra a körülményre, hogy a táplálék túlbősége egyrészt a termésfürt tengelyének és a termést viselő oldalágaknak ren- desnél erőteljesebben való megnyúlását és másrészt az úgyne- vezett tartalékterméseknek a kifejlődését okozza. A termések abszolút száma tehát bizonyos mértékig a táplálóanyagok meny- uyiségétöl függ. A levelek eltávolítása esetén az asszimiláció Botanikai Közlemények 1—2. füzet. 4 50 t FUC'SKÓ M. terménye alászáll és ennek következtében nemcsak a tartalék- termések nem indulhatnak fejlődésnek, hanem a már meglévők- nek is jelentékeny része aborlálódni fog. Az abortálás a bázisok közelében történik^ a csúcsok kö zelében lévő termések megmaradnak és továbbfejlődnek. Leg- több termés marad meg a főszár csúcsálló fürtjén, innen lefelé mindinkább gyarapodik az abortálódó termések száma. Legtöbb pusztul el a gyengén fejlett alsó oldalágak bázisán. A táplálóanyagok vonzó centrumai tehát a csúcsokon van- nak. Legfőbb centrum a főszár csúcsa. A tápláló anyagok hiánya miatt tehát első sorban a bázis közelében lévő termések pusztulnak el, ezekről pedig tudjuk, hogy normális viszonyok között feketemagvúakká fejlődtek volna. Az alapok közelében lévő termések annál nagyobb számmal pusztulnak el, minél nagyobb mértékben történt a lomblevelek eltávolítása. Feltűnő még az is, hogy a leveleitől megfosztott egyéne- ken a termésfüzérek sokkal lazábbak és fejletlenebbek, mint rendes körülmények között, minek alapján előre következtethet- jük, hogy a kifejlődő termések számában nagy apadás fog be- állani. Ennek igazolására hasonlítsuk össze két egyenlő termetű példányon nőtt termések számát arra az esetre, ha az egyiket érintetlen állapotában és a másikat leveleitől megfosztottan ne- veltük. Az A. nitens-nek egy normálisan nőtt példányán 68117 drb. érett termést számláltam meg, ezzel szemben egy másik vele teljesen egyenlő termetű egyénen, melyről a lombfelületnek körülbelül ^/^-eá részét eltávolítottam, összesen csak 36631 drb. termés fejlődött ki. Az operáció tehát a termés mennyiségére csökkentőén hatott. Kérdés, vájjon a levelek eltávolítása milyen hatással van a magvak minőségére? Bekövetkezik-e valóban, amire előre következtettünk, t. i. fog-e gyarapodni a fekete- magvú termések arányszáma? Ha a termésfüzéreket átvizsgáljuk, azt találjuk, hogy a sárgamagvú termések abszolút száma határozott apadást mutat, de ezzel kapcsolatban a feketemagvú termések száma is any- nyira megfogyott a táplálékhiány miatt, hogy az előbbiekéhez viszonyított arányszámuk kisebb lett, mint az érintetlen egyé- neken szokott lenni. Ezt az előzetes tapasztalatot az alábbi pontos adatok is igazolni fogják. VI. kísérlet. Az A. nitens-nek 3 drb 2—3 m magas erőteljes példá- nyáról nem sokkal az elvirágzás után a levelek legnagyobb részét eltávolítottam, csak a virágzatok alatti apró leveleket hagytam meg. A kifejlődött és teljesen érett termések a követ- kező arányok szerint oszlottak meg: AZ ATRIPLEX HORTENSE 51 Sorszám Vertikális termések Horizontális termések i A termések összege összesen sárga 7„ fekete",', összesen sárg-a7o feketedő 1. 3999 55 45 1031 _ 100 ^ 5030 2. 26405 52 48 10226 — 100 = 36631 3. 8400 51 49 3754 100 = 12154 A horizontális termések mind feketemagvúak. A vertikális terméseknek 51 — 55"/o-íii tehát a többsége sárgamagvú, ami a hasonló termetű érintetlen példányokéhoz képest tekintélyes emelkedést jelent (L. 4. sz. táblázat, 15 — 17. sz. tétel). Vll. kísérlet. Az A. nitens-nek előlíbiekkel megegyező termetű példá- nyain fele lombfelületet hagytam meg oly módon, hogy sorjá- ban minden második levelet leszedtem. Az operált egyének egyi- kén összesen 18025 drb, termés fejlődött ki, melyből 15028 drb. vertikális és 3177 drb. horizontális. Az utóbbiak mind feketék. A vertikálisak közül 48"/(, sárgamagvú és SS'Vo fekete- magvu. Az eredmény tehát nem sokban különbözik az előzőkétől. VIII. kísérlet. Minél kevesebb a levágott levelek száma, annál jobban megközelíti a magvak aránya a rendes állapotot. Az A. nitens- nek az előzőekkel egyforma erősségű példányának csak a főszá- ráról távolítottam el a leveleket, a többi levél, tehát a lombfe- lületnek túlnyomó nagy része megmaradt. A teljesen kifejlődött termések száma összesen 10323 drb és ezek közül 7668 drb. vertikális és 2655 drb. horizontális. Az utóbbi mind fekete. A vertikálisaknak 23'Vo-^ sárgamagvú és 77'7(,-a feketemagvú. Az eredmény tehát közel áll a normális arányhoz. IX. kísérlet. Az A. hortense-\\ az előbbiekkel megegyező viselkedést tapasztaltam. Egy erőteljesebb növésű példányán csak a legap- róbb leveleket hagytam meg, amelyen kifejlődött összesen 3575 drb. termés. Ezek közül 25 drb. horizontális, melyek valameny- nyien feketemagvúak. A többi termés számszerint 3550 drb. vertikális és ezeknek 477o (V. ö. 4. sz. táblázat, 7 — 8. sz. tétel.) 4* ,0-a sárgamagvú es o 3"/o-a feketemagvú. 52 T FICSKO M. X. kísérlet. Az A. liortense f. ruhra 220 cm. magas erőteljes példá- nyának a főszáráról valamennyi levelet leszedtem és az oldal- ágakról is eltávolítottam 2 — 3 nagyobb levelet. Megérett ösz- szesen 11219 drb. termés, melyből 2056 drb. horizontális és 9163 drb. vertikális. A horizontálisak mind feketék. A vertikális terméseknek WV^-a sárgamagvú és 86"/o-a feketemagvú. Az eredmény körülbelül megfelel a normális állapotnak. (V. ö. 4. sz. táblázat, 10 — 11. sz. tétel.) Ez utóbbi kísérlet is azt igazolja, hogy a lomblevelek kis- arányú kevesbítése mellett a termésformák relatív mennyisége nem igen mutat a normális esetektől eltérést. XI. kísérlet. Az A. Jiortense kistermetű és lazafürtü példányairól em- lítettem, hogy nagyon gyakori rajtuk a sárgamagvú horizontális termések fellépése. Néhányat ezek közül megfosztottam a levelétől és azt tapasztaltam, hogy a horizontális termések sárgám agvúsága még ily körülmények között is felléphet. * A leirt kísérletek kiegészítésére meg kell endékeznem még a termésalakok nagyságáról is. A hiányos táplálás miatt, mint említettem, a levelek eltávolítása előtt fejlődésnek indult termé- sek nagy része elpusztul, azok pedig, amelyek megmaradnak, jóval kisebbek lesznek, mint azok, amelyek normális viszonyok között nőttek. A vertikális termések buroklevelei aránylag elég gyorsan növekednek, de emellett igen vékonyak maradnak. Maga a termés igen lassan növekedik. A sárgaszínű vertikális magvak kezdetben jó darabig laposak és jóformán papírosvékonyságúak, mert kezdetben csak az átmérő irányában növekednek, a vas tagság irányában hosszú ideig semmi gyarapodást nem árulnak el, sőt még érett állapotban is nagy mértékben lapítottak. A táplálékhiány tehát főképen abban nyilvánul, hogy a magfe- hérje igen későn indul fejlődésnek. A termésalakok méretei a következők : XT" » A e Vert. sárga aj p 03 ^'V bC S ■" :0 — cs m ^ S-, ¥ "^ K .03 -(ü > m -£ bJ3 ^(D Í2i aj •t—i 2 S ÖC-oS O « = Atriplex liortense Atriplex niteiis . mm. mm. 9X8 2-5— 3-25 7X6 21— 2-5 mm. 6-25X5-75 4-.5X4 mm. o 1-75 mm. mm. 1-6 l-o AZ ATRIPLKX HORTKNÖE 5 q Ha egybevetjük e méreteket az előzőkben közöltekkel, látni fogjuk, hogy a magvak nagysága a táplálás mértékétől függ. Legnagyobbakká nőttek a magvak az 1 — V. kísérletben, vagyis a tápláló anyagok tűltengésekor és legkisebbekké fej- lődtek a Vl — XI. kísérletben, vagyis a hiányos táplálás eseté- ben. A két szélsőség között mintegy középhelyet foglalnak el a természetes állapotban nőtt magvak. A VI — XI. kísérlet értelmében a hiányos táplálás épp úgy lehetővé teszi a sárgamagvú termések fejlődését, mint a normális és tiílhajtott táplálás és ennek következtében nem vált valóra az az előzetes következtetésünk, hogy a lombfelülethányados kisebbítése kedvezően fog hatni a feketemagvúság számarányára. A kísérletek éppen az ellenkezőjét bizonyították be ennek a feltevésnek és ilyeii módon nem állhat meg C o h n következ- tetése sem, hogy a magvak minőségét tisztán a táplálás mér- téke szabja meg.^ Kell itt valami más tényezőnek is szerepelnie, amit az eddigi megfigyelésekből és kísérletekből könnyen kibo- gozhatunk. A magvak anatómiai és fejlődéstani ismertetése során rámutattam a sárga- és feketeszínű alak közötti különbségre. A feketeszínű magvak kisebbek, zömökebbek és vastaghéjúak, fejlődésük korábban indnl meg, mint a sárgáké és lassú növe- kedésük közben héjuk sejtjeinek fala annyira megvastagszik, hogy a sejtlumeu lassanként egészen eltűnik. A sárgaszínű mag- vak az előbbiekhez viszonyítva igen gyorsan növekednek és a hirtelen beálló érés miatt héjuk igen vékony és lágy marad. A xerolita növények száraz klíma alatt nevelve igen lassan növekednek és testükben igen vastagfalú sejtekből álló szkle- renchima képződik. Ha e növények növekedését nedvesség hatá- sával gyorsabbá tesszük, a szlderenchíma képződése elmarad, mert a sejtfalak vékonyak lesznek. G e b e 1 (9) ennek a jelenségnek az okát a növekedés és a tápláló anyagok között fennálló viszonyban látja. A gyors növekedés esetén a tápláló anyagok nem elégségesek a sejtfalak vastagítására. G e b e 1 magyarázata a sárga- és a feketemagvú termé- sekre is ráillik, mert a sárgaszínű magvak gyorsan növekednek és ezzel kapcsolatban héjuk vastagodása elkésik, sőt el is marad, a fekete magvak ellenben az előbbiekhez képest igen lassan növekednek, jóval kisebbek lesznek és héjuk erősen megvas- tagszik és megkeményedik. Joggal föltehető tehát, hogy a mag- héj szerkezetében mutatkozó különbség a kétféle mag eltérő növekedésén alapuló jelenség. Nem lehetetlen azonban, hogy a sárgaszínű magvak héja a gyors növekedés befejezte után szintén megvastagodnék, ha a már ismertetett korai kényszerérés be nem következnék, de 1 Cohn, (3) 88. old. o4 T FL'CSKÓ M. minthogy mindenesetben bekövetkezik, nem áll módomban, hogy ebben a kérdésben határozott állást foglaljak. Hosszas meg- íigyeléseim során mindössze egy ízben láttam, mikor az ^. miews feketeszínű vertikális magvai közül egy ugyanolyan nagyságúra nőtt, mint a legfejlettebb sárgaszínű vertikális magvak. A gyors növekedés tehát nem zárja ki a maghéj megvastagodását és megkeményedését, ha egyébként ez utóbbi folyamathoz a szük- séges föltételek megvannak. A növekedés intenzitása sem lehet tehát egymagában döntő ok a maghéj szerkezetének kialakulásában. Ellene szól a külön- böző módon nevelt eg^'éneken fejlődő termésalakok növekedése is. A fentebbiekben elmondottam, hogy a termés és a mag nö- vekedése a viszonyokhoz mérten nagyon változó. Leggyorsabb a növekedés a tápláló anyagok tűlhalmozódása esetén (I— V. kísérlet), amikor is úgy a fekete-, mint a sárgaszínű magvak a rendesnél jóval uagA'obbra növekednek. A levelek eltávolítása révén beálló táplálékhiány esetén pedig (VI — XI. kísérlet) a ter- més és a mag növekedése nagyon lassú és ezzel kapcsolatban a magvaknak mindkét alakja tetemesen kisebbre fejlődik, mint a normális táplálás esetében. Ha az említett két rendellenes esetet egymással hasonlítjuk össze, azt találjuk, hogy a levelei- től megfosztott példányokon még a sárgaszínű vertikális mag- vak is kisebbek és lassúbb növekedés útján jöttek létre, mint a csonkított leveles példányok fekete magvai. Eszerint a növe- kedés mértéke abszolút értékében nem lehet döntő a maghéj szerkezetének kialakulásában, de relatíve igen, mert egy-egy egyénen akármilyen mértékű is a termésalakok táplálása, mindig a feketehéjú magvak a legkisebbek. Az eddigi fejtegetésekben különben két tényezőre mutat- hattam rá. amelyek a maghéj szerkezetének kialalailására befo- lyással vannak, egyik a táplálás és a másik a növekedés. Váj- jon e két tényező miféle kapcsolatban van egymással? A leirt kísérletek alapján nyilvánvaló, hogy a magvak növekedésének intenzitása a táplálás intenzitásától függ, amiből következik, hogy a táplálásnak és a növekedésnek a sárga- és feketemagvúság létrejöttében együttes szerepe van. Hogy véglegesen elintézhessük a magvak különalakúságá- nak kérdését, vizsgáljuk, milyen viszonyban van e két tényező egymással a sárga- és feketemagvú termésekben. A kérdéses viszony megfejtésére újból hivatkoznom kell C4 o e b e l-nek a xerolita növényeken végzett kísérleteire, melyeknek eredményei- ről és a magvak kiilönalakúságának magyarázására alkalmas vonatkozásairól azonban úgy hiszem felesleges lenne újból szó- lanom. Ezenkívül a különböző módon nevelt nuigvak méreteiről szólva tapasztaltak, hogy a magvak növekedésének egyeiűő intenzitása mellett a maghéj szerkezete a sárga- és a fekete- magvúságnak megfelelő módon egyaránt kialakulhat, aszerint, amint a táplálás kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb. Ha a táplálás AZ ATRIPLEX HORTENSK 55 a növekedéshez mérten kedvezőbb, a maghéj vastaggá fejlődik (L. feketeszínű vert. magvak I— V. kísérletben), ha ellenben a táplálás a növekedés intenzitásához mérten kedvezőtlen^ a mag- héj vékony marad (VI — XI. kísérlet, sárgaszínű vert. magvak). A termés sárga-, vagy feketemagvúságát tehát minden esetben a táplálás és növekedés intenzitásának meghatározott viszonya szabja meg. Ennek értelmében lehet a táplálás akármilyen nagy- mérvű, vagy akármilyen hiányos, ha a vele kapcsolatos növe- kedés intenzitása hozzámérten nagy, a termés minden esetben sárgamagvnvá fejlődik. E viszonynak az ellenkezője a fekete- magvúság kialakulására vezet. A táplálás és a növekedés viszonya alapján a termésala- kok számarányának mesterséges beavatkozásokra történő válto- zását az alábbiak szerint lehet magyarázni. A növény szára a virágzás után már csak a lomblevelek feletti részeken, tehát a termésfürtök régiójában növekedik intenzívebben. A növekedés azonban a növény nem minden részén egyforma. Legnagyobb a főszár csúcsálló fürtjén és az oldalágak csúcsain, a csúcsoktól lefelé szép fokozatban kisebbedik és legkisebb a legalsó oldalágak alapjához közelálló fürtökön. A szár virágzás utáni növekedésének az egész növényen való eloszlásában tehát ugyanaz a szabályosság mutatkozik, mint a termésalakok elhelyezésében. A kettő egymást teljesen fedi. A nagyobb mértékben növekvő csúcsálló fürtöU terméseinek domi- náló száma sárgamagvú, ezzel szemben a kevésbbé növekedő alsó fürtökön lévő termések túlnyomó többsége feketemagvú. Nem lehet kétséges, hogy a termésfürtök növekedése és a termésalakok elhelyezése közötti kapcsolat okozati alapokon nyugszik. Hogy ez valóban így van, igazolja az I — V. kísérlet- ben végzett operáció, melynek végrehajtása után többnyire csak néhány fürt maradt meg a növényen. E fürtök korrelatív okok alapján sokkal nagyobbakká nőttek, mint aminők normális viszo- nyok között lettek volna és ennek megfelelően a rajtuk fejlődő termések sárgamagvúságának számaránya is tekintélyesen emel- kedett. A termésalakok növekedéséről szólva elmondottam, hogy a sárgamagvúak növekedése gyorsabb és nagyobb, mint a fekete- magvúaké, most pedig arról győződtünk meg, hogy a sárga- és a feketemagvú termések elhelyezését és arányát a virágzati tengelyek növekedése szabja meg. Ezek alapján a virágzati tengely növekedése és a termésalakok elhelyezése közötti kap- csolat magyarázatát az adja meg, hogy a virágzati tengelynek nagyobb mértékben növekedő részén fejlődő termések intenzí- ven növekednek, minek következménye lesz a sárgamagvúság, a kevésbbé növekvő szárrészeken fejlődő termések növekedése pedig igen lassú és emiatt feketemagvúakká lesznek. A virágzati tengely és a termésalakok növekedése között fennálló viszony alapján kétségtelen, hogy az utóbbiak elhelye- zésében a növényben rejlő belső korreláció jut kifejezésre és 56 T FUCSKó M. nyilvánvaló, hogy e korrelációnak a megzavarása, amilyen arány- ban befolyásolja a szár virágzás utáni növekedését, ugyanolyan mértékben fogja megváltoztatni a sárga- és feketemagvúság számarányát, föltéve azonban, hogy a pótló virágok nem fejlőd- hetnek nagy számmal terméssé. A VI — XI. kisérletben a lomblevelek eltávolitása következ- tében beállott táplálékhiány miatt a termésfürtök növekedésének aránya lényeges változást nem szenved és mégis azt találtuk, hogy a sárgamagvú termések számaránya a normális esetekhez képest emelkedett. Ennek az emelkedésnek az oka csak az lehet, hogy az alapok közelében fejlődő termések a táplálék elvonása miatt abortálódtak, a csúcsok közelében lévő termések pedig igen szegényes ellátásban részesültek és emiatt a héjuk még a lassú növekedés mellett sem fejlődhetett vastaggá. Az elmondottak alapján kétségtslen, hogy a magvak minő- ségét táplálás és a növekedés mértékének meghatározott viszo- nya szabja meg. Más alapon nem lehetne magyarázni bizonyos termésalakok méreteinek ugyanazon egyénen megíigyelhető nagy ingadozását. A sárgamagvú vertikális termések között, például igen gyakran akadunk olyanokra, amelyek nem igen nagyobbak, sőt némelykor kisebbek, mint a feketemagvúak. A növekedésben való ilyen nagy mértékű elmaradottság kellő táplálás mellett feketemagvúságra vezetne, a rossz táplálás azonban meggátolja a maghéj fejlődésének teljes befejezését és a mag sárgaszínű marad. Az előzőkben kifejtett gondolatmenet értelmében az A. hortense és az A. nitens horizontális és vertikális magvainak kétalakúságát a táplálásnak és a növekedésnek a növény külön- böző részein egyenlőtlenül érvényesülő viszonya okozza. Egészen más a viszony a csúcsokon, mint a bázisokon. A növekedés a csúcsokon nagyobb és a bázisokon kisebb, a táplálás mértéke pedig abszolút értékében párhuzamos a növekedés intenzitásával, relatíve azonban, vagyis a növekedéssel való viszonyában for- dítva áll a dolog, azaz a bázisokon nagyobb és a csúcsokon kisebb. Ha ez a viszony a növénynek minden részén egyforma lenne, a horizontális és a vertikális magvak kétalakúsága sem következnék be. A magvak növekedésének és táplálásának viszonyát a növény egységében rejlő korreláció szabályozza. A korreláció megbolygatása e viszonyra módositóan hat, minek következmé- nyekép a sárga- és feketemagvúság arányában is változás áll be. Az operatív beavatkozások hatása ilyen módon értelmezendő. Minél nagyobb arányú a korrelációt megbolygató beavatkozás, annál szélsőségesebb a magvak számarányában beálló változás. A kisebb mértékű beavatkozások hatása nem terjed ki a növény egész felületére, hanem csak lokális jelleget ölt, amire a gyakori természetes csonkítások elég példát szolgáltatnak. A külső erőszaknak különböző nemei némelykor egész termésfürtöket, vagy ezeknél kisebb terméscsoportokat tördelnek AZ ATRIPLEX HORTIÍNSK 57 le a növényről, melyeknek nyomában a közvetlen szomszédos terméseknek kisebb vagy nagyobb csoportja a normálisnál élén- kebben kezd növekedni és ezzel kapcsolatban még az eredetileg feketemagvúságra predesztinált termések is sárgamagvúakká lesznek. Amíg tisztán a vertikálisakon esik meg ez a módosulás, nem feltűnő a dolog, mert ezeknek a terméseknek jelentős száma normális körülmények között is, különösen a csúcsokon sárga- magvúvá fejlődik; ha azonban a horizontálisok közül fejlődik ki csak egy is sárgamagvúvá, nyilvánvalóbb lesz a csonkítás liatása, mert az utóbbiak a legtöbb példányon mindannyian fekete- magvúak szoktak lenni. A helyihatású csonkítások közelében található sárgamagvú horizontális terméseket nem szabad olybá vennünk, mintha ren- des körülmények között keletkeztek volna. Arról lehet felismerni őket, hogy elhelyezésükben nem követik azt a szabályt, nmit a normális esetekre fentebb megállapítottam, hanem alkalom- szerűen a növénynek azon a részén jelennek meg, ahol a cson- kítás történt. A magvak csírázásáról. E kérdéssel csak igen röviden óhajtok foglalkozni, mert újabban Becker (1) behatóan foglalkozott vele. Tanulmá- nyainak lényeges eredményei vizsgálataimnak eredményeivel teljes összhangzásban vannak. A vertikális és a horizontális magvak kétalakúsága csírázás tekintetében is kifejezésre jut, ami a maghéj szerkezete alapján előre várható volt. A sárgaszínű magvak a vízben gyorsan duzzadnak, mert a héjuk vékony és lágy s a vizet könnyen átbocsátja, minek következtében 4—5 nap alatt majdnem teljes számmal kicsiráznak. A feketeszínű magvak héja igen vastag, kutinosodott és a vizet nagyon nehezen bocsátja át. A víz- ben lassan duzzadnak és csírázásuk igen lassan megy végbe. Kísérleteimben három hónap ^ alatt legfeljebb 35*^/o-uk csí- rázott ki. A feketemagvak csirázóképességét illetőleg egészen a leg- újabb időkig téves nézet volt forgalomban, amely C 1 o s(2)-tól származik. C 1 o s szerint a feketeszínű magvak csirázásra nem képesek, aminek magyarázatára azt hozza fel, hogy a magvak valószínűleg tökéletlen megtermékenyülésnek, vagy pedig a meg- termékenyítés teljes elmaradásának köszönik eredetüket, tekin- tettel azonban arra, hogy embriójuk egészen normálisan fejlett, hajlandó a csiraképtelenség okát még a magfehérje szerkeze- tének is tulajdonítani. C 1 s véleményének helyességét M o q u i n-T a n d o n (13) már a dolgozat bemutatásakor kifogásolta. Lange (11) szintén az ellenkezőjéről győződött meg és mégis C 1 o s véleménye ment 58 f FUCSKÓ M. át az újabb irodalomba. [V. ö. P o n s (16) P a v o 1 i ni (15).] A legújabb megfigyelések azonban kétségtelenül beigazolták, hogy a feketeszínü magvak is képesek a csírázásra, de a csírá- zásuk sokkal több időt igényel, mint a sárgaszínű magvaké. [Fucskó (7), Becker (1).] A csiráztatóba helyezett sárgaszínű magvak héja a magfehérje duzzadásának enged és a csírázás idejéig sokat nyúlik. A fekete- magvak héja rideg és törékeny, nyúlóssá tartós vízben való 100" 80" 1899 60«o 40" „j L—^.:^ 1900 1909 1911 20' lo. ké]). Az A t r i p 1 e X h (» r t e n s e fekete szintí vertikális magvainak esirázása. áztatás után sem válik és ennek következtében a duzzadó mag- fehérje feszültsége a maghéjat csírázáskor a perem mentén fel- repeszti. A feketeszínü magvak csírázására vonatkozóan egy körül- ményre óhajtok még rámutatni. A különböző korú magvak csirázó- képessége nem egyforma. A régebbiek gyorsabban csíráznak, mint az ideiek,^ .amiről a következő 9. sz. táblázat és a róla készült grafikon (13. kép) nyújt tájékoztatást. A csiráztató kísér- leteket az A. hortense 12 éves, 2 éves, 1 éves és friss fekete- színű vertikális magvain végeztem. Három hónap alatt kicsirázott a 12 évesekből 877ni ^ kétévesekből 27"57oi az egyévesekből 297() és a friss magvakból 147(r -^ kísérlet 1911. október hó 5-étöl 1912 január hó közepéig tartott. 1 V. ö. Cohn (3) 76. old. AZ ATRIPLEX HORTENSE 59 9. sz. táblázat. Kicsirázott 1911 (200 drb) 1910 (200 drb) 1909 (200 drb) l-l) 9 (200 drb) 1 1911. X. 5. — ( 1 1 1911. X. 6. — — — — 1911. X. 7. — — — • 1 1911. X. 8. j — 14 1 1 1911. X. 9. 1 20 1 3 1911. X. 10. 6 27 2 12 1911. X. 15. 15 49 32 45 1911. X. 20. 21 57 48 81 1911. X. 25. 22 57 52 99 1911. X. 30. 24 58 54 102 1911. XI. 4. 25 58 55 114 1911. XI. 9. 26 58 55 132 1911. XI. 14 26 58 55 ' 141 1911. XI. 19. 26 58 55 165 1911. XI. 24. 27 58 55 171 1911. XI. 29. 27 58 55 171 1911. XII. 4. 27 58 55 171 1911. XII. 9. 27 58 55 171 1911. XII. 14. 27 58 55 174 1911. XII. 19. 27 58 55 : 174 1911. XII. 24. 27 58 55 174 1911. XII. 29. 27 58 55 174 1912. I. 3. 27 58 55 174 Összefoglalás. Az Atr'i'plex hortense és az Atriplex nitens horizontális és vertikális termései a magvak minősége tekintetében kétfélék lehetnek, ű. m. sárgamagvúak és feketemagvúak. A sárgamagvűakat a feketemagvúaktól külsőleg meg lehet különböztetni nagyságukról és a termésburkot alkotó fellevelek alakjáról. (Utóbbi jellemvonás kizárólag a vertikális termésekre vonatkozik.) Szövettani szempontból is éles a különbség a kettő között^ különösen a maghéj és a magfehérje szerkezete, továbbá az utóbbiban lévő keményítőszemek nagysága tekintetében. A fekete- magvak maghéja vastag és kemény, a sárgamagvaké pedig; vékony és lágy s nem sokban tér el a fiatalkori állapottól. 60 t FUCSKÓ M. A növényen való elhelyezésükben szabályszerűség mutat- kozik. A sárgamagvúak akár vertikálisak, akár horizontálisok, mindig a szár csúcsa közelében tömörülnek, a feketemagvűak ellenben a szár alsóbb részein, az oldalágak bázisa közelében helyezkednek el. íMulról felfelé haladva az egymásután követ- kező oldalágakon, a sárgamagvú termések viszonylagos száma fokozatosan növekedik. A feketemagvúakkal fordítva áll a dolog. A termésalakok abszolút számának összege tekintetében a különböző egyéneken igen nagy változatosság uralkodik és ezzel kapcsolatban az egy-egy példányon található termésformák szám- aránya is nagyon ingadozó. Általában csak azt mondhatni, hogy a termés többsége mindig vertikális, csak a kisebb része hori- zontális. A vertikálisok között hol a sárgamagvúak, hol a fekete- magvúak vannak túlsúlyban, de a horizontálisok között mindig a feketém agvúaké a túlsúly, sőt a sárgamagvúak a legtöbb eset- ben hiányoznak is. A sárgamagvúságnak a horizontális termé- seken való megjelenése többnyire a vertikálisok sárgamagvúsá- gának domináló jellegével kapcsolatos. A sárga- és feketemagvii termések fejlődésük kezdetén nem különböznek egymástól. A fejlődés sorrendje a terméscso- portokban akropetális, de érés tekintetében a csúcsra helyez- kedő sárgamagvú termések látszólag megelőzik a feketéket. A sárgamagvúak érése nem a normális érési folyamat, hanem kény szerérés és emiatt a sárgaszínű magvak a fejlődés végső fokát nem érhetik el. Mesterséges beavatkozásokkal a termésalakok számarányát meg lehet változtatni, ami azt igazolja, hogy a horizontális és a vertikális terméseknek a sárga- és feketemagvúság szerint való elkülönülése fiziológiai alapokon nyugszik. E kétalakúság létrejöttét tápláltatásuknak és növekedésüknek a növény külön- böző részein egyenlőtlenül érvényesülő viszonya okozza. Egészen más e viszony a csúcsokon, mint a bázisokon. A magvak növekedésének és tápláltatásának viszonyát • a növény egységében rejlő korreláció szabályozza. A mesterséges beavatkozások hatása azon a réven érvényesül, hogy megboly- gatják a korrelációt, amely körülmény azután a magvak minő- ségét meghatározó új viszonyt teremt. A csiráztató kísérletek eredményeiben szintén a sárga- és feketemagvúság jut kifejezésre.^ ' A kézirat elkészülte, illetve a szeikesztöségliez való benyújtása után jelent meg Baar Henry ,,Zur Anatomie und Keiraungsphysiologie heteromorpher Samen von Chenopodium album und Atriplex nitens'" című értekezése (Sitz. ber. d k. Akad. der. Wiss. in Wien. Math.-naturw. Klasse Bd. CXXII. Abt. 1), amely a szerző által elért hasonló eredményeket közöl. Ezeken kivül még bizonyítja, hogy a csírázásban való késlekedést illetőleg a különböző mértékű vízfelvétel a maghéj különböző tulajdonsá- gának köszönhető, továbbá, hogy a feketemagvak csírázására a fény kedve- zően hat, végül, hogy a különböző magvakból fejlődött növények, úgy első alakulásukban, mint későbbi állapotukban nagyságban különböznek. Szerk. AZ ATRIPLEX HORTENSK 61 Idézett irodalom. 1. B e c k e r, Über die Keimung verschiedenartiger Friichte und Samen bei derselben Species. — Inaug. Diss. Münster, 1912. 2. C! 1 o s. Les grains de l'Atriplex hortensis et leur germination. — Bull. Soc. Bot. de Francé, 1857. T. IV. 441. old. 3. C oh n, Beitrage zur Kenntnis der Chenopodiaceen. — Flóra 1913. Bd. 106. 51. old. 4. Collins, Seeds of Commercial Saltbusches. — Bull. No. 27. Deptm. Agric. Divis. Botany 1901. (ref. ; Just's Jahresbericht). 5. D e 1 p i n 0, Eterocarpia ed eteromerocarpia nelle angiosperme. — Mem. Ac. Bologna, 1894. 27. old. 6. E i c h 1 e r, Blütendiagramme II. Leipzig, 1878. 7. F u c s k ó, Über Polymorphismiis und Keimfiíhigkeit der Atriplex- Samen, Magy. Bot. Lapok. 1911. 98. old. 8. Gaertner, De fructibus et seminibus plantanim 1801. vol. I. 9. G o e b e 1, Einleitung in die experimentelle Morphologie der Pflanzen. Leipzig u. Berlin. 1908. 10. G o e b e 1, Organographie der Pflanzen I. Teil, II. Aufl. Jena, 1913. n. Lange, Botan. Tids.skrift 1866. I. 12. old. és 1867—68. II, 147. old. (ref. : Warming, Flóra 1869. 114. old.) 12. Mennie r, Les téguments séminaux des Cyclospermées. — La Cellule T. VL fasc. 2. 299. old. 13. M q u i n-T a n d o n, Bull. Soc. Bot. de Francé 1857. T. IV. 444. old. 14. N o b b e, Ilandbuch der Samenkunde. Berlin, 1876. 15. P a V 1 i n i, Contributo allo studio della eterocarpia. — Estr. dal. Bull. d. Soc. bot. ital. 1910. 16. P o n s, Primo contributo per una rivista eritica delle specie ital. del. gen. Atriplex. — Nuovo Giornale bot. ital. 1912. T. IX. p. 33. 405. Ref. Just. Jahresber. 1902. I. 669. old. 17. S c h a r 1 c k, Über die dreifach gestalteten Samen der Atriplex nitens Schk.— Bot. Ztg. 1873. XXXI. 317. old. 18. H. Gráf z u S o 1 m s-L a u b a c h, Cruciferenstudien II. Über die Arten des Genus Aethionema, die Schliessfrüchte hervorbringen. — Bot. Ztg. 1901. I. Abt. 61. old. 19. W e s t e r 1 u n d, Über die Gattung Atriplex. — Linnaea, neue Folge 1876. Bd. VI. 135. old. (Előterjesztetett a szakosztály 1910. évi november hó 9.-én és 1914. évi június 10-én tartott ülésén.) 62 JÁVORKA S. Jávorka S,: Kisebb megjegyzések és újabb adatok. 11. közlemény. • 10. A Seduiii pallidiim M. B. hazai elöfonlulása. K e r ii e r a Yegetationsverháltnisse des niittl. u. östl. Ungarns című müvében [Österr. Bot. Zeitschr. XX. (1870) 21. old.] a Mátra-hegy- ségből, a Párád melletti Disznóköről a Sedum pallidum M, B.-t {Fi. taur. cauc. I. (1808) 353. old. és III. (1819) 314. old.] közli és azóta ez az adat irodalmunkban megjegyzés nélkül maradt. A S. j^aUidumnsik a 6 tagú virágokkal bíró S. glaucum W. & K.-al szemben az eredeti diagnózis szerint 5 tagú virágai és azonkívül B i s s i e r szerint és az ő nyomán H a 1 á c s y, V e l e n o v s k y szerinr. akik ezt a növényt munkáikban mint önálló fajt közlik, kisebb és gyorsabban kihegyzett szirmai vannak. Ugyancsak Kerner idézett helyen a S. pallidumhoz szinoním-nak vonja a Sediiyn matrense Kit.-t is. (Addit. (1863) 166. old.) Újabban azonban H a m e t a kaukázusi Sedumokról irott cikkében (Trudi Tifliszkago botanicseszkago szada VIII. (1908) 30. old.) nagyobb herbáriumi anyag alapján kimutatja, hogy a S. pallidum faji önállósága fenn nem tartható, mivel a S. pallidum- nak a Marschall von Bieberstein locus klasszikusán is a S. glaucum- mal vegyesen nőnek egymás mellett 6 és 5 tagú, sőt 7 — 8 tagú virágokkal bíró egyedei és igen gyakran ugyanazon az egyeden is találhatók 6 és 5 tagú virágok. Bizonyára ilyen a viszony a Boissier, Halácsy és Velenovsky közölte elöázsiai és balkáni Sedum glaucum és pallidum között is és az említett egyéb vélt különbségek bizonyára szintén nem bizonyulnak valóknak, maga Boissier is megjegyzi, hogy „flores submi- nores, petala abruptius cuspidata, carpella basi angustiora videntu)-' . Ugyanezt mondhatom a magyarországi és jelen esetben a Kerné rtől közölt hevesmegyei, továbbá a borsodmegyei termő- helyekről eredő S. pallidumról, illetve S. glaucumról, mivel az innen látott példányoknak (V r a b é 1 y i, Budai gyűjtése) túl- nyomó részt 6 tagú virágaik vannak és csak itt-ott akad köztük 5 vagy 7—8 tagú virágokkal bíró példány. A Kern értől szinonimként emiitett ^S*. matrense virága pedig nemcsak hogy nem 5 tagú. mint Kerner gyanítja, hanem Kitaibel herbá- riumi példányának (XIII. csomag 325. szám) virágai 6, sőt nagyobbrészben 7 tagúak. A Kern értől gyűjtött 5 tagú virá- gokkal bíró Sedum is tehát a Sedum glaucumnak egy esetleges alakja lehetett s így a faj gyanánt közölt Sedum pallidum leg- alább mint faj, a honi flórából törlendő, legfeljebb mint Si glaucum- nak esetleges formája tartható fenn. A Sedum matrense-nek a Kitaibel herbáriumában levő ere- deti példánya Kitaibel diagnózisa szerint is (., ... caulis, rami. ^ Az első közleményt 1. Bot. Közi. XIII. IHU. évf. 24. oldalán. KlöEBB MEGJHGYZEÖHK 63 fólia, calyces et gerniina pubescunt pilis brevibus pateiitibus densiusculis . . .") teljesen azonos a Sediim glaucuunmk ama gyakori alakjával, melyet F e i c h t i n g e r a Math. Term. Közle- mények IX. (1871) 113. oldalán S. glanduloso-puhescensnek nevezett el és amely a tipikus S. glaucumtiú, melynek csupán virágzata mirigyszőrös, abban különbözik, hogy az egész szára és gyakran még az alsó levelei is rövid mirigyszörösek. A S. mat- rense tehát a S. glaiicum var glanchdoso-jmbescens (Feicht.) Simk.-nek [Erd. ed 11. (1886.) 236. old.] régebbi neve, sajnos azonban, a brüsszeli nomenclaturai szabályok értelmében priori- tását elveszíti. Ehhez a S. glaucum var. glandulosopuhescens\\ez a 8. matrensen és a Simonkai munkájában említetteken kivül szinonimnak vonhatjuk még a S. glaucum [3. glandulosum Grecescu-t [Consp. (1898.) 155. old.] és a S. Inspanicum í. glan- dulosum K. Maly-t is. [Verh. zool.— bot. Ges. Wien (1904.) 200. old.] A S. glaucum [3. eriocarpum (S. & Sm.) Boiss. szintén a var. glandidoso-jmhescenshez közeledő alak, de amannak csupán virágzata és terméskéi mirígyes-pelyhesek. 11. A Setlum altissimum Poir. nem terem hazánkban. Neilreich a Vegetationsverh. v. Croatien (1868) 163. oldalán a magyar-horvát flóra tagjául veszi fel a Sedum altissimum Poir.-t. Ezt az adatát elsősorban Kitaibel feljegyzéseinek (Reliquiae Kitaibelianae 103. old. ; Kit. Addit. 167. old. ; Kit. Diar. 10 — 11. füzet) Sempervivum sediforme Jacq.-jára alapítja, melyet Kitaibel a Korenicai Pljesevica-hegyvonulat Vilena drága völgyében, a Diarium szerint pedig Samar mellett és a Ploóahegyen gyűjtött. A Sempervivum sediforme Jacq. pedig tudvalevőleg a Sedum altissimum Poir. szinonimonja. Kitaibel herbáriumában a Pljesevicáról való és Sempervivum sediforme névvel jelölt növény (XIV. csomag 118. szám „Ad Korenicam in rupestribus calcareis" jelzéssel és XLVII. csomag 263. szám „E Croatia'" jelzéssel) azonban valójában nem más, mint a hozzá különben hasonló Sedum ochrolencum Chaix, amely Horvát- ország számos pontjáról és a korenicai Pljesevicáról is ismeretes, miért is K i t a i b e Inek és az ö nyomában Schlosser és V u k 1 i n V i cnak meg N e i 1 r e i c hnak eme különben is níúó- színütlen adata í^ecíitm ochroleucum Chaix-ra javítandó. Schlosser és Vukotinovic Syllabusa (132. oldal) és Flóra croaticája (144. oldal) a S. aüissimumot, utóbbi helyen S. elegáns néven a Kitaibeltől felsorolt adatokon kívül még a tengermellékről is közli, de igen valószínű, hogy a két szerző számos megbízha- tatlan adatának példájára ez az említett adat is megbízhatatlan marad. A Sedum altissimumot a hazai flórából tehát bízvást törölhetjük. 12. A Sedum Hillebrandii Fenzl-t [Verhandl. zool. — bot. Ges. Wien VI. (1856) 449. old.] Alföldünk homokjának egyik jellemző növényének ismerjük. A Sedum acre-\Q\ szemben ismer- tetőjelei : a száránál vastagabb, szívósabb barna rhizomája, a 64 JAVORKA S. sztírkezöld, hosszúkás vagy keskeny háromszögalakú hengeres levele, mely korán elszáradva, a szárról nem hull le, hanem barnásfehér pikkelyek módjára borítja azt. Virágai aránylag kisebbek, mint a S. ;icre virágai. Eddig ismert és látott termő- helyei : Tolna megye : Keés (locus classicus), Csepelsziget, Budapest környékén a ferencvárosi új liget (Simonkai herb.), Káposztás- megyer (Sinioukai, herb,), szentendrei sziget (Simonkai, herb.), Esztergom (Feichtinger, Esztergom fl. 295. old.), Kecskemét (Hollós, Kecskemét múltja és jelene (1896) 133. old.), Debrecen [Rapaics, Természetrajzi füzetek XXXVIL (1013) 14. old. sep.], Beregszász: Nagyhegy [Margittal, Magy. Bot. Lap. (1913) 128. old.], Temesvár [Tőkés, Temesvár ed. növ. (1905) 26. old.] Deliblati homokpuszta. Szerbia a Duna közelében [Pancic Fl, srbije (1874) 314. oldal]. A S. Hillehrandii diagnózisának azonban teljesen megfelel a tS*. Sartorianum Boiss. diagnózisa, illetőleg növénye is, B o i s- sier ezt a fajt a Diagn. pl. nov. Ser, 11. 2. (1856) 62. oldalán írta le és bár Flóra orientalisának II. 784. oldalán a S. acre alakjának veszi, mégis a S. Sartorianum faji önállósága Bois- s i e r későbbi megváltozott véleményével szemben is minden kétségen felül áll és vele teljesen azonosnak kell tekintenünk az eddig csak Alföldünkről és északi Szerbiából ismert Sediim Hillehrandii-i is. A S. Sartorianum Kisázsiában s a Balkán- félsziget keleti felében terem s a mi Aldunánkról is közölte Janka (tévesen 8. neglectum néven) a Math, Term, Közi. XII, (1874) 163, oldalán, majd B o r b á s (u. o, XIII. (1875/6) 33. old.) és Simonjai [u. o. XV. (1878) 549. oldalán]. Az Alduna mentén a romániai \'askaputól kezdve terem Toplec mellett [Borb. Math. Term. Közi. XIII. (1877) 33. old.] a Herkulesfürdő melletti Proláz-hasadék szikláin, Szinice mellett (utóbbi két helyen magam is szedtem) Berzászka mellett, a Golumbácsi barlangnál, mész, konglomerát és lösztalajon egyaránt. A mint a S. Sartorianum s a vele azonos Hillehrandii termőhelyeinek áttekintéséből láthatjuk, az elterjedési terület a Balkán keleti felén végigvonulva számos más társának példájára a Duna mentét követi és Báziástól észak felé leszáll az Alföld homokjára, egyfelől egészen a szentendrei szigetig kiséri a Dunát, más- felől pedig Beregszásznál éri el magyarországi elterjedésének északkeleti és egész elterjedésének északi határát. A homoki példányok néha sűrűbben gyepesek, különben semmiben sem térnek el a sziklás lejtők növényétől. Mindössze egyes görög- országi példányoknak levele a melegebb éghajlatnak és bizo- nyára a termőhely fekvésének megfelelően kurtább, szára is zömökebb. Más görögországi, úgyszintén a bulgáriai példányokat azonban, melyeket Degen Árpád herbáriumában láttam, már semmiképen sem lehet a mieinktől — legalább szárított álla- potban — megkülönböztetni. A Sedum HillehrandiiX a S. Sartorianum- msd már Janka KISEBB MEGJEGYZÉSEK 65 [Math. Terin. Közi. XII. (1874) 163. old.] és Grecescu is összevonta [Consp. FI, Román. (1898) 154. old.], csakhogy ők mindakettőt tévesen a S. neglectum Ten.-hez vonták. Simonkai herbáriumában az egyik 8. Sartorimiumhov. irott etikettáu szin- tén szerepel már ez az összevonás. 13. fienm moiitaiiuni L. f. subinultifloniiii Tauscli. A Bot. Közi. X. (1911) 28. oldalán a hunyadmegyei Parenghegység Slaveiu csúcsáról közölt Geum montanum L. p. submuUifloram Tausch.-SiásLtom O. montanum X rivalersi helyesbítendő, még pedig annak a G. niontanum-hoz közelebb eső alakjára, a G. sudeticum Tansch.-ra. A Geum montanum f. sulmiullif lórum Tausch.-t (= mon- tanum var, geminiflorum Borb.) Máramaros megyében a Cserna Hóra hegyláncon a Toninatek nevű csúcs oldalán szedtem egy- virágú tipikus G. montanumok között, 1913. év nyarán Blattny Tibor és Jablonszky Jenő társaságában. 14. A Waldsteinia geoides Willd. horvátországi előfor- dulása kétes volt. Klinggráff adatát [Linuaea XXXI. (1861) 54, old.], mely szerint a Waldsteiniát Várasd megyében Radoboj mellett Worm a s tini szedte, Schlosser és Vukotinovic FI. croaticája készakarva vagy elnézésből kihagyja és Hirc D. is kétségbevonja ezt az előfordulást. [A. & G. Syn. VI — i. (1905) 873. old.) Újabban azonban Moesz Gusztáv és Kümmerle J. Béla 1907. május 19-én Módrus-Fiume megyében, Ogulin mellett a Dobra- patak mentén gyűjtötték a Waldsteinia geoides-t. Ez a termőhely tehát e növény elterjedésének határát nyugat felé kiterjeszti. Az említett kétes előfordulási helyen kívül leg- közelebbi termőhelye Pécs környéke. 15. A Sorbiis, Crataegiis, Pyrus és Primus génuszok Kitai- bel fele fajai. A K á n i t z Ágosttól közreadott K i t a i b e 1 Addita- menta ad floram hungaricam [Linnaea XXXII. (1863) 305 — 642. oldalán még számos, eddig meg nem fejtett K i t a i b e 1-féle növény- nevet tartalmaz. Ezeknek egy része Kitaibel herbáriumának csonka vagy éppen hiányzó példányai miatt meg nem fejthető, maga Kitai- bel pedig legkevésbbé sem szánta ezeket a neveket egyelőre közlésre ; egyeseknek közlése ezért sokszor nem is járt a kellő haszonnal. A számos megfejtetlen Kitaibel-féle fajból igen sok szerepel különösen a Rosaceák között ; a következőkben ebből a családból a Sorhus, Crataegus, Pyrus és Prunus génuszok Kitaibel elnevezte fajait óhajtom tisztázni Kitaibel herbá- riuma alapján. Sorhus lanata Kit. Addit. 280. old, (a különlenyomat lap- száma) [Kit. herb. fasc, XIV, nr. 187.] ugyanaz a növény, amely a Schultes Oesterr. Flóra ed. 2, II, (1814) 50. oldalán Sorhus lanuginosa Kit, néven lett leírva, a mint ezt B o r b á s is megállapítja. (Budapest flórája 158, old.) A Soi-hus lanata = lanuginosa Kit, ezzel tisztázva is volna, ha H e d 1 u n d mono- gráfiájában (48. old.) a S. lanuginosát nem tartaná ária X aucu- Botanikai Közlemények 1—:-'. füzet. 5 66 JÁVORRA S. pária hybridnek, mint a 8. deciirrcns kétes szinonimját. Az ő véleményét azonban már Schneider C. K. (Handb. Laubh. 673. old.) sem fogadta el. Kitaibel herbáriumi példányában, melyet Hedlund valószínűleg nem látott, csak Kitaibel leirása után ítélt róla, határozottan a S, aucupofia melegebb vidéki pelyhes-molyhosabb levelű alakját kell felismernünk, mely- nek a *S'. ária X aucupariához semmi köze. Maga K it aib el a 8- lanuginosa terméséről (Addit. 270. old.) ezt irja „ . . . Poma pisi mediocris magnitudiiie, coccinea, basi nonniliil impressa . . .'", majd pedig a 8. aucuparia leírásánál, „Fructus . . . fere duplo majores, qiiam in S. lanuginosa". Bizonyára terméketlen, vagy más okból véletlenül kicsiny termésű példányt láthatott Kitaibel, herbáriumában azonban nincsen terméses példány. Sorbus syrmiensis Kit. (Addit. 281. old.; herb. fasc. XIV. ur. 188. „ad Illók Majo lecta".) Véleményem szerint nem egyéb, mint a 8. aucuparia var. lanuginosa meddő íiatal hajtása feltű- nően megrövidült, majdnem tojásdad, élesen fűrészelt levélkékkel. Levelének csak 5 pár szárnya van. Esetleg 8. doniestica ? Pyras angidata Kit. [apud Roch. Ban. (1828) 26. old.; Addit. 27. old.; herb. fasc. XIV. nr. 206. „In silva inter Ora- vicza et Dognácska adviam"]. Nem más, mint meglehetősen tipikus Malus silvestris (L.) Mill. Pyrus matrensis Kit. (Addit. 278. old. ; herb. fasc. XIV. nr. 205. „In silvis Matrae montis".) Szintén Malus silvestris (L.) Mill Pyrus syrmiensis Kit. (Addit. 277. old.; herb. fasc. XIV. nr. 204. „Ad Velika Remete"). ^zm\.é\i Malus silvestris {\j.)Wá\.. feltűnően kicsiny, aránylag keskeny, majdnem kopasz levelekkel. Pyrus sylvestris Kit. (Reliquiae Kitaibelianae 50. old.) a máramarosmégyei Rahó mellől, nincsen meg Kitaibel herbá- riumában. Pyrus haranyensis Kit. (Addit. 278. old. herb. fasc. XIV. nr. 199. ,, . . . ad Vokány", Baranya megyében). -^ Malus pumila Mill, tehát termesztett, vagy elvadult almafaj. Pyrus csiUoviensis Kit. [apud Roch. Ban. (1828) 26. old. és Addit. 279. old.; herb. fasc. XIV. nr. 207 „Inter plantas csik- lovienses'"]. Bizonyára kerti alma, tehát a Malus pumila Mill. f. domestica Borkh. nagy, aránylag keskeny, ékvállú molyhos levelekkel. Pyrus ciliata vei marginata Kit. (Addit. 278. old. ; herb. fasc. XIV. nr. 200. „Pro nivali missa a Mauksch e Scepusio, ubi in hortis ruricolarum sponte ereseit"). Nem más, mint a közön- séges vackor, a Pyrus pyraster (L.) Borkh. Pyrus slavonica vei alhicans Kit. (Addit. 279. old; herb. fasc. XiV. nr. 201. „Ad arcem vetustam non procul Nassica in Slavonia"). Félig érett terméssel biró Pyrus nivalis Jacq. már- kissé a P. elaeagrifolia Pali. -hoz közeledő, tehát _ kissé keske- nyebb, aránylag vastagon molyhos levelekkel. Érdekes volna KISEBB MKGJEQYZÉSEK 67 tudni, vájjon terem-e ott még eciyáltalában P. nivalis és olyan körülmények között nö-e ott, amelyek ottani őshonosságára enged- nének következtetni? Pyrus cana Kit. ex Schulzer, Kanitz et Knapp Verh. zool. bot. Ges. XVI. (1866) 157. old. Nincs meg Kitaibel herbáriumában. Crataegus ovális Kit. (Addit. 282. old ; herb. fasc. LIV. nr. 128.) Termőhely megnevezése nélkül. Szerintem kevésbbé karélyos levelű C. monogyna Jacq. Legfeljebb a csészecimpák vallanának némileg a C. oxyacanthára, amennyiben belső oldaluk kissé pelyhes, ilyen azonban néha a tipikus C. monoyynán is előfordul. Kitaibel példánya terméses, a félig érett termés rajta teljesen a C. monogynáé. Azért nem oszthatom azok nézetét (Ascherson et Grabner Syn. VI. n. 36. old. ; Schneider C. K. Handb. Laubh. I. 781. old.), a kik Kitaibel leírása után a C. oválist -a C. mono- gyna X oxyacantha hybrid egyik alakjának veszik. Prumis hicrenata Kit. herb. fasc. LV. nr. 54. „Ab 111. D. A. Festetics missa." Meglehetősen tipikus Priim i s fruticosa PaM. Pruniis salicífolia Kit. herb. fasc. LIV. nr. 124. [non alio- rum]. Minden megjegyzés nélkül. Szintén P. fruticosa Pali. nyári meddő hajtása, de feltűnően keskeny, többé-kevébbé lándzsás, körülbelül 6 cm hosszú levelekkel. A hajtás alsó levelei alig tompábbak a felsőknél. Egy virágzó példány is van mel- lékelve, melynek levele szintén megnyúltabb a tipikus P. fruti- cosáénál. Az igen íiatal, még ki nem fejlődött levelek a meddő hajtásokon igen gyengén szőrösek. így tehát a P. fruticosa |3. dispar G. Beck. [FI. Niederöst. (1892) 821. old.] leírásával egyeznek meg. Kitaibel ezen példányaival teljesen megegyezik még a XIV. fasc. 145. számii névtelen növénye is, amelynek vignettáján ez áll : .,Inter et supra vineas ad monasterium Gerge- tek in Syrmio. Willdenow pro salicifoliam novam putat, sed vix diöert a Chamaeceraso." Minden valószínűség szerint tehát a 2 példány ugyanazon termőhelyről, a szerémmegyei Gerge- íekröl ered. Prunus cimeifolia [vei flava] Kit. (Addit. 299 old. ; herb. fasc. XIV. nr. 161. „Fructns flavus. Ad Madocsány in c. Liptov.") Meglehetősen kopaszlevelű és hajtású P. símiosanak látszik. Leveleinek némelyike 5 cm hosszú, ék-visszáslándzsás alakú. A herbáriumi példányon sem termés, sem virág nincsen, amely- ről neve után esetleg sárga gyümölcsű insitíára. lehetne követ- keztetni, a levélnek hegyes fürészfogai és keskeny alakja azon- ban a P. spinosára vallanak. A herbáriumi példány alapján tehát véglegesen nem lehet eldönteni a P. cuneifolia ügyét. Erről a növényről, valamint a még alább következő két Prunusról Kmet András is értekezik az LFhorské Noviny 1883. évf. 3. sz. 19 — 20. lapján, ehhez a cikkhez azonban ezideig nem tudtam hozzájutni. Prunus flava Kit. (Addit. 299. old. ; herb fasc. XLII. nr. 180.) Minden megjegyzés nélkül. Levélrügyezéskor virágzó, tövis- 5* 68 JÁVORKA S.: KISEBB MEGJEGYZÉSEK telén P. spinosánok látszik, teljesen kopasz hajtásokkal és leve- lekkel, utóbbiak tompás fogúak, még fejletlenek. N e i 1 r e i c h az előzővel együtt a P. spinosa kérdéses szinonimjául veszi. Prunus suaveolens Kit. (Addit. 298. old.; herb. fasc. XIV. nr. 154.) „An insititia? farx(?)" megjegyzéssel. Aránylag kicsiny virágú P. insititiansdí nézem, a minek ííitaibel ésNeilreich is tartja. (A növ. szakosztály 1915. évi febr. lü-éii tartott üléséről.) Kovács F.: Változások Óbecse flórájában. Innen-onnan 40esztendeje vizsgálgatom már Óbecse bácskai nagyközség 42,000 kat. holdat kitevő határának növénytenyé- szerét és nap-nap után tapasztalom, mennyire más és más lesz lassankint az óbecsei flórának arculata nemcsak az egyes növény- fajok egyedeinek mennyiségét, hanem maguknak a génuszoknak és fajoknak számát illetőleg is, aminek oka legnagyobbrészt az itteni talajviszonyok időközi megváltozásában keresendő. Aniig ugyanis a város mellett kanyargó szeszélyes Tisza folyó egész a hetvenes évekig korlátlanul íiömpölygette hullá- mait az 5000 kat. holdnyi óbecsei Alsó-, Felső- és Kisréteken, mint ártereken keresztül : addig nemcsak a legközönségesebb, hanem a ritkább vízi növényeknek ezrei is benépesítették az emiitett rétek terjedelmes mocsarait. Továbbá, ameddig a várost környékező 9000 kat. hold. területű ú. n. járásföldeken, azaz közlegelőkön, a kilencvenes évekig víg furulyaszó hangzott és a gulya és a ménes kolom- polt : addig ott is a bársonyos pázsitból kikandikálva a legkü- löníélébb mezei virágok köszöntötték a járókelőt. És most is eszemben van, mily pajzán kedvteléssel szök- décseltem deákkoromban fel és alá a határunkban végződő és a régmultakról regélő bogárhátú római sáncokon és gyűjtöget- tem azokon nem egy olyan növényt, aminek ma határunkban se híre, se hamva, mert hát a kapzsi realizmus a múltnak emez emlékét sem kímélte, hanem a szomszédos síkföldekkel egyen- lővé téve ezt is könyörtelenül az eke uralma alá hajtotta. És mit szóljak városunk egyik volt büszkeségéről a 42 kat. holdnyi tiszaparti kíméletlenül kiirtott Árpádligetröl ?, a melynek úgy áruyashelyei, mint bozótjai és tisztásai mindaddig, míg 1910-ben ez a páratlanul szép erdő a teknővájó cigányok fejsze- csapásai alá nem került, változatos, gazdag és meglepő flórájukkal valóságos élvezetet nyújtottak a scientia amabilis kedvelőjének. De hol vannak az Agrimóniákat, Clematisokat, Conyzákat, Lavathérákat, Althaea paliidát, Isatisokat, Cytisusokat, Genistákat, Amygdalus nanát, Origanumokat, Selinumokat, Anthemis tinc- KOVÁCS F. : VÁLTOZÁSOK ÓBBCSE FLÓRÁJÁBAN 69 tóriát, stb termő : Csókity-, Zsótér-, Báró Jóvits-, Dungyerszky-, Kapás- és Horváth Lukács-féle óárkok ? Bizony-bizony ezeket is nagyrészt elszántogatták a szomszédos birtokosok. És hol vannak a kövér Orobanchékat. Alliuniokat Myagrumo- kat, Androsacékat, Senecio vernalist stb szülő ugarföldek ? Az ugar- rendszert nálunk manapság jóformán már csak a híréből ismerik. De lassan-lassan eltünedeztek határunkból a tüskeboronát adó és ezelőtt csaknem minden szálláson divatos kökényesek is, amelyek szintén igen alkalmas termőhelyei voltak nem egy érdekes, határunktól búcsút vett növénynek. Bezzeg vajmi szembeszökő változás állott be tehát nálunk is az egész határban rövid néhány évtized alatt is, ahol az iparkodó gazdák mindent, de mindent felszántanának, szint' egé- szen a templom küszöbéig. Változás itt is, változás ott is, mégis a legnagyobbat a tiszai ármentesítés idézte elő határunkban, mert a mióta a rakoncátlan Tiszát szabályozták és hatalmas gátak közé, mintegy kényszerzubbonyba szorították, azóta nem búvik a réteken a temérdek vízi szárnyas a nádasok rengetegeibe s nem ácsorog a kandi szürkegém órahosszat a feneketlen lápok szélén. Más, messze vidékre költözött innen : a daru, a kócsag, a kárókatona, a bodor gödény és a nádiverebek éktelen riká- csolását és a bukfencező bíbicek „búvik" kiáltozását, a réteken is a dalos pacsirták andalító trillái váltották fel és az egykor fene- ketlen lápok helyén is ma már a szorgalmas földmivelők gólya- fészkes kéményei mererleznek az ég felé. Midőn herbáriumom növényeit nézegetem, bizony nem egyet találok közöttük, mint az egykori óbecsei dús flórának csupán emlékeit. De van számos olyan növényünk is, amely valamikor seregesen tenyészett flóránkban, most pedig már-már szintén búcsút venni készül határunktól. A tetemes növény veszteségért azonban, ami flóránkat az ármentesítés, közlegelőfelszántás, rétmüvelés, erdöirtás, stb. folytán érte, hál' Istennek, némi kárpótlást nyújtott mégis a hatá- runkban időközben épült és Szabadkára, Zomborba és Újvidékre, vivő három vasúti vonal ; azon kívül a vasúti és tiszai gőzhajó- állomásoknál 4 év előtt létesült remek két új angolpark ; továbbá a városból kiágazó és legújabban kikövezett állami és törvény- hatósági műutak a kavics és homok révén ide hurcolt új növé- nyekkel és az ]894. III. t.-c. által Óbecse mellé helyezett Ferenc- csatorna, a mely 12 kim hosszan szeli az óbecsei határt. Mind- ezeken a helyeken sok elköltözött növényünk újra előkerült, sőt ugyanitt és egyebütt is akárhány bevándorolt új plánta is tenyészik határunkban. Ezen általános vázolás után rátérek Óbecse elköltözött és bevándorolt növényeinek részletezésére, megjegyezvén, hogy a kritikusabb vagy ritkább növényeket a M. N. Múz. uöv. osztá- lyában is bemutattam. 70 KOVÁCS P. Elköltözött növények : Typha minima Fűnk, Sparganimn minimum Fr., Potamegeton eoloratus Vahl., Potamogeton densus L.. Potamogeton gramineus L., Naias marina L., Scheuchzeria palustris L. Mindezek a rétek mocsarainak lakói voltak, valamíg az ármentesítés határunkból valamennyit ki nem lakoltatta. Hagnaldia villosa (L.) Schur, Cynosurus crístatus L., a közlegelök felszántása előtt ugyanott nagyban tenyészett. Lolinm teinulentum L. azelőtt a vetésekben fel-felbukkant, pár év óta azonban hiába keresem. Digitaria humifusa Eich.. Digitaria ciliaris (Retz.) Koel., Hierochloa australis (Schrad.) R. et Sch., Poa palustris L., Cala- magrostis lanceolata Roth, Aegilops cglindrica Hőst., Eragrostis pilosa (L.) Beauv., Elymus arenarius L., Secale silvestre Hőst., Chrysopogon grgllus (L.) Trin., Stipa pennata L. Az alsóréti homokos mezőket lakták : azok felszántásakor azonban eltűntek. Antlioxanthiim odoratum L., Brachypodium píniiaíuni {L.) Beauv., Brachypodium sUvaticttm (Huds.) R. et Sch. Az Árpád- ligetet egészen benépesítették, ennek kiirtásakor teljesen nyo- muk veszett. Pholiurus pannonitus (Hőst.) Trin. az alsóréli Irizsethát kemény szikes talaján, hol azelőtt tenyészett, 5 év óta már nem honos. Carex dividsa Good., Carex flacea Öchreb., Carex silvatica Huds., az Arpádligettel együtt elbúcsúzott, Carex paradoxa Willd., Carex stenophylla Whlbg., az alsó- réti homokosokon tenyészett. Cladium mariscus (L.) R. Br., Eriophorum angustifolium Roth, Trichophorum austriacam Palla., Heleocharis ovata (Roth) K, Br., Scirpus radicans Schk., Schoenoijlectus setaceus (L.) Palla. Schoenoplectus supiniis (L.) Palla. Az ármentesítés előtt a rétek mocsaraiban lépten-nyomon találhatók voltak. Arnm maculatum L., Allium iirsinum L., Gagea lutea (L.) Ker., Scilla hifolia L., Polygonatum officináié AH., Polygonatum multiflorum (L.) Ali., Polygonatum latifolium (Jacq.) Desf., Paris qiiadrifolia L., Tamus communis L. Az Árpádliget árnyas helyeinek valóságos ékességei voltak ; az erdöirtáskor ezek is kivesztek. Allium ampéloprasmn L., Allium vineale L., Allium atro- purpureum W. et K. az ugarokon és vetések közt valamikor nagyban díszlettek ; határunkban évek óta már csakis az Allium rotundum L. vad hagyma tenyészik. Luzula campestris (L.) DC, Leucojum aestivum L., Iris sibirica L., Iris spuria L., Orchis morio L., Orchis corío])hora L., Orchis milítaris L., Ophrys aranifera Huds. fajokat az ármentesítés a Felsőrétből száműzte. Helleborine {E2)ipactis)latifolia {Euás.) Druce, Cephalanthera álba (Cr.) Simk., az Árpádligettel együtt búcsút vett tőlünk. Populus h-emida L., Parietaria o/ficincdis L., Viscum album L., az Árpádligetet lakta. VÁLTOZÁSOK ÓBECSE FLÓRÁJÁBAN 71 Polygonum arenarium W. et K., az alsóréti homokokról eltűnt. Salsola soda L., Suaeda maritima (L.) Dum.; Minuartía (Alsine) verna (L.) Hiern., Spercjula arvensis L., azelőtt az Alsórét szikes-homokos helyeinek polgára volt. Stellaria holostea L., Moehringia trinervia (L,) Clairv., Cucuhalus haccifer L., Silene dichotoma Ehrh., az Arpádligettel együtt tűnt el. Silene otites (L.) Wib., Silene parvi-fiora (Ehrh ) Pers, vala- mikor a római sáncokon dúsan tenyészett, Nupliar hiteum (L.) Sm., Nuphar sericeum a rétek álló vizeiben rengeteg mennyiségben nőtt ; az ármentesítéssel lassan- lassan gyérühii kezdtek, míg az idén a holt Tiszaágtól is búcsút vettek. Anemone rannncidoides L., Ranuncidus ficaria L., az Arpádligetböl, Adonis vernalis L. pedig az Irizpethát szikes helyeiről pnsztult Id. Clematis integrifolia h., Clematis recta L. a legutóbbi évekig a liatár bozótos óárkail)an tenyészett. A Caltha j^cdustristól az ármentesítés előtt szintúgy sárgál- lottak tavaszkor a rétek mocsarai ; manapság egy szál sem nő már belőle. A Thalidrum aquilegifoJinmhól 4 év előtt néhány szép példányt szedtem a tiszai füzesek közt, de azóta nem találom. Érysimum cheiranthoides L., Arabis Jiirsuta (L.) Scop., Draba yiemorosa J., Alliaria off'icinalis L., Corydalis cava (L.) Schw. et K., az Arpádliget árnyas helyein bőven tenyészett. Érysimum diffusum Ehrh., Syrenia cana (Pill. et Mitterp.) Rchb. az alsóréti homokosok eltűnt polgárai közé tartozik. Barbarea vidgaris R. Br. a rétekről, Isatis tinctoria L. pedig a római sáncokról és határunk óárkaiból költözött el. A PotentiUa recta L.-nek a római sáncokon és az óárkokban volt a tanyája. Parnassia 2)alustris L.. PotentiUa erecta (L.) Hampe, Sangui- sorba officinalis L. a rétek turfás helyein diszlett. Trifolium arvense L. az alsóréti homokos mezőkön tenyészett. Astragalus glycyphyllos L., Vicia serratifolia Jacq., Vicia grandiflora Scop., Lathyriis silvestris L., Lathyrus platyphyllos Retz fajokban az Arpádligetben évekig gyönyörködtem. Geránium pyrenaicum h., Oeraniimi Robertianum L. az Árpádligettel együtt búcsút vett. Az Althaea cannabina L. a kilencvenes években még az alsóréti partszakadékokban nőtt. A Viola sylvestris Lam. és a Viola mirabilis L. az Árpád- liget ékessége volt. Viola pumila Chaix, Viola stag^iina Kit. fajokat az ármen- tesítés kilakoltatta határunkból. 72 KOVÁCS F. A Circaea lutetiana L. nagyon otthonos volt az Árpád- ligetben ; nincs már belőle nálnnk egy szál sem. Vidékünkön jelenleg csakis a temerini Kiserdöben honos, hol bőven nő Eryngium 'planvjn L., Peucedamim oreoselinum (L.) Mnch., Seseli annuum L., a római sáncokból és az óárkokból pusztult ki. Helosciadiiun nodifloruni (L.) Koch, Angelica silvestris L., Selinum carvifolia L. az Arpádliget végén levő vizenyős helye- ket lakta. Heradeum spliondylium h., Aegoiiodiurn podagraria L., Chaerophyllum temulum L. az Arpádligettel együtt elköltözött. Aethiisa cynapiiiui L. a kertek ritkább lakója volt, de ma már eltűnt. A Gentiana pneumonanthe L. és az Erythraea centaurium (L.) Pers. az Arpádliget nedves tisztásait lakta. Eythraea tdiginosa (W. et K.) R. et Sch.-t az Alsórét homokos, nedves helyein gyakran gyűjtöttem. A Menyayithes trifoliatát deákkoromban nyalábszámra szedtem a rétek mocsaraiban. A Lycopsis arvensis L. a közlegelők felszántása előtt a római sáncokon és a legelőkön nem volt ritkaság. A Lithospernium piDpureo-coerideuni L. a kiirtott Arpádliget egyik legszebb virága volt. A Salvia nutans L. a római sáncok és a Salvia pratensis L. az alsóréti homokos mezők lakója volt. Lamiunt foliosinn Cr., Stachys sylvatica L., Betonica offi- cinalis L., Olechoma hirsuta W. et K., Nepeta pannonica L., Ajuga reptans L. az Arpádligetben nagyon közönségesek voltak. A Galeopsis ladanum L. a tarlókon itt-ott előkerült, most nyoma veszett. A Physalis alkekengi L. a tiszai füzesek árnyas, nyirkos helyein és az Arpádligetben volt honos. OrthantJia lutea (L.) Kern. az alsóréti homokokról elköltözött. Veronica chainaedrys L., Veronica elatior Ehrh.. Scroplni- laria nodosa L. az Árpádligettel együtt pusztult el. Pedicularis p)alustris L , Alectorolop/iíis goniotricJms Borb., Al. minor (Ehrh.) W. et Gr. fajokat az ármentesítés vitte el. Orohanche caryophyllacea Sm., Or. gracilis Sm., Or. pnr- purea Jacq., Or. cdba Steph., Or. teucrii Holandre. az ugar- rendszer abbanhagyásával és a római sáncok felszántásával tűnt el. Most csakis az Or. ramosa honos határunkban. Az Asperula odorata L. az Árpádligetböl költözködött el. A. Dipsaciis pilosus L. az Arpádliget szélén nőtt. A Succisa prcdensis Mnch. a réti földeken most teljesen hiányzik. Bryonia dioica Jacq. a Gyorgyevits szállás parkjában nőtt 2 példányban. Az Artemisía scoparia W. et K. a római sáncokon te- nyészett. VÁLTOZÁSOK ÓBECSE FLÓRÁJÁBAN 73 A Senecio doria L. és a Senecio barbareaefolius Krock. az Alsórét polgára volt. A Carpesium cernuuin L., Arcthnn tomentosum Mill., Híera- cium xnlosella L. az Árpádligetet lakta. A Scorzonera parvifiora Jacq., Serratula tindoria L. a rétek ármentesítése folytán pusztult ki. A Carlina hiterniedia Schur és az Echinops sphaerocephahis L. a római sáncokon és a kökényesekben valamikor nagyon otthonos volt. 162 tehát azon növényfajoknak a száma, amelyek pár évti- zed alatt az óbecsei határnak búcsút intettek. Fájó szívvel gon- dolok mindig ezekre az elköltözött ismerősökre és jó barátokra, valahányszor volt termőhelyeiken járok-kelek és csupán az vigasztal, hogy ezen teriileteken is aranykalásztenger hullámzik a magyar mezőgazdaság büszkeségére és a drága magyar haza üdvére-javára. Másrészt meg némi megnyugvásul szolgál az is, hogy helyükbe jórészt a már föntebb emiitett okoknál fogva 89 új növényfaj érkezett hat;irunkl)a, köztük nem egy ritkább is, amelyekről az alábbiakban szólok. A vasúttal bevándorolt óbecsei növények : Arrhenatherum elatius (L.) M. et K. ma már a belvárosi temetőben is bőven terem. Bromus inermís Leyss., Ornkhogaluw pyramidale L , 0. flavescens Lam. a vasúti árkokon és töltéseken kivül itt-ott a vetésekben is felbukkannak. Thesium linophyllívm L., Poly- gonuni dmnetorum h., Dassia sedoides (Pali.) Aschers. és Sde- ranthus coUinus Hornung a vasúti töltés jellemző növénye. Delphinhiru orientale Gay. ma már egész határunkan, kivált a vetések közt széleskörű elterjedést mutat. Papaver hyhridum L., Fuinaria rostellata Knaf., Calejmia irregiddris (Asso) Thell., Neslia x^^inicidata (L.) Desv., Lepidiuiii yraminifolium L. az összes temetökbeu, de néha-néha a vetésekben is előfordul. Alyssum desertorum Stapf. az Alsórét gyepes helyein, a tiszai töltéseken és a Ferenccsatorna füves partjain is díszlik. Eeseda luteola L., R. phytheunia L.. Sanguisorlia inuricata (Spach.) Gremli, AnthyUis polypliylla Kit., Medicago elongata Roch., Onohrychis viciaefolia Scop. és Amarantus albus L. nálunk kizá- rólag a vasúti töltések lakója. Linum x^s^^n'^^ L- ^i műutak mentén is honos. Anchusa italica Retz.-, Melainygriu)) barhatum W. et K. a vetések közt is, különösen a szállásokon, szálankint előfordulnak. Linaria genistífolia (L.) Mill.-t Veronica teucrium L-t itt-ott az öregárkok bozótjaiban és a szegedi országút gyepes helyein is találtam. Ttissüago farfara L. néhány példányát szed- tem az aracsi kompállomás fölött is a Tisza agyagos-homokos árterén és a Soós-téle kénesfürdö lecsapoló-árokpartján. Senecio vernalis W. et K a rétek szántóföldjeit is kora tavasszal szintén aranymezbe szokta öltöztetni. Crepis rhoeadifolia M. B. és Tara- xacum serotinum (W. et K.) Poir. a temetők gyepes helyein és a műutak árokpartjain is évről évre szaporodnak. Összesen 31 növény. 74 KOVÁCS F. A mtíiitak révén betelepült növények : Stipa capillata L. az alsóvárosi temető gyepes helyein és sirdombjain is évről évre szaporodik. A Chenopodium botrys L. a zombori niüúton nagyon elszaporodott, a kaviccsal és homokkal került ide ; az én ker- temben is vadon tenyészik. Euclidium syriacuw (L.) R. Br. bői valamikor egyetlen szál sem nőtt itt ; manapság az összes utakat seregesen ellepi. Myagruw perfoliahi'in L. a vasutak mentén a vetések szélében itt-ott terjeszkedik, de nálunk határozottan ritkának mondható; míg pl. Kalocsa vidékén és a Nagyalföld egyéb helyein alkalmatlan dudvaként szerepel. Althaea paliida W. et K. és A. hírsuta L. az utak bozótjainak csinos növénye. Thymelaea passerina (L.) Coss. különösen a külső szállások szántóföhijeit lakja. CaucaUs latifolia L. a szállási vetésekben ritkán, Színik gyógyszerész alsóréti tanyáján azonban bőven terem. Kalocsa környékén ez is kiirthatatlan gyom. Bifor a radians M. B. undorító poloskaszagától langyos májusi eső után csak i'igy bűzlik az egész tájék, különösen a kiritkult vetések közt. Seseli liippomaratltrum L. és Melissa officinaUs L. a műutak homokos- kavicsos árkaiban, a Melissa az én }»arkomban is vadon nő. a cementhez használt homokkal került ide. Salvia aethiopis L., S. austriaca Jacq. és Verbascum pjhoeniceum L. a temetők kaszá- lóin és a szállási gyepeken is bőven nő. A 8. austriaca meghá- mozott zsenge szárát a gyermekek : „rekenye" néven eiini szok- ták. Carthaitnis lanatus L. és Centaurea solstitialis L. az utak mentén mindenütt egymást kiséró hűséges pajtások. Xeranthe- mum annuum L. és Artemisia annua L. az országutak és a vasúti töltések mellett nálunk ritka vendégek. Összesen : 17 növény. A Ferenccsatorna által idekerült növények: Homalocenchrus oryzoides (L.j Pali. a Ferenccsatorna nádas szélein mindenütt bőségesen terem. Chlotocyjjenis glomeratus (L.) Palla, a Tisza nyirkos, homokos-iszapos árterén is rókaszinü csomós kalászkáit már messziről mutogatja. Juncus ghmcus Ehrh. Visszavándorolt növényünk, a mely a Ferenccsatorna szélén sokszor egész zsom- békokat alkot, a mikre a horgászó gyermekek szoktak ülni. Roripa Kerneri Menyh. a Ferenccsatorna szélén a „Szuvadula" lapos nedves- szikes mezőin nagy ritkaság. Callitriche verna L., Peplis portála L., Hippiiris vidgaris L.. ütricularia vulgáris L. a Fereiiccsatornában elég gyakori. Vallísneria spirális L. néhány példányban a Ferenccsatorna „Szuvadiűának" nevezett részén nő. Valeriána officinaUs L. a legritkábban, Bellis perennis L. pedig igen bőven terem a Ferenccsatorna déli oldalán a „Türrzsiiip" mellett; de a kiirtott Árpádliget helyén, a volt Lövölderészen, a kertészlakástól délre is otthonos ; egyebütt határunkban nem található. A Bidens cernua L. visszavándorolt növényünk. Vala- mikor a lápok környékén, most a Ferenccsatorna nádas szélein meresztgeti csinos sárga virágszemeit. Az Aster tripolium L., kizárólag a Ferenccsatorna két partján a Szuvadulában terem. Bupleurum tenuissimum L. társaságában. Összesen: 13 növény. VÁLTOZÁSOK ÓBECSE FLÓRÁJÁBAN 75 A parkok révén behurcolt növények: Melica ciliata L, a központi szerb temetőben gyepes helyeken már 3 év óta szintén bőven terem. Gyapjas bubáiért téli csokrokba gyűjtik. Brassica elongata Ehrh. már az összes temetőkben is elterjedt. Vicia 2)ctnnonica Cr., V. tetrasperma (L.) Mnch., V. Biebersteinii Bess., V. lutea L. az alsóréti parallelárok töltésein is bőven tenyészik. Vicia hirsuta (L.) Gray-t, a tiszai füzesek honioluren. — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. Bd. XXXII., p. 503—506. V o u k V. dr. : Das Pioblem der pflanzlichen Symbiosen. — Biologen- kalender. 1914., p. 46-08. Z ahl b r u c k n e r, Sándor dr. : Xeue Fleehten. VII. — Annales Mycologici. Vol. XII. 1914., p. 1335-345. Species novae e Dalmatia : Verruearia Cazzae Zahlbr., et f. circu- marata Zablbr., Arthonia meridionalis Za.hlhr., A. sexloenlaris Zahlbr., Arthothelium adriaticum Zahlbr., Gyalecta mir.rocarpella Zahlbr., Per- tusaría ficorum Zahlbr., Lecidea i^erexigua Zahlbr., Lecanora pomensis Zahlbr., L. Olivieri Zahlbr., L. lagostana Zahlbr., et f. reducta Zahlbr., Ramalina seoriseda Zahlbr., Bnellia anomala Zahlbr., i2i«o- dina himarginata Zahlbr. Z s (' h a c k e , H e r m a n n : Die mitteleuropaischcn Verrucariaceen. II. Mit 5 Tafeln. — Hedwigia. Bd. LV., p. 286—324. Hazánkból a szerző a következő zuzmókat eniliti : Polyhlastia vcrru- cosa (x\ch.) Lönnroth (comit. Árva, leg. Lojka), P. dermatodes Mass., P. leptospora Zschacke cum icone (in monte Korongyis, leg. Zschacke), P. sepulta Mass., P. maculata Zschacke cum icone (Korongyis, leg. Zschacke), P. albida Arn., P. obsoleta Arn., P. abscondita A m. h.) rod- nensis Zschacke n. var. cum icone (Korongyis, leg. Zschacke), P. Sendtneri Kph., P. intercedens (Nyl.), P. pallescens Anzi, P. cupularis Mass., P. bosniaca Zahlbr. (in Bosnia), P. Lojkana Zschacke n. sp. cum icone (Lojka exsicc. nr. 3878 sub Verruearia acrocordiaeforme A n z i.) c) Gyűjtemények: Magyar sásfélék, szittyófélék. gyékényfélék és békabuzog dny félék gyüj- temáiye. 1 — III. Kiadja a m. kir. földmivelésügyi miniszter fennhatósága alatt álló budapesti m. kir. Állami Vetömagvizsgáló Állomás. (A kassai és kolozs- vári m. kir. áll. Vetömagvizsgáló Állomás közreműködésével.) Szerkeszti dr. D e g e n Árpád. — Cyperaceae. Jnncaceae, Typhaceae et Sparganiaceae Hungaricae Exsiccatae. I — III. Opus cura rerum agricultnrae summo prae- fecto regio hungarico submissi Reg. Hung. Instituti Sementi Examinandae Budapestinensis conditum. (Collaborante instit. reg. hung. sem. exam. cas- soviensi et claudiopolitano ) .Vuctore Dr. A. Degen. Budapestiül, 1914, Index tömi I. Nr. 1. Typha latifolia L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 2. T. angustifolia L. (Albertfalva, leg. Degen) ; nr. 3. Sparganium negleclum Beeby (Budapest, F ö 1 d V á r y) ; nr. 4. Scirpus sílvaticus L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 5. Se. silvaticus L. (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 6. Se. radicans Schkuhr (Soroksár, leg. Degen), nr. 6. b) Se. radicans Schkuhr [caules radicantes] (Soroksár, leg. Degen) ; nr. 7. Eriophorum latifoliuni Hoppé (Keresztfalu comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 8. E. latifolium Hoppé (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 9. E. polystachion L. (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 10. E. vagi- natum L. (3Iagas Tátra : Csorbái tó, leg. Xyárády), nr. 11. Holoschoenus vulgáris Link (Budapest, leg. Lengyel) ; nr. 12. Trichophorum alpinum (L.) Pers. (Hámor comit. Vas, leg. Waisbecker et Lengyel), nr. 13. Tr. oliganthum NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 85 (C. A. Mey.) Fritsch (Szepesváralja, leg. Nyárádyj, nr. 14. Bolhoschoenus maritimus (L.) Palla (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 15. B. iuaritimus (L.) Palla (Szikszó comit. Abaúj-Torna, leg. Thaisz), nr. 16. B. digynus (Siuik.i Degen (Mezözáh coniit. Torda-Aranyos. leg. Butujás) ; nr. 17. Schoeno- pledus triqueter (L.) Palla (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 18. Sch. ameri- canus (Pers.) [Sch. pungens (Vahl) Palla] ';(Faluszemes comit. Somogy, leg. Paikert), nr. 19. Sch. lacuslris (L.) Palla (Soroksár, leg. Degen), nr. 20. Scli. carinatus (Sm.) Palla (Győr, leg. Polgár), nr. 21. tich. Tabernaemontani (Gm ) Palla (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 22. Sch. Tabernaemontani (Gm.) Palla (Mezötóhát comit. Maros-Torda, leg. Butujás), nr. 2o. Sch. supinus (L.) Palla (Győr, leg. Polgár), nr. 24. Sch. setaceus (L.) Palla (inter Alsó-Tömös et Derestye comit. Brassó leg. Degen) ; nr. 25. Heleocharis paucifiora (Lightf.) Link (Kis-Szalók comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 2(>. H. carniolica Koch (inter Citluk, Divoselo et Gospic comit. Lika-Krbava, leg. Degen et Len- gyel), nr. 27. H. carniolica Koch (Orosztelek coniit. Bereg, leg. Margittal), nr. 28. H. acicularís (L.) R. Br. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 29. H. uni- glumis (Link) Schult. (Stubnyaíürdö, leg. Margittal), nr. 30 H. ovata (Roth) R. Br. (inter Felsöviznicze et Szarvasrét comit. Bereg, leg. Margittal), nr. 81. H. palustris (L.) R. Br. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. ;>2. H. palusfris (L.) R. Br. (Kolozsvár, leg. Butujás), nr. 33. Cuperus fuscus L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 34. C fuscus L. (Kispest, leg. Degen) ; nr. 35. Blysmus coihpressiis (L.) Panz. (Kassa, leg. Thaisz), nr. 36. Bl. compressus (h.) Panz. (Magas-Tátra : Kisszalók, leg. Nyárády), nr. 37. Chlorocypcrus longus (L.) Palla (Tata-Tóváros, leg. Degen), nr. 38. C'hl. glomeratus (L.) Palla (Újvidék, leg. Lengyel), nr. 39. Chl. glomeratus (L ) Palla (Orsova, leg. Seymann) : nr. 40. Pycreus favescens (L.) Rclib. (Soroksár, leg. Degen), nr. 41. Duval- jouvca serofina (Rottb.) Palla (Soroksár, leg. Degen) ; nr. 42. Dichostylis Micheliana (L.) Palla (Orsova, leg. Seymann), nr. 43. Acorellus pannonicus (Jacq.) Palla (Zombor, leg. Prodán), nr. 44. Rhynchospora álba (L.) Vahl (Szuhahora, leg. Thaisz), nr. 45. Rh. álba (L.) Vahl (Jablonka, leg. Jab- lonszky), nr. 46. Cladium Mnriscns (L.) R. Br. (Budapest, leg. Degen), nr. 47. Schoenus ferrugineus L. (Szepesteplicz, leg. Nyárády), nr 48. Sch. nigricans L. (Budapest, leg. Degen), nr. 49. Cobresia bipartita (Ali ) Dalia Tőrre (Bélai Havasok : leg. Degen, Györfty et Lengyel), nr. 50. FAyna nu/o- stiroides (Vili.) Fritsch (mons Bucsecs, leg. Degen et Dik). Index tömi II ; Nr. 51. Carex Davalliana Sm. (Budapest, leg. Degen), nr. 52. C. dioica L. (Tátrafüred, Keresztfalu, Kisszalók, leg. Nyárády), nr. 53. C. Figertii A. et G. X (Háj comit. Turócz, leg. Margittal), nr. 54. C. rupestris AH. (Balánbánya comit. Csík, leg. Degen, Lengyel et Zsák), nr. 55. C. pyrenaica Wahlbg. (mons Retyezát, leg. Nyárády), nr. 56. C. pyrenaica Wahlbg. (BuUea völgy és tó comit. P'ogaras, leg. Zsák), nr. 57. C. paticiflora Lightf. (Magas Tátra : Cjleszna, leg. Nyárády), nr. 58. C. stenophylla Wahlbg. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 59. C. dívisa Huds. (Kispest, leg. Degeni, nr. 60. C. chor- dorrhiza Ehrh. (Magas Tátra : Kisszalók, leg. Nyárády), nr. 61. C. brizoides L. (Orsova, leg. Degen), nr. 62. C. praecox Schreb. (Erzsébetfalva, leg. De- gen), nr. 63. C. repens Bell. (Nagyszeben, leg. Barth), nr. 64. C. intermedia Good. (Csepel, leg. Degen), nr. 65. C. vulpinoidea Michx. (Kakaslomnicz o 86 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 66. C. contigua Hoppé forma remota F. Schultz (Martinscica comit. Modrus-Fiume, leg. Lengyel), nr. 67. C. contigua Hoppé forma pallida Appel (Pilis-Szentiván, leg. Degen), nr. 68. C. Chaberti F. Schultz (Martinscica comit. Modrus-Fiume, leg. Lengyel), nr. 69. C. vulpina L. (Kispest, leg. Degen"), nr. 70. C. diandra Sclirk. (lvé.smárk, leg. Nyárády), nr. 71. C. paradoxa Willd. (Csepel, leg. Degen), nr. 72. C. paradoxa W. (Budapest, leg. Degen), nr. 73. C. paniculata L. (Stiibnyafürdö, leg. Margittai), nr. 74. C paniculata L. (L Hohe Leit, 11 Babahegy comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 75. C. curvula, Ali. mons Bucsecs, leg. Dik),'nr. 76. C. cyi e- roides L. (Komollói Nyír comit. Háromszék, leg. B. Kovács), nr. 77. C. lepo- rina L. (Kassa : L mons Farkashegy, leg. Thaisz ; H. vallis Monokpatak, leg. Baán), nr. 78. C. leporina L. (Pomáz, leg. Degen), nr. 79. C. leporina L. (Orsova, leg. Degen), nr. 80. C. Lachenalii Schkuhr (Magas Tátra : Omla- dékvölgy, leg. Nyárády), nr. 81. C. canescens L. (Kassa, leg. Thaisz), nr. 82. C. canescens L. var. fallax T. Kurtz (Fogarasi Havasok: Bulla-tó, leg. Zsák), nr. 83. C. canescens L. ad var. fallacem F. Kurtz vergens (Késmárk, leg. Nyárády), nr. 84. C. echinata Murr. (Kassa, leg. ^iThaisz), nr. 85. C. remota L. (Kassa, leg. Thaisz), nr. 86. C. remota L. (Pomáz, leg. Degen), nr. 87. C. elongata L. (inter Rókusz et Villa Lersch comit. Szepes, leg. Nyárády), nr. 88. C. rigída Good. (mons Kiráiyhegy comit. Gömör, leg. Lengyel), nr. 89. C. dacica Heuff. (mons Retyezát, leg. Jávorka), nr. 90. C. Goodeno- tvii Gay (Kassa, leg. Baán), nr. 91. C. Goodenotoii Gay var. recta (Fleischer) Degen (Kassa, leg. Thaisz), nr 92. C. Goodenoivii Gay var. hasigyna Reiclib. (Háj comit. Túrócz, leg. Margittai), nr. 93. C. gracilis Curt. (Vízakna, leg. Barth), nr. 94. C. gracilis Curt. (Csepel, leg. Degen), nr. 95. C. gracilis Curt. var. tricostata (Fries) A. et G, f. amhlylepis (Peterm.) A. et G. (Csepel leg. Degen), nr. 96. C. caespitosa L. (Késmárk, leg. Nyárády), nr. 97. C. Hud- sonii A. Benn. (Bezdán, leg. Prodán), nr. 98. C. polygama Schkuhr (Kés- márk, leg. Nyárády), nr. 99. C. atrata L. (Barlangliget, leg. Nyárády), nr. 100. C. aterrima Hoppé (Csorba, leg. Nyárády). Index tömi HL Nr. 101. Carex flacca Schreb. (Baksa comit. Turócz, leg. Margittai), nr. 102. C. flacca Schreb. (Pécs, leg. Lengyel), nr. 103. C. pendula Huds. (Pomáz, leg. Degen, Lengyel et Zsák), nr. 104. C. pallescens L. (Piliscsaba, leg. Lengyel), nr. 105. C. tomentosa L. (insula Csepel, leg. Degen), lu-. 106. C. montana L. (Budapest, leg. Degen), nr. 107. C. pilulifera L. (L Kereszt- falu, n. Villa Lersch comit. Szepes, leg. Nyárády), [nr. 108. C. Fritschii Waisb. (Kőszeg, leg. Waisbecker), nr. 109. C. supina Wahlbg. (Mezöcsáth comit. Borsod, leg. Budai), nr. 110. C. supina Wahlbg. (Szentiván, leg. Degen, Kümmerle, et Lengyel), nr. 111. C. nitida Hőst (Soroksár, leg. Degen- et Leng^'el), nr, 112. C. transsilvanica Schur (Balánbánya, leg. Degen, Len- gyel et Zsák), nr. 113. C. umbrosa Hőst il— H. Késmárk, leg. Nyárády), nr. 114. C. Halleríana Asso (Budapest, leg. Degen), nr. 115. C. pediformis C. A. Mey. var. rhizina (Blytt) Kük. (Szepesváralja, leg. Nyárády), nr. 116. C. humilis Leyss. (Baksai völgy comit. Turócz, leg. Margittai), nr. 117. C. digitata L. (Rozsnyó leg. Degen et Lengyel), nr. 118. C. digitata L. var. hungarica Borb. [(Orsova, leg. Seymann), nr. 119. C. ornithopoda Willd. (Barlangliget, leg. Nyárády), nr. 120. C. álba Scop. (Turóczliget, leg. Mar- NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 87 gittai), iir. 121. C. limosa L. (inter Usztye et Szlanicz eomit. Árva,' leg. Jablonszky), nr. 122. C. panicea L. (Budapest, leg. Degeii), nr. 123. C. mucro- nata Ali. (Ogulin, leg. Lengyel), nr. 124. C. hrachystarhys Sclirank (Javo- riiia, leg. Nyárády), nr. 125. C. atrofusca Schkuhr (Barlangliget, leg. Nyá- rády), nr. 126. C. fuliginosa Schkuhr (Felkai völgy, leg. Nyárády), nr. 127. C. firma Hőst (mons Nagy-Roszudecz comit. Árva, leg. Margittal) nr. 128. C. firma Hőst (Barlangliget, leg. Nyárády). nr. 129. C. sempervirens Vili. forma laxiflora Schur (Barlangliget, leg. Nyárády), nr. 130. C. semjyerrirens Vili. (Balánbánya, leg. Degen, Lengyel et Zsák), nr. 131. C. capillaris L. (1— Hl. Montes Bélaenses, leg. Nyárády), nr. 132. C. silvatica Huds. (Pécs, leg. Lengyel), nr. 133. C. brcvicollis Lam. et DC. (inter Tiszócza et Tiszafa comit. Krassó-Szörény, leg. Seymann), nr. 134. C. brevicolUs Lam. et DC, (Diósgyőr, leg. Budai), nr. 135. C. Michelii Hőst (Bánliida, leg. Zsák), nr. 136, C. pilosa Scop. (Piliscsaba, leg. Lengyel), nr. 137. C. depauperata Good. (Plavisevicza, leg. Degen), nr. 138. C. depauperata Good. (Temesvár, leg. Lengyel), nr. 139. C. distans L. (Kispest, leg. Degen), nr. 14U. C. fava L. (Kassa, leg. Thaisz et Baán), nr. 141. C. Oederi Retz (Soroksár, leg. Degen), nr. 142. C. hordeistichos Vili. (Szikszó comit. Abauj-Torna. leg. Thaisz), nr. 143. C. secalina Wahlbg. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 144. C. seca- lina Wahlbg. (Kispest, leg. Degen), nr. 145. C. Pseudo-cyperus L. (Soroksár, leg. Degen), nr. 146. C. rostrafa Stokes (Kassa, leg. Thaisz et Baán), nr. 147. C. vesicaria L. (Kassa, leg. Thaisz et Baán), nr. 148. C. acutiformis Ehrh. (Erzsébetfalva, leg. Degen), nr. 149. C. riparia tlurt. (Soroksár, leg. Degen), nr. 150. C lasiocarpa Ehrh. (Kisszalók leg. Nyárády). Dr. A. V. Hayek: Centaureae exsiccatae criticae. Következő hazai adatokat tartalmaz : Fasc. 1. 1913. Nr. 17. Centaurea ruspidata Vis. (Dalmatia, leg. S. Kocsis, comm. A. de Degen), nr. 18. C. Ragusina L. (Dalmatia, leg. A. Richter), nr. 19. C. Friderici Vis. (Dalmatia, leg. A. Richter), nr. 21. C. maculosa Lam. ssp. calvescens (Pa nő.) (Versecz, leg. J. Wagner), nr. 30. C. biokovensis Teyber (Dalmatia, leg. A. Teyber), 'nr. 31. C. divergens Vis. (Dalmatia, leg. A. Teyber), nr. 42. C. stenolepis A. K e r n. (Versecz, leg. J. Wagner), nr. 43. C. indurata Janka (Honcztő comit. Temes, leg. J. Wagner), nr. 44. C. trichocephala M. B. f. Simonkaiana Hayek (Honcztő, leg. J. Wagner). nr. 47. C. iberica T r e v. (Szamosujvár, leg. A. Richter). Fasc. H. 1914. Nr. 64. Centaurea airopurpurea W. et. K. (Torockó, leg. J. Wagner), nr. 65. C. Kotschyana Heuff. (Rodna-Borberek, leg. J. Wagner), nr. 67. C. crithmifolia Vis. (Dalmatia, leg. V. Voncina), nr. 68. C. maculosa ham. ssp. calvescens (Pané.) Hayek f. mülanthodia J. W a g n e r (Versecz, leg. J. Wagner), nr. 70. C. Tauscheri A. Kern. (Nagy Nyír prope Kecskemét, leg. A. de Degen), nr. 81. C. splendensL. (Susak, leg. R. Justin), nr. 95. C. austriaca W. var. carpatica P o r c i u s (Rodna-Borberek, leg. J. Wagner). E. P r a g e r : Sammlung europaischer Harpidium- und Calliergon- Formen. Berlin, 1912. Selbstverlag. Hazai adatja : nr. 92. Drepanocladus purpurascens var. falcata W a r n s t. (Magas Tátra : Kistarpataki völgy, leg. L Györft'y). 88 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1914. évi december hó 9-én tartott kétszáza (lik ülése. Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. Jelen vannak a szakosztályi ülések rendes látogatóin kívül: 1 1 o s v a y Lajos államtitkár, a Társulat elnöke, Entz Géza a választmány, Csiky Ernő az állattani szakosztály részéről és még számos vendég. 1. Mágocsy-Dietz S. elnöki megnyitó beszéde. (Lásd 1. oldalon.) Ilosvay Lajos kiemeli, hogy a szomorú napok súlyosan nehe- zednek kedélyünkre, de vigasztalásul szolgál, hogy ellenségeink vágya nem teljesült, a monarchia, a magyar állam, a mag} ar társadalom nem tagolódik szét, hadseregünk is kiváló hősiességgel teljesíti kötelességét. A kedély- állapot nem alkalmas arra, hogy ünnepeljen, de azért örömmel állapithatjuk meg azt a jelenséget, hogy a magyar kultúra minden téren a folytonosság fenntartására törekszik. Ugyanezt látjuk a botanikai szakosztály ülésein is. A szakosztályt ebben a munkájában szívből üdvözli a k. m. Természettu- dományi Társulat elnöksége és a kémiai szakosztály nevében, szerencsét kívánva a szakosztály további működéséhez, amellyel a veszteségeket helyre pótolva, fennakadás nélkül végezi feladatát a botanikai és az általános műveltség előmozdítása érdekében. A szakosztály működésében a hazai viszonyokat vette mindig tekintetbe, a nemzetköziségnek ebben mákszemnyi része sincs. Kívánja, hogy a szakosztály a magyar nemzeti tudomány fejlesz- tésében továbbra is sikeresen működjék. Entz Géza szeretetét tolmácsolja a botanika tudománya iránt, a k. m. Természettudományi Társulat választmánya részéről pedig melegen üd- vözli a szakosztályt eddigi sikereiért és szerencsét kíván további működéséhez. J e g y z (") felolvassa az állattani szakosztály elnökének következő üdvözlő iratát : Méltóságos Elnök Úr! A Természettudományi Társulat állat- tani szakosztálya örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a testvér szak- osztályt 200-ik szakülése alkalmából a legmelegebben üdvözölje. Az élőlények elválaszthatatlan egysége benső kapcsolatot létesít a biológiai tudományok között s ezzel a tudományos törekvéseknek is közös alapot és célt tűz ki. Nagy tanulság rejlik pl. abban, hogy a sejtelmélet régebbi fejlemé- nyeit nem tekintve, a karyokinesis fölfedezése a botaiűka egyik héroszának (Strasburgernek) nevéhez fűződik, azonban a zoológusok elmélyítő munkás- sága avatta azután ezt a gyönyörű fölfedezést az élettudomány elsőrendű s mai nap már sarkalatos fontosságú tényezőjévé. Hazánk sajátszerű művelődési viszonyai kétszeresen kötelességünkké teszik, hogy a biológiai tudományok művelői vállvetve, egyetértéssel mun- kálkodjanak a természet nagy igazságainak földerítésén s ezeknek mennél szélesebb rétegek tudatába való átültetésén. Ebben a hazafias törekvésben a botanikai szakosztály mindenkor bízvást támaszkodhatik a zoológiai szakosztály hűséges és bajtársi készsé- gére, melynek hangsúlyozásával tisztelettel maradtam Budapest, 1914. december 9-én az állattani szakosztály nevében Dr. Méhely Lajos s. k. elnök. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK , 89 J e g- y z ö felolvassii G y ö r f f y I s t v á n kolozsvári tud. egyet. ny. r. tanár üdvözlő iratát, amelyben „úgy maga, valamint az ált. növénytani intézet és botanikus kerti alkalmazottak nevében is őszinte szívből kivan a szakosztálynak eredményes, szép jövőt. Erősbödjék, izmosodjék a szakosz- tály szellemiek, anyagiak terén, hogy a „scientia amabilis" részére hazánkban mentől több komoly művelőt nevelhessen föl. így hazánk botanikai tudomá- nyának, miként eddig, annál nagyobb hasznára lehessen. Fontos kulturális tevékenységében vezesse a szakosztályt, annak érdemes vezetőit, ezentúl is az önzetlen, a Tudományért önmagáért való lelkesedés, s akkor a legszebb jövő vár a szakosztályra, a mit ismételten is szívből kíván". Elnök a szakosztály nevében szívből köszöni a Társulat és a szak- osztályok elnökei, valamint a választmány és Győrffy István üdvözletét. Igyekezni fog a szakosztály a hozzáfűzött reményeknek megfelelni, továbbra is tehetségéhez képest munkálkodni, amely munkálkodásában a magyar nemzeti kultúra kiépítéséhez mindenkoron iparkodni fog hozzájárulni 2. Szabó Zoltán jegyzői jelentésében beszámol a szakosztály eddigi üléseiről, különösen a második száz ülésben kifejtett muiűíásságáról: A növénytani szakosztály második száz ülése. Szakosztályunk minden esztendő elején számot vet önmagával. Átpil- lant az elmúlt esztendein, megvizsgálja munkálkodását, egybeveti azt az azelőtti esztendőjével, megállapítja, vájjon haladt-e vagy visszaesett, keresi hibáit, hogy ainiál alaposabban fogjon hozzá a ki'ivetkező esztendő mun- kájához. A jelen alkalommal még nem érkezett el a szokásos időpont, amidőn az évi jelentések az elnök, szerkesztő, jegyző részéről előterjesztetnek, de elérkezett a kétszázadik ülés, amely alkalmat ad arra, hogy nagyobb átte- kintést végezzünk munkálkodásunk felett és ezzel bizonyára sok tanulságot vonjunk le igyekezetünk irányának, munkálkodásunk keretének helyes vagy helytelen voltára. A századik ülés óta, amely még a régi nyugalmas időben, szakosz- tályunk fennállásának tizenharmadik esztendejében, 1914. évi februárius hó 10-én folyt le, a mai napig, amely nap éppen első iUésünk (1891. december 9.), huszonharmadik évfordulója, isnuH százszor gyűltünk össze, hogy egy- másnak beszámoljunk kutatásainkról, munkálkodásainkról. Ez alatt a második száz ülésnek nem egészen tizenegy esztendeje alatt a rendes üléseken kívül két alkalommal ünnepélyes összejövetelünk is volt, amelyek egyikét 1907. évi március hó 22-én Diószegi, másodikát az állattani szakosztállyal kapcsolatban 1907. évi május hó 23-án Linné emlékének szenteltük. E két ünnepélyt nem soroztuk rendes üléseink sorába, amelyek a szakmunkásság jegyében folytak le, kivéve a lÖ5-ik ülést, melyet Simon kai Lajos emlékezetének szenteltünk 1910 november 23-án, és a 177. ülést, amelyen Klein Gyula elnökünket ünnepeltük 1912. szeptember hó 25-én. Egybevetve az első és második száz ülés tárgysorozatát, mindenek- előtt megállapíthatjuk, hogy az első száz ülésen 31 előadással több hangzott el (414), mint a második száz ülésen (^iSS), de egyúttal hozzátehetjük, hogy ez a számcsökkenés korántsem jelent visszaesést, mert az első száz ülés előadásainak nagyrésze rövid lélekzetű közlés volt csupán, úgy hogy akkori elnökünk a századik ülésen csak 325-re teszi az elöadásszámba menő előtér- 90 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK jesztések összegét. A második száz ülésen ellenben nagyrészt nagyobb terje- delmű, mélyebb előadások voltak az uralkodók, hiszen a tapasztalásból tudja üléseink minden látogatója, hogy előadásban sohasem volt hiány, hogy üléseink hosszassága rendesen meghaladta azt az időt, amit a hallgatóság figyelme elbír. Az előadások tárgyát véve szemügyre, úgy az első, mint a második száz ülésben a legtöbb előadás, előterjesztés egyes terület flórájának kutatása köréből vette tárgyát (54—65), amelyet megközelített a virágos növények rendszertani vizsgálatával foglalkozó előadások száma (50 — 50), ami arra mutat, hogy hazánk flórájának kutatásában még mindig akad elég tenni való, de elég munkaerőnk is van, aki az idetartozó kérdésekkel foglalkozik, pedig e kérdésekkel sok oly magyar, sőt külföldi botanikus is foglalkozik még, aki vizsgálatai eredményét nem szakosztályunk ülésein terjeszti elő. Az első száz ülésen a virágos növényeken kívül tekintélyes számú, 46 elő- adás foglalkozott gombákkal. Azóta a mykológiai előadások száma a második száz ülésen 28-ra csökkent, mely csökkenés egyrészt azt jelenti, hogy a gombák tanulmányozásától többen más tárgykör tanulmányozására tértek át, másrészt pedig arra mutat, hogy a mykológia terén kevesebb számú, de összefoglaló nagyobb körű munkálatok voltak és vannak folyamatban. A mykológiával egye/ő számmal szerepel statisztikánkban az első száz ülésen a bibliográfia (46), amely különösen a könyvismertetéseket véve szemügyre, a második száz ülésen visszaesést mutat (29). Bizonyára kevés szaktársunknak akad ideje ahhoz, hogy a manapság oly nagy terjedelemre növekedett új irodalom jeleseit előttünk ismertesse. Az irodalom ismertetése csakis azok részéről várható, akik nagyobb könyvtárral bíró közintézet szolgálatában vannak, de az ily szaktársak viszont úgy hivatalos munkáikkal, mint saját kutatásaikkal vannak túlhalmozva. Idejök aligha akad arra, hogy az őket közelebbről nem érdeklő műveket a mi kedvünkért és okulásunkra áttanul- mányozzák, pedig az ily irányú munkálkodás elengedhetetlen kelléke annak, hogy a tudomány haladásáról tudomást szerezhessen még az is, akinek az ismertető folyóiratok nem állanak rendelkezésére. Ezeken kívül, a fontosabb tárgyköröket véve szemügyre, az első száz ülésen jelentősen nagyobb szám- ban szerepeltek a botanikai-történelmi (25), teratológiai (34), pathológiai (15) és nomenklatúrái (15) előadások, hiszen Kontúr Béla, Alföldi Flatt Károly, F i a 1 o v s z k y Lajos, B o r b á s \' i n c e , S i m o n k a i Lajos, C s a p o d i István, akik e kérdéssel is foglalkoztak, már leléptek mindörökre az előadói emelvényről, de azért szellemi utódaikban e tárgykörök is kellő művelökre találtak a második száz ülés folyamán (törté- nelem 15, teratológia 20, pathológia 7, nomenklatúra 9). Ezzel a csökkenést mutató jelenséggel szemben viszont bizonyos tárgykörök fellendülése a második száz ülés keretében észlelhető. Mert annak ellenére, hogy a növénj'földrajz-florisztika és a virágosak tanulmá- nyozása semmit sem maradt el, sőt előrehaladt, emelkedést mutat a fejlő- déstan (0—2), a sejt és szövettan (19—26), az élettan (5 — 13), a phytochemia (4 — 8). a zuzmók (0—3), harasztok (2 — 7), tanulmányozása és az alkalmazott növénytannak hazánkban (7 — 16) különösen nagyfontosságú művelése, illetőleg az ezzel foglalkozók fokozatos, de még csak kezdődő bekapcsolódása a tisztán tudományos botanikát művelök sorába. Jó alkalom ez a jelenség SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 91 annak hangsúlyozására, hogy amint az alkalmazott növénytan köti össze a mindennapi életet a tudományos botanikával, úgy annak szakosztályunk keretében való művelése szakosztályunkat fogja közelebb hozni az érdeklődök nagyobb tömegéhez. Az egyes tárgyaknak kimutatott fellendülése határo- zottan örvendetes haladást jelent, mert ez arra mutat, hogy a magyar bota- nika nem fejlődik egyoldalúan és lépést tart mindenben a tudomány álta- lános fejlődésével. Az előadásokról a 92. oldalon levő táblázat nyújt áttekintést : Az előadásokkal kapcsolatban az előadókat is érdemes statisztikus módszerrel megvilágítani. Az első száz ülés 414 előadását 60 előadó tartotta a második száz ülés kevesebb, .'383 előadását pedig lOC. előadó javára kell Írnunk. A kevesebb tárgyért bőven pótol a több előadó, mert hiszen kézen- fekvő, hogy értékesebb eredményt várhatunk attól, ha sok kutató csak egy- egy témával foglalkozik, sokszor évekig behatóan, mintha néhány kutató figyelmét sok irányban szórja szét. Az előadók számának gyarapodása azt is bizonyítja, hogy a növényekkel való foglalkozás mind nagyobb körben terjed és a természettudományi műveltség, a természet iránti kutató érdek- lődés fellendülése bizonyára érdemül tudható be szakosztályunknak is, amely ezáltal a Természettndománj-i Társulatot hathatósan szolgálta magasztos küldetésében. A második száz ülésen a következő előadók tartottak egy-egy előadást, vagy küldtek be dolgozatot : Andaházy Szilárd, Anjeszky Aladár, Balkányi Kálmán, Balog Elemér, Barcsa János, Barna Balázs, Bihari Gyula, Bodnár János, Borsos Lstv^án, Budai József, Cserey x\.dolf, Dudinszky Emil, Endrey Elemér, Fábián Gáspár, Fanta Adolf, Fialovszky Lajos, Filarszky Nándor, Flatt Károly, Fodor Ferenc, Futó Mihály, Greguss Pál, Herke Sándor, Holuby József, Hnlyák János, Jablonszky Jenő, Károly Rezső, Kontúr Béla, Kupcsok Sámuel. Langer Sándor, Mihalusz Vince, Nagy Béla, Nyárády E. Gyula, Pálinkás Gyula, Páter Béla, Pax Ferdinánd, Radó Endre, Rehni H., Révész Béla, Róna Jenő, Römer Gyula, Salacz László, Sántha László, Sávoly Ferenc, Szandovics Rudolf, Szigethy Gyula Andor, Textoris Izabella, Treitz Péter, Varga Oszkár, Varga Sándor, Viski Jenő, Wolcsánszky János, Weber Dezső. — Két előadást tartottak : Ambrus Tibor, Bányai J., Barcsy József, Borza Sándor, Bubák Ferenc, Budinszky Károly, Csapody István, Csávolszky Mihály, Dicenty Dezső, Gayer Gyula, Istvánffy Gyula, Klein Gyula. Kerék- gyártó Árpád, Pantocsek József, Quint József, Schveitzer József, Szűcs József, Timkó György, Wagner János. — Több előadást tartottak : Andra- sovszky Jenő (3), Augusztin Béla (6), Bernátsky Jenő (9), Bezdek József (3), Blattny Tibor (4), Doby Géza (5), Ernyey József (3), Fehér Jenő (6), Fucskó Mihály (9), Gombocz Endre (15), Győi-ffy István (10), Hathalmi Gabnay Ferenc (5). Hollendonner Ferenc (4), Hollós László (7), Jávorka Sándor (10), Küm- merle Jenő Béla (8), Lengyel Géza (6), Mágocsy-Dietz Sándor (17), Moesz Gnsztáv (28), Paál Árpád (6), Péterfy Márton (5), Prodán Gyula (5), Rapaics Raymund (18), Scherfifel Aladár (3), Schilberszlcy Károly (7), Schneider József (3), Simonkai Lajos (5), Szalóki Róbert (3). Szabó Zoltán (23), Sztankovics Rezső (5), Szurák János (5), Thaisz Lajos (9), Tomek János (3), Tnzson János (37), Vangel Jenő (4). 92 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Az előadás tárgya 1— 100 101-200 1—200 (összesen) ülésen Ontogenin ]\Iorph()l()gia C'ytologia et Histologia . . Physiologia Oekologia Teratologia Pathologia Phytochemia Algf)logia Mykologia Lichenologia Biyologia Pteridophytologia Spennatophytologia . . . . Phytogeographia et florística Systeniatica s. str Nonienclatura Terminológia Palaeoiiíologia Botanica applicata . . . , História Biographia Herbariiiiu Hortus et Miisciuii . . . . Metliodica Bibliographia Congressus Photographia Deiuonstratio ...... Paedagogia Philosophia o 19 5 7 34 15 4 11 46 11 2 50 54 2 15 1 7 7 25 7 6 9 7 46 1 4 14 o 26 13 7 20 7 8 10 28 3 10 7 50 65 9 9 1 7 16 15 5 5 9 5 29 1 1 14 2 1 2 10 45 18 14 54 22 12 21 74 r ) 21 9 100 119 4 24 2 14 23 40 12 11 18 12 75 2 5 28 2 1 414 97 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 93 Az természetes, hogy az előadások nagyobb számával az olyan elő- adók szerepelnek, akik hivatásból és állásuknál fogva közelebb állanak a botanikához. Az előadóknak majdnem fele (52) egy-egy előadással szerepel. Ezek egyrésze más téren fejti ki munkássága javát, vagy a szakosztályon kívül gyarapította jelentős míivekkel a botanikai irodalmat, de más, nagyobb része viszont ezzel az egy előadással első kísérletét hozta a szaktudósok elé. Az első szárnypróbálgatásoknak alkalmat és teret njaijtani a szakosz- tálynak egyik fő feladata. Reméljük, hogy gazdag folytatása lesz a kez- detnek, még akkor is, ha a főváros botanikai intézményeitől távol vetődik el az új erő, a fiatal kutató. Az egyetlen előadással szereplők között azonban több van olyan is, aki fő működését az első száz ülésen fejtette ki gazdag- sággal és ez az előadásuk az utolsó szó volt, amellyel elköltözésük előtt hozzánk szólottak (Fanta Adolf, Fialovszky Lajos, Flatt Károly, Kontúr Béla, Kúposok Sánuiel). Az előadókról szólván örömmel állapithatjuk meg azt is, hogy nem- csak budapesti, de vidéki szaktársaink is felkeresnek dolgozataikkai, bár még mindig nem olyan mértékben, mint ahogy kívánatos volna. Az elnök- ség működésében megnyilvánuló elv, az érdeklődésnek széles e hazában való elterjedése azért eddig is szép eredményeket ért el, annak ellenére, hogy hazánk valamemiyi botanikusának egy táborba való tömörülése még nem következett el. Sokan nem érzik még át annak szükségességét, hogy mint tagok sorainkba lépjenek, de ezek száma is mindinkább kevesbedik, tagjaink száma pedig örvendetesen emelkedik. A századik ülés idején 372-en olvasták 500 példányban megjelent folyóiratunkat, a mai napon pedig 866 címre küldjük szét a Botanikai Közleményeket. Ezek közt van 21 alapító tag, 199 szakosztályi tag, 12 budapesti és belföldi, 5 külföldi nem tag elő- fizető, 580 átalányos, 41 cserevíszonyban álló és 6 tiszteletpéldányos. Az olvasók számának ilyen jelentős emelkedése miatt folyóiratunk már 1000 példányban jelenik meg, tehát a századik ülés óta a példányszám megkét- szereződött. Ezt az emelkedést az érdeklődésnek örvendetes tanúságaként üdvözölhetjük, bár jól tudjuk, hogy a közölt szám nem a szakbotanikusok számát jelenti. Az olvasók számával gyarapodik üléseink látogatóinak száma is, amely sokszor a félszázat is meghaladja. Ez a szám azonban még min- dig nem kielégítő, tekintettel a budapesti tagok nagy számára. Valószínű, hogy a tudományos előadások meghallgatását főképen azért nélkülözheti sok szaktársunk, mert folyóiratunkban az előadások nagyrésze megjelenik és talán az olvasás révén célszerűbbnek tartja azok tartalmának megisme- rését. Pedig az élőszó, a bemutatásokkal megvilágított, vitával, megbeszé- léssel gyarapított előadás maradandó nyomot hagy, míg a sokszor bennün- ket közelebbről nem érdeklő tárggyal foglalkozó közleményt olvasatlanul hagyjuk. Ezért is, de a társas érintkezés oly nagy jelentősége miatt is üléseink látogatottságának emelkedésétől még sokat várunk, sőt a jövőben talán helyén való volna az általánosabb érdeklődést oly előadásokkal is előmozdítanunk, amelyek tágabb kőrü összefoglaló, ismertető tartalmúak lennének. Megállapíthatjuk tehát a statisztika segélyével is, hogy szakosztályunk kitűzött útján előre törekszik, eredményeiben visszatükrözi a magyar bota- nika fejlődését. Még az ágj'uk dörgése és kardok összecsapása között is 94 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK megállja helyét, az elkövetkezendő dicsőséggel megaranyozott békés kor- szakban pedig komoly munkásságával folytatja helyesnek bizonyult útját. 3. M e s z Gusztáv ismerteti Kossuth Lajosnak a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának l)iitokában levő növénygyűiteményét. (Az ismertetés megjelenik a Terniészettudományi Közlöny Pótfüzeteiben.) 4. Paál Árpád „A növényélettan újabb eredményei 11." címmel ismerteti az ingervezetések eddigi magyarázatait és előterjeszti saját vizs- gálatait, amelyek révén a photropos ingerek vezetését diffúziós jelenségekre vezeti vissza. 5. Timkó György .Újabb adatok hazánk zuzmóflórájához" címmel előadja, hogy Budapest és környékének zuznióflóráját előre meg- állapított terv szerint 1910 óta rendszeresen gj'ííjti és tanulmányozza ; eddig a jelzett vidékről kb. 500 külömbözö zuzmót szedett össze, mintegy 1300 borítékban. E tekintélyes anyagnak java részét mikroszkóppal meg- vizsgálta, meghatározta. Már eddig is több új fajra akadt, szép számmal gyííjtött olyan zuzmókat, melyek ritkább előfordulások miatt értékesek és nagy számmal olyanokat, amelyeket addig hazánk flórájából nem ismei'tünk. Az érdekesebb zuzmókat bemutatja. (Megjelenik.) 6. Elnök a szakosztályi ügyek során bejelenti, hogy a szakosztály múlt ülésén hozott határozata értelmében felkérte a Társulat elnökségét, hogy a Botanikai Közleményekre tett alapítványokat hadikölcsöny-kötvények jegy- zésére fordítsa. A kéré.snek az Elnökség készséggel tett eleget, úgy, hogj- a Társulat jegyzéseiben a Botanikai Közlemények alapitA-ányai is szerepel- pelnek. Ezen kívül a szakosztály határozata értelmében a Simonkai- alapít- vány összegét is hat és fél 100 koronás kötvény jegyzésére fordította. A növénytani szakosztály 1915 január 13-án tartott 201. ülése. 1. Elnök kegyeletes szavakkal emlékezik meg az egész Társiűatot ért gyászról, amidőn Hermán Ottó 1914. évi december hó 27.-én történt elhunytát bejelenti. A szakosztályt az ehiök néhány tag kíséretében kép- viselte a temetésen. A szakosztály részvétének ad kifejezést a súlyos csapás alkalmából, amely A m b r ó z y István grófot érte édesanyja és M o e s z Gusztávot kis fia elhunytával. Bejelenti, hogy B a r b e y W. Chambésy- ben 1914 november hó 18-án elhunyt 72 éves korában. Mint B o i s s i e r hagyományainak örököse és jeles flóra-kutató hazánk botanikusaival is szoros kapcsolatban állott, miért is a szakosztály nevében írásban fejezi ki részvétét. Mélyen elszomorodott szívvel jelenti, hogy a háború a szakosztály tagjai közül ismét áldozatot szedett. F u c s k ó Mihály dr., akinek mun- kásságát szakosztályunk jól ismeri és akihez meleg kollegiális viszony kötött mindnyájunkat, egy bajtársának és századparancsnokának levele szerint 1914 évi december hó 8-án, a déli harctéren, Kosmaj hegycsúcson hősi halált halt. Fájdalmas gyászának a szakosztály felállással ad kifejezést. Bej elenti az elnök, hogy az aradi községipolgárifiúiskola 100 koronával és T a m á s s y Géza dr. debreceni orvos 50 koronával a Botanikai Közleményekre alapítványt tett. A szakosztály nevében igaz köszönetét fejezi ki pártolóink iránt, akik ilyen nehéz időben is módot találnak a szakosztály munkálkodásának támogatására. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 95 2. Kovács Ferencz előterjeszti „Változások Ó becse flórájában" című dolgozatát. (Lásd 68. old.) 3. V a r g a Oszkár „Az összehasonlító mikroszkópokról és okulá- rokról'" szóló előadásában ismerteti ezen újabb eszközöket és bemutatja a Leitz és Reichert-féle szerkezeteket. 4. Jávorka Sándor ismerteti S c h i n z és K e 1 1 e r „Flóra der Scliweiz" című müvének új kiadását. 5. Augustin B. és Irk K. „A budapest környéki Juniperus drog' cimmel terjesztik elő vizsgálataikat, amelyeket a budai hegyvidéken 1914. év őszén gyűjtött Juniperus communis termésén végeztek. E termések apróbbak voltak, mint a kereskedésben forgalomban lévők. A vegyi elem- zés eredménye víz 35-l''/,j. A légszáraz anyagban: éteríkus olaj: l'57o hamu 2-4'' y, nitrogén 1'4" ,j átszámítva fehérjére 8'75" „, cukor 29"/ij, cukor- mentes vizes kivonat l^''l^, Ezen adatok közül feltűnő a magas éteríkus olajtartalom, mert az európai drogpiacra kerülő magyar árú i endszerint 09 — 1% éterikus olajat tartalmaz. A kereskedelmi árú hazánk északi vármegyéiből származik és mint ismeretes, az éterikus olajtartalom északfelé csökken. Míg az olasz árú 1 — IS^/q, a bajor 1 — l'2'/g éterikus olajtartalmú, addig az északnémetországi 06— 0'9''/o, a svéd 0"5°/o tartalmat mutat. 6. Jegyző jelenti, hogy új tagul jelentkeztek : Komló sy Kálmán gazdatiszt (Annamajor), F á y Andor gazdasági ellenőr (Fogaras), V i 1- lányi Ambrus urad. főerdész (Csurgó), Kovács Ferencz plébános (Óbecse), Hegyi Dezső, a növényélet és kórtani állomás igazgatója (Budapest), Rosenberszky Ödön tanárjelölt (BudapestX Üj átalányo- sok a hódmezővásárhelyi áll. elemi iskola, a fiumei áll. felsőbb leányiskola, dr. Balázs Endre főorvos (Hajdúszoboszló), a szegedi H. ker. áll. polgári leányiskola, K e n e s s e y K á 1 m á n dr. (Ógyalla). HÍREK. A stockholmi akadémia dr. Engler Adolf egyetemi tanárt, a berlin-dahlemi kir. botanikus múzeum igazgatóját a Linné-érem- mel tüntette ki. Dr. Pfeffer W. lipcsei egyetemi tanárt, a m. tud. Akadémia küIsö tagját abból az alkalomból, hogy f. évi március hó 9. én érte el 70. születésnapját, volt tanítványai az ö kifejezett kívánságára már f. évi február hó 9.-én, doktorrá avatásának ötvenedik évfordulóján küldöttségileg melegen üdvözölték. Dr. Szurák János, a Magy. Nemz, Múzeum növénytani osztá- lyának segédöre, mint a cs. és kir. 2. sz. gyalogezred tart. hadnagya még augusztus hó elején bevonult ezredéhez és az északi harctéren számos csatában vett részt századparancsnoki minőségben. Kiváló szol- gálatai elismeréséül 1914 december havában soronkivüli főhadnaggyá léptették elő, majd az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült és elnyerte a „Signum lau- dis" érmet. 96 HÍREK Kovács Ferenc óbecsei r. k. plébánost a szerémmegyei Mara- dék nagyközség díszpolgárává választotta. Dr. Himmelbauer Wolfgang a bécsi tud. egyetemen a rend- szeres növénytan magántanárává habilitáltatott. Meghaltak: dr. Fucskó Mihály, a Selmecbányái ág. ev. főgimnázium tanára, a budapesti tud. egyetem növénytani intézetének volt gyakornoka, Arangyelovác mellett, a Kosmaj hegyen, Szerbiában, 1914. évi decz. hó 8-án ellenséges golyótól találva, 30 éves kox'ában, hősi halállal halt. A Selmecbányái ág. hitv. ev. főgimnázium március hó 6-án emlékezetére nagy közönség jelenlétében gjászünnepélyt ren- dezett. Szépligeti Győző székesfővárosi föreáliskolai nyűg. tanár 1915 márc. 24-én 60 éves korában. Több mint 20,000 lapból álló növénygyűjteményét és gazdag gubacsgyüjteményét 1912-ben a M. Nemz. Múzeumnak ajándékozta. Domokosi Molnár Gyula, a magyar királyi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet osztályvezetője, április hó 9.-én 37 éves korában Budapesten. Barbey Will. a „Her- bier Boissier" tulajdonosa 1914. évi november 18-án 72 éves korá- ban Genf melletti Chambésyben. Boissier herbáriumát a szakemberek tovább is használhatják. Dr. Cooke M. C. a híres mykológus 1914. évi nov. 12-én 89 éves korában A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. * Az üléseken bemutatandó dolgozatok címe legalább 8 najjpal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. * A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ívek egyik oldalára Írandók, f^zemélynevek, növénynevek és a kiemelendő téte- lek egyszerű vonallal hnzandok alá. A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. ^; A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 K írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb cikk után az egy íven túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomatot, ha a szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak, A hozzájárulás összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást. * A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ívenkint, címlappal . . 4 korona — fillér. oyj ,, „ „ ■ . o „ „ 100 „ ,. 9 . — ., Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.) * A szakosztály tisztikara. Tiszteletbeli elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár ; elnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány- egyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a Magy. Nemz. Múzeum osztályigazgatója ; szerkesztő : Moesz Grusztáv, a Magy. Nemz. Múzeum igazgatóőre ; jegyző : Szabó Zoltán, egyet, magán- tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Kümmerle J. Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum őre, Tuzson János egyetemi tanár. Az alajntói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VlII. ker., Eszterházy- utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentések és tagul való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán, Budapest, VIIL, Ludoviceum-u. 4. I. 12.), kéziratok a szerkesztőhöz (Moesz Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők. BOTAISÍÍKAI KÖZLEMÉNYEK íst der Títel des Organs der botanischen Sek- tíon der königl. ung. Naturwissenschaftiíchen Gesellschaft. Es erscheint jetzt ím 14-ten Jahr- gang — gewöhnlích ín 6 Heften jáhriich — beíláufíg 25 Bogén stark, Die Mítteílungen erscheínen ím Anhang^ im Ganzén oder ím Auszug, auch in deutscher, eventuelí ín lateíníscher Sprache. Der Preís des Jahres-Abonnements betrágt 8 Kronen österr.-ungar. Wáhrung; doch sind díe ,3otanikai Közlemények** auch ím Tausch- wege erháltíích. Díe Redaktíon der BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK Budapest, VIII. , Eszterházy-utca Nr. íó. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdája Budapest. XIV. KÖTET. 1915. IX/10. 3—4. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZBKMÜKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VUI., Eszterházy-utca 16. ezám.) 1915. Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K. TARTALOM. INHALT. Oldal Bubák F. : Adatok Montenegró goinbaflórájához. III. közlemény 97 — — Dritter Beitra"; zur Pilzflora Vdn Montenegró (39) Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. (III. köz- lemény) ...... 98 Floristische Daten. (III. Mitteilung) . (83) Trautmann R. : Ökológiai megfigyelés a Potnmogeton perfo- liatuson 109 — — Zur Ökologio von Fotaniogeton perfoliatus (90) Szabó Z. : Elektromos melegitödoboz parafinmetszetek kinyujrására 114 — — Elektrische Warmeschacbtel zur Ausbreitung von Faraffin- schnitten (94) Növénytani repertórium 117 Apró közlemények 120 Kleinere Mitteilungen (96) Szakosztályi ügyek 125 Sitzungsberichte (97) Hírek . . . 134 Nachrichten (98) BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XIV. KÖTET. 1915. lX/10. 3-4. FÜZET. Bubák F,: Adatok Montenegró gombaflórájához, III. közlemény.! [Eredeti német szöveg a (39.) oldalon.] 1904-ben tettem meg harmadik mykológiai tanulmányutamat Montenegróban. Jiílius végén indultam el Táborból és Bécsen, Budapesten, Fiúmén és Cattarón át augusztus 3-án már Monte- negróban, Njegusi-ban voltam. Mivel az alantabb fekvő helyeken a növényzet jobbára már kiaszott, C e t i n j e, R i j e k a és P o d g o r i c á n át N i k- áicbe siettem, melynek vidékén augusztus 7-én és 8-án, Sav- niki tájékán pedig 9én és 10-én gyűjtöttem. Majd Buko- vicát érintve Zabljak-ra érkeztem, ahol előzetes megbeszélé- sünk értelmében augusztus 13-án Rohlena J. botanikus lírral találkoztam. Ezen a dél-északi irányban megtett gyors utamon is állandóan gyűjtöttem és több érdekes gombára akadtam. Harmadik utamnak főcélja azonban a hatalmas Durmitor hegység volt, valamint a nyugaton hozzácsatlakozó hegyhát a P iva folyó felé. Augusztus hó 13-án felkerestük a nagyon szép C r n o J e z e r tavat és 14-én a Barno Jezero tavat. 15 — 17-én emelkedtünk a Durmitor főgerincére, L o k v i c ere és a M e d- j e d lábához. 18-án a Zabljaktól délnyugatra eső Savin kuk hegyet másztuk meg. 19-én újból az előbb említett két tónál voltunk. 20-án északi irányban a Tara mentén a Mali Stu- lac-ra, majd a Velki Stulac hegyre (2100 m) jutottunk fel. Ezen utunkon a következő tavak mellett haladtunk el: Zmi- jino Jezero, Skrcko Jezero, Srablje Jezero. Augusztus 22 — 24-én bejártuk a Durmitor és a Piva folyó közötti hegyhátakat és különösen a következő helyeket kutattuk át: Dobri do (1650 m), Lo janik (kb. 1900 m), Studena, Boban mellett (kb. 1700 m), Nikolin do (1500 m) és Bor- kovici (1400 m), ahonnan a Piva folyóhoz (kb. 600 m.) eresz- kedtünk le. Tanyánkat a Piva- klastromban ütöttük fel, melynek ^ I. közlemény : Ein Beitrag zur Pilzflora von Montenegró. (Sitzungs- berichte d. kön. böhm. Ges. d. Wiss. Prag, 1903. Abh. Nr. XII.) II. közlemény : Zweiter Beitrag zur Pilzflora von Montenegró. (Bull. d. Herb. Boiss. Genéve, 1906, 2me série, Tome VI. pag. 393—408, et 473—488.) Botanikai Közlemények 3—4. füzet. 10 98 BUBÁK F.: ADATOK MONTENEGRÓ GOMBAFLÓRÁJÁHOZ környékén azouban csak két napig- időzhettünk, mert ellátásunk a kolostorban nagyon rossz és barátságtalan volt. 26-án Go- ra n s k ó n át a hercegovinai Aftovacra és Gack o-ra jutot- tunk. Innen Mosta r-ba mentünk, majd néhány nap múlva Sarajevo, Budapest és Bécs érintésével otthonunkba érkeztünk. Utamon gazdag mykológiai anyagot gyűjtöttem, úgy, hogy sok fajt ki is adhattam különböző exsiccata vállalatban. Több gombát Rohlena J. úr gyűjtött számomra és néhány fajt azokon az elhalt tölgyleveleken találtam, amelyeket Vlach L montenegrói kir erdőfelügy előtol kaptam Nevezett urak fogad- ják ezért hálás köszönetemet I Dolgozatomba felvettem néhány gombát Dalmáciából és Bosznia-Hercegovinából is. Ezúttal 414 fajt sorolok fel, amelyek közül 270 fajt előbbi két utamon nem gyűjtöttem. Mind a három közleményem összesen 702 fajt tartalmaz. Tekintettel arra, hogy Montenegró erdőben és vízben szegény, ezt a számot meglehetősen nagynak kell mondanunk. Különösen kevés a Hymenomycetes-gomba. Ezen, harmadik közleményben van két új génusz (Dendro- domiis és PJiaeomarssonia)^ 45 új faj, két új varietás. Hat fajt más géuuszba kellett áttenni. Az új gazdanövények száma igen nagy. A *-gal jelzett gombák Montenegróra nézve újak. Néhány Hymenomycetes meghatározását Bresadola apát úr volt szíves elvállalni. Mély köszönetemet fejezem ki Csehország tartoniánygyűlési választmányának, amiért ezen utam költségeinek fedezéséhez nagyobb összeggel hozzájárult. Ugyancsak köszönet illeti a montenegrói kir. külügy- minisztériumot, amely a legnagyobb készséggel nyilt ajánló írást állított ki részemre. Végül köszönetet mondok M o e s z G. dr. kollega úrnak, amiért ezt a dolgozatomat felvette a „Botanikai Közlemények"-be. (A növ. szakosztály 1915 május hó 12-én tartott üléséből.) Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok* III. közlemény.^ 16. A Sorbus dacica Borb-ról, egyúttal néhány észre- vétel a hazai Sorbus-okról. Midőn Borbás a Sorbus dacicá-t (Österr. Bot. Zeitschr. [1887] p. 404) először S. semiinnnata néven {S. semipinnata Borb. Math. Term. Értesítő I. [1883] p. 85, Fritsch, Österr. Bot. Zeitschr. [1899] p. 427, non Hedl. 1 Az első közleménvt 1. XIII. (1914) évf. 24. oldalán, a másodikat a XIV. (1915) évf. 62. oldalán. JAVORKA S. : KISEBB MEGJEGYZEÖBK 99 Moiiogr. Sorbus [1901] p. 55, non Pyms semipinnata Bechst., nec Roth) tüzetesen leírta, ezt csupán a tordai növény alapján tette s csak később sorolja fel (Erdészeti Lapok [1883] 215. old. ő és később K. Fritsch [idézett helyen] meg Hedlund [id. helyen 58. old.) ezt a növényt a herkulesfürdói Domugled- és Susku- hegyről, A S. dacica eredeti típusául tehát a tordavidéki növényt kell tekintenünk. A herkulesfürdői Sorbus-t azonban a Magyar Nemzeti Múzeum herbáriumában levő, szép számban összegyűlt példányok alapján nem tartom azonosnak a tordavidékivel. A torda- vidéki Sorbus-nak levelei ugyanis a rövid hajtásokon nincsenek tövig metszve, hanem a bemetszés csak a levél alsó harmadában ér a féllemez közepéig, vagy kissé azon túl (1. 2. kép J, K) Azonkívül a levél fonáka fehéren vagy szürkén molyhos. A nyári nyúlt hajtásokon pedig csak egyes leveleken ér a bemetszés a lemez főeréig és különül el mint levélkepár a lemez többi részétől (1, 2. kép L). Ezzel szemben a herkulesfürdői növény rövid iiajtásainak levelein a bemetszés a levélváll felé a középérig, vagy majdnem a középérig ér (1. 2. kép M. N), az alsóbb leve- leken és különösen a nyári nyúlt hajtások levelein az alsó bemet- szések 1 — 3 pár egymástól elkülönülő szárnyat alkotnak (1. 2. kép 0). Még a rövid hajtások csúcsánál gyakran jelentkező jóval kisebb és keskenyebb leveleken is mélyebbek a levélkarélyok, mint a tordai növény hasonló levelein. Azonkívül a herkulesfürdői növény levele aránylag keskenyebb, a fonákáu zöldebb, szürkén molyhos vagy meglehetősen zöld. Virágban vagy termésben nem találtam köztük különbséget, érett gyümölcsük 1 cm-nél mindig rövidebb, csak igen kevés lenticellájú. A herkulesfürdői Sorbus tehát a tordaival szemben külön elnevezést érdemel s mint ilyet, legcélszerűbb azt a íS'orftns cretica és a Sorbus aucuparia var. lanuginosa közti állandósult hybridnek egy meglehetősen önálló, mert határozott és elkülönült elterjedési területtel bíró tagjául tekintenünk. Latin diagnózisát a következőkben adom : Sorbus Borbásii Jáv. a Öorbo dacica typica ditt'ert: foliis ramulorum abbreviatorum inferioribus basin versus fere semper usque ad rachin vei fere ad rachin sectis, foliis ramulorum elongatorum sterilium basi segmentis 1 — 3 paribus [)arum distan- tibus instructis. Fólia omnia saepius angustiora, subtus laxe ■cinereo-velsaepe viridi-tomentosa, petioli saepius rubelli, :r parum longiores. Sorbus dacica typica autem habét fólia versus basin ad tertium vei dimidium laminae fissá, íolia ramulorum abbreviatorum fere ad rachin vei ad rachin] in segmenta 1 — 2 secta, seg- mentis laminae arcte accumbentibus. Fólia subtus albo-, rarius cinereo tomentosa, saepius latiora. Habitat in rupestribus et sil- vaticis montis Domugled, Susku, Jelenica maré etc. ad thermas , Herkulesfürdő ", comit. Krassó-Szörény, sat frequens. Altit. 500 — 1200 m. s. m , solo calcareo. Sec. cel. K. Frit se h (1, c.) etiam in Bosnia. 10* 100 JAVORKA S, Syn. : Sorhus hyhrida Heuff. En. Ban. (1858) p. 68, non L ,•: S. dacica autoriim p. p., quoad pl. banaticani ; S. meridionalisy^ aucuparia A. et G. Syn. VI. ii. (1906) p. 106, Pax Grundz. II. (1908) p. 83. Icon. : Hedhind, Monogr. Sorbus (1900) p. 55 (sub S. dacica^ fólia tnrionum) ; J. Wagner, A Kert (1901) p. 405 (snb S. dacica, fólia tnrionum); C K. Schneider, Ili. Handb. Lanbh. I. (1906) p. 675,^fig. d (snb S. dacica, folinm tnrionnm) ; icon. nostra tab. 2, íig. M. N. (folinm ramnlorum abbreviatornm), fig. 0. (folium tnrionnm sterilinm). Borbásnak és Fritschnek azt a véleményét (Österr. Bot. Zeitschr. XLIX [1899] 427. és 429. old.), hogy a .S'. dacica és Borbásii a S. aucuparia var. lannginosa és a 8. aiistriaca hybridje- lenne, már C. K. Schneiler és Ascherson-Grábner sem fogadták el amaz okból, mivel a két növény elterjedési területén a 8. aucuparia jnellett a 8. austriaca Torda környékén egyálta- lában nem nő, Herkulesfiirdö körül pedig a ^S*. austriaca, meg még inkább a 8. cretica is egyformán előfordul (sőt itt még a 8. umbellata [Desf.] Fritsch-hez közelálló alakok is nőnek), a 8 dacica- és különösen a *S'. Borbásii ról tehát ha nem is álla- pítható meg teljes biztossággal, hogy a 8. ana-csoport melyik tagját tekintsük az egyik szülőnek, mégis az aránylag keskeny, a levél csúcsa felé apró levélkarélyok inkább a -S. cretica-ra. vallanak, mint a 8- austriaca-n\. Mindenesetre úgy a 8. dacica-r^ mint a 8. Borbásii-t már régóta állandósult hibridnek vagy akár ál'andósult fajnak is kell lekiniennnk, mint pl. a hozzá hasonló északenrópai 8 hybrida L.-t, vagy a budai hegyvidékről ismert 8. semiincisa Borb.-t, melyek szintén önálló földrajzi elterje- déssel i*s bírnak. A mi két Sorbusunkat a 8.. fennica auct. = hybrida L.-vel szemben Borbás, akinek a hazai kritikus Sorbus-ok felismerése körül oly nagy érdemei vannak, már igen jól definiálta (Erd. Lapok [1883] 2l3 — 216. old., ahol a ^S*. dacica még 8. sémi- 'pinnata Borb. néven [non Roth, nec Bechst.] szerepel). A 8. dacica a Bihar-hegységet délről és délkeletről kísérő- mészkővonulatnak egyik jellemző növénye és az itt növő 8. cretica- nál, ügy látszik, sokkal gyakoribb. A Magyar Nemzeti Múzeum herbáriumában megvan számos példányban a tordai hasadék kör- nyékéről, a Torockó melletti Tilalmas-hegyről, az alsótehérmegyei Csáklyai-kőről, a Kecskekőről, a Tótfalud melletti várrom mellől, továbbá északabbra a Padsúg melletti Skerica alhavasról (a leg- többje Csató János gyűjtése). Az A. Kerner : Vegetationsverh. 161. oldalán (nr. 606) Biharmegye déli részéből emiitett 6'. iwíer- niedia minden valószínűség szerint szintén a 8. dacica-\sd lesz azonos. A külföldi hasonló Sorbusok közül a svájci Jurában növő 8. helvetica Hedl. in sched. (leírása a Hedl. Monogr. Sorbus 57. lapján) felel meg neki legjobban. Utóbbinak levelei mindössze valamivel keskenyebbek, tehát 8. ária- vagy itfoM^eoíi-eredetre- vallanak. 1. kép. 102 JÁVORKA 8, Maga a íí*. dacica azonban meglehetős alakváltozásokat is- mutat. így a Tótfahidról és a torockói Tilalmasról való legtöbb példány a 2. képen feltüntetett J. levélalakot mutatják, más példányok levelei viszont már a S. austriaca-ra. emlékeztetnek.^ tehát nem oly mély karélyiiak és szélesebbek, mint a leggyako- ribb dacica-levélalakok, az igazi austriaca-val szemben azonban zöldebb levél fonákjuk, sűrűbb oldalereik, meg valamivel keske- nyebb levélkarélyaik a S. dacica-hoz utalják őket. Simonkai tehát, amint azt már Fritseh is megjegyzi, Kerner nyomán haladva, nem tévedett nagyot, mikor az ő Erdélyi- flórájában a 6'. dacica-t a S. intermedia Schult. = austriaca alá vonta synonymon gyanánt. Egyes tordai példányoknak levele viszont meglehetősen hegyes karélyú és csúcsú és a F. Pax tói (Griindz. II, p. 83) Mougeotii X torminalis néven elősorolt növény bizonyára a tordai S. dacica-vsi vonatkozik, úgyszintén Simonkainak a Magy. Növ. Lapok (1878) 147. oldalán közölt N. latifolia-ia. is. A S. dacica-t Hedlund nyomán mint austriaca X aucuparia hybridet az alsóausztriai Reisalpról közli K. Ronniger a Verh. zool.-bot. Ges. (1907) [22.] oldalán. K. Ronniger szaktárs úr azonban időközben maga is meggyőződött arról, hogy a -S'. austriaca X aucuparia hybridet nem illeti meg a S. dacica elnevezés, amint ö maga írja nekem : ..der Name Sorhus dacica kann auf diese Hybride nicht angewendet werden, weil nach C. K. Schneider die Hybride 5. dacica eine Kombination der S. aucuparia mit einer Form des -S". meridioncdis darstellt". A Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának küldött eredeti, Reisalpról való példány levelei (virágzó hajtásuk nincsen) szabdaltság tekintetében hasonlók a S. Borbásii leveleihez, azonban a levél alakja aránylag véko- nyabb, szélesebb és rövidebb a S. Borbásii levelénél, levélfonáka pedig finomabban odatapadóan fehéresmolyhos. Lényegesebb különbség tehát nincsen Ronniger növénye és S. Borbásii között^ az előbbinek előfordulási körülményeiből azonban biztosan lehet arra következtetni, hogy csakis az austriaca és aucuparia hybrid- jéről van szó, míg a S. Borbásii C. K. Schneider és Ascherson- Grábner szerint is a S. cretica és az aucupa/ria (még pedig bizo- nyára ennek a lanuginosa Kit. alakja) hybridje. Ronniger növényét tehát új névvel kell megjelölnünk ; latin diagnózisát a következőkben adom : Sorbus Ronniger! 3 ks. {austriaca X aucuparia) hybr. nova, differt a iS*. Borbásii ambitu foliorum latiore, plerumque ovali, foliis tenuioribus, subtus adpresse cinereo-tomentosis (nec laxe virescenti-tomentosis) omnibus basi 2 — 3-pari sectis, segmentis omnino latioribus. a sese sat reniotis. Flores et fructus '? Syn. : S. dacica Ronniger in Verh. zool.-bot. Ges. [1907] p. [22], non Borb. — Icon. nostr. tab. 2, fig. P. A Sorbus dacica-v&l kapcsolatban még a S. an«-csoport magyarországi alakjairól és azok hybridjeiről akarok néhány rövidi KIBEBB MEGJEGYZÉSEK 103 megjegyzést tenni. A Magyarország középső és déli részében és különösen a Budapest környékén honos an'ft-csoportbeli Sorbust először Borbás tekintette a tipikus iS'. aria-tö\ különbözőnek és nevezte újabb munkáiban S. meridionalis Ouss.-nak. C. K. Schnei- der pedig 111. Handb. d. Laubhoizkunde-jában (I. p. 690) mint a S. umhellata (= meridionalis) var. cretiea kérdéses alakját tárgyalja. Az egész S. rrrift- csoport szisztematikai tagoló- dásit, amint tudjuk, rendkívül nehéz, még eddig kielégítően meg nem oldott kérdés, csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a S, ana-csoport levele Észak- és Közép-Európától Déleurópa és Elöázsia felé, tehát dél felé és kelet felé haladva, mind- inkább kerekebb, kisebb, kevesebb erü és erősebben karé- lyos, vastagabb, fonákán pedig fehérebb lesz, termése pedig mind kevesebb lenticellával van borítva. A két véglet közti közbülső, igen változatos alakok a legtöbbször észrevétlenül és megfelelő ingadozásokkal mennek át egymásba. A sorozatnak egyik végén a tipikus északi S. ária, a másik végén a délen és leginkább délkeleten növő S. umhellata = fiahellifolia áll. Délkeleten, egészen a Libanonig és Perzsiáig. a tipikus S. umbellata- val vegyest, bár ügy látszik gyérebben terem a nagyobb, sűrűbb és több erű levéllel bíró S. cretiea. A Balkán-félszigeten, Görög- országot kivéve, már sokkal ritkább a tipikus S. umhellata, ellenben gyakoriak a .S'. cretica-va\ többé-kevésbé megegyező alakok, míg az illyr flóraterületen, Isztriától le Albániáig ezek már a tipikus 10 én tartolt 202. ülése. Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Elnök bejelenti, hogy miiködö tagtársaink közül néhányan ismét a katonai szolg:álatba léptek, így D o b y G é z a Somorján, (^ á y e r Gyula Pozsonyban, X y á r á íl y E. Gyula Marosvásárhelyen és S z a 1 ó k y Róbert a soproni honvéd főreáliskolában teljesít szolgálatot. Részvéttel jelenti, hogy Zsák Zoltán tagtársunk könnyebb sebesülést szenvedett. Örömmel és büszkeséggel ad hírt a szakosztáhiiak. hogy hős tagtársunk, Sznrák János a signum laudissal tüntettetett ki. Jelenti végül a szak- osztálynak, hogy elhunyt tagtársunk, F u c s k ó Mihály családja a szak- osztály részvétéért meleghangú levélben köszönetet mondott. 2. Lengyel G. ..A magyar flóra ismeretéhez"' címmel több évr kirándulásaiból bemutatja az érdekesebb növényeket és azokat kritikai ismertetéssel kiséri. 3. J á V r k a S. „Kisebb megjegyzések és újabb adatok. II. és III. köz- lemény" címmel több magyar növény hazai előfordulását és rendszertani helyzetét tisztázza. (Lásd 62. és 08. old.) 4. T r a u t m a n n R. „Ökológiai megfigyelés a Potamogeton perfo- liatuson" cimű dolgozatát ismerteti. (Lásd 109. old.) 5. A bemutatások során Jávorka Sándor bemutatja a „Magyar sásfélék, szittyófélék, gyékényfélék és békabuzogányfélék gyűjteménye" L, II. és III. kötetét, amelyet dr. Degen Árpád szerkesztésében a budapesti m. kir. állami vetőmagvizsgáló állomás adott ki. Schneider József bemutatja a budapesti egyetemi növény- kertben tenyésztett Pancratium speciosum Salisb. virágzó példányát. 6. J e g y z ő előterjeszti Schilberszky Károlynak a szak- osztály elnökéhez intézett iratát, amelyben az intéző-bizottsági tagságáról eg\'éb irányú elfoglaltsága miatt leköszön. A szakosztály T u z s o n J. indítványára az átiratot az intéző-bizott- sághoz utasítja azzal a nyomatékos kívánsággal, hogy az intézőbizottság minden erejével a lemondót elhatározásának megmásitására bírja és öt az intézőbizottságban való további részvételre kérje. A növénytani szakosztály 1915. évi luárciiis hó 10-én tartott 203. ülése. Elnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Elnök az ülést megnyitván, felkéri a szerkesztőt évi jelentésének előterjesztésére. 2. Jelentés a növ. szakosztály vagyoni állapotáról és a Botanikai Közlemények 1914. évi évfolyamáról. A háború kitörése idején számolnunk kellett azzal, hogy a nyomasztó állapotot, melyet az egész ország megérez, de a szebb jövő reményében szívesen eltűr, a mi szakosztályunk is meg fogja érezni. Vártuk, hogy az el('>fizetök száma megcsökken s ezzel bevételeink is jelentékenyen megapad- nak és vártuk, hogy a mindenkire nehezedő gondok, valamint a háborús események izgalmai dolgozó szaktársainkat eltérítik a csendes tudományos 126 SZAKOaZTALYl ÜGYEK munkától s ezzel a dolgozatok száma is csökken. Hogy szakosztályunk anyagi erejét a bevételeknek várható apadása, amit majd inkább most és a közel jövőben fogunk megérezni, erösebben meg ne rendítse, szigorú taka- rékosságra kellett törekednünk. Ezért tartalmaz a Bot. Közi. 1914. évi év- folyama csak 19 ivet, ezért adtunk ki két izben is kettős füzetet, ezért kerültük a táblás illusztrációkat. Az eredmény az, hogy 104652 K felesleget értünk el. Ezen eredmény tudatában bátrabban nézhetünk a jövőbe, bár a takarékosságról a jövőben sem szabad megfeledkeznünk, hiszen nem tud- hatjuk, miképpen folynak be az előfizetési dijak most és a háború után. Bevételeink és kiadásaink a következők: Bevételek: 1913. évben 1914. évben Külömbség 1. Az alapítványok összege mint maradék az előző évről . . 2118" — 2123' — -|-5' — 2. Alapítványra befolyt . . . 5- — 450—^ -f445' — 3. A növ. alap kamatja . . . — . — 94' — -1-94' — 4. Felhasználható maradék az előző évről 738-25 82285 +84-60 5. Előfizetési díjak 2839-— 2504.70 —334-30 6. Költség megtérítésére . . . 316- — — • — — 316" — 7. Vásárolt hadikölcsönkötvény — -— 2400-— -|-2400-— 8. Országos segélyből kapott segély . . . " 1000-— 1000-— — • — 9. Társulattól kapott segély . 1740— 1740.— — -— Összes bevétel: 875625 11134-55 -|-2378-30 Kiadások: 1. írói tiszteletdijak .... 1065-51 66907 —39644 2. A szerkesztő tiszteletdija . 200— 200— — •— 3. A segédszerk. tiszteletdija . — •— 400— -f 400-— 4. A jegyző tiszteletdíja . . . 200— 200-— — •— 5. A szolgák dija 40* — 40- — — * — 6. Nyomtatás és fűzés . . . 320784 2894-70 —313- 14 7. Klisé és tábla . • . . . 47940 16280 —31660 8. Kis nyomtatvány (meghívók és cimszalagok) ' . .... 12280 141— +18.20 9. Postaköltség 140 — 158-— +18-— 10. Kezelési és tisztidíjak . . 284-40 255-46 -28-94 11. A szerkesztő apróbb kiad. 24- — 24- — — - — 12. Vegyes kiadások .... 46-45 42— —445 Összegezés: 581040 518703 —618-92 13. 2400 K névért, hadikölcsön- kötvény vásárlása .... — -— 2328— +2328-— Összes kiadás: 581040 7515-03 +170998 Marad a következő évre forgó- tökének .^ . 322-85 1046-52 +223-67 Az alapítványok összege az év végén 2123— 2573-- +450 — A szakosztály összes vagyona a következő "év elején . . . 2945-85 3619-52 +67367 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 127 Bár ez u záróíszámadás hü képet nyújt a szakosztály vagyoni hely- zetéről, annak egyes tételei mégis magjarázatra szorulnak. Bevételeinknek sorában most szerepel először alapitványaink kamatja (94 K). Hogy alaptőkénknek kamatját saját céljainkra fordithassuk, az régi kivánságunk volt. Most, hogy a választmány jóakaratáról tanúskodó bölcs elhatározásából alapitványainkat teljesen magunkéinak tekinthetjük, ideje volna, hogy azok, akik ügyünket és boldogulásunkat szivükön viselik, maguk js hozzájáruljanak alaptőkénk növeléséhez ! Valóban nemesen cselekednének, akik, ha előbb nem, úgy dicsőséges harcaink bevégeztével, a békekötés örömére alapítótagjaink közé lépnének, avagy alapitványaikat megnagyob- bítanák! Az elmúlt évben alaptőkénk 450 K-ával növekedett. Köszönhetjük ezt H ü 1 1 1 H ü m é r dr., Klein G y u 1 a dr. és T u z s o n J á n o s dr., uraknak, valamint az a r a d - f e r e n c t é r i közs. polg. fiúiskolának. Az előfizetési díjak 3P.4-30 K-val apadtak az 191:1. évhez képest. Egyelőre nincs reményünk, hogy ez a sajnálatos csökkenés megálljon. A háborús állapotok miatt a tagsági dijak bizonyára továbbra is gyérebben fog-nak befolyni. Ez a körülmény sarkaljon mindnyájunkat arra, hogy szak- osztályainkat erősítsük, főképen új híveknek toborzásával. Ami az 1046-52 K-t kitevő felhasználható maradékot illeti, örömmel jelenthetem, hogy ezt az összeget semmiféle hátralékos tartozás nem terheli és így teljes egészében fog az 1915. évi kiadások fedezésére szolgálni. Oly eredmény ez, melyet a szakosztály évek óta nem mutathatott fel. Hiszen, amint azt az elmúlt évi jelentésemben is hangsúly<)ztam, az 1912. évről maradt 73825 K inkább hiány volt, mert még hozzá is kellett adnunk 2610 K-t, hogy az 1912. év kiadásait kifizessük: az 191:!. évről maradt 82285 K-ból pedig csak 730-48 K maradt, mint oly összeg, amely tisztán az 1914. év javára szolgált. Ha eltekintünk a 2740 K segélytől, melyet a Társulattól és az orszá- gos segélyből kapunk, akkor kiderül, hogy a szakosztálynak saját be vétele : 3048-70 K (t. i. előfiz. 250470 -1- új alap.: 450+ alap kamatja 94 E). A segélyekkel együtt a szakosztály igazi bevétele 578870 K. A kiadási tételekhez a következő megjegyzéseket fűzöm: Az írói tiszteletdijak ez évben 396'44 K-val kisebbek, mint a múlt évben. Mivel azonban a muIt évi írói tiszteletdíjak egy része még az 1912. évet illette és így az 1913. évi írói dijak a valóságban csak 67746 K-t tettek ki, azért a jelenlegi megtakarítás csak 8*39 K. Klein Gyula tb. elnök úr 1913. évi tiszteletdíját csak ez évben vette fel, ezért szerepel e tételben most 200 K helyett 400 K. A nyomtatás és fnzés költségeinek tétele 313-14 K-val kisebb, mint a múlt esztendőben. Ha azonban tekintetbe vesszük azokat az összegeket is, amelyek egyik évből a másik évbe nyúltak át, akkor kiderül, hogy a Bot. Közi. 1913. évi folyamának nyomtatása és fűzése 337595 K-ba került, 1914- ben ellenben csak 2402-3:! K-ba s így a megtakarítás 97362 K, amit az ivek kisebb számával és a kettős füzettel okolhatunk meg. A klisék költsége 31660 K-val kevesebb, mint 1913-ban, mivel pedig 1913-ban rajzok sokszorosítására valóságban csak 427*36 K-t költöttünk, azért az ez évi megtakarítás 264-56 K, aminek oka a táblák számának csökkenésében rejlik. 128 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Leszámitva azt az összeget, mely még az 1913. évet terhelné (t. i. iiyomda 492"37, segédszerk. 200, összesen 69237 K), megkapjuk azt az összeget, amelyet a szakosztály belső szükségleteinek kielégítésére fordított 1914-ben. Ez azösszeg: ■449466 K, mely a tavalyi ő738"42 K-val szemben 1243' 76 K megtakarítást jelent. Ha pedig az iránt érdeklődünk, hogy a szakosztályunk belső életére vonatkozó kiadásaink miképen oszlanak meg, akkor a következei eredményre jutunk. A 449466 K-ból jut a Botanikai Közleményekre 256513. K, azaz 57''/o (1913-ban 66" „), személyi kiadásokra, beleszámítva a szerkesztő apróbb kiadásait 919-46 K, azaz 20" „ (tavaly 16-6'',o), írói díjakra 66907 K, azaz 15",, (tavaly 12° \,) és vegyes kiadásokra (posta, eímszalag, meghívók stb.) 341 K, azaz 8" ^ (tavaly 5-47J. A szakosztály határozata folytán alaptőkénkből 2328 K-t fordítottunk 2400 K névértékű 6" „-os hadi kölcsönkötvény vásárlására. A szakosztály összes kiadásai 1914-ben 751503 K-t tesznek ki, ebből levonván a kölcsönkötvény vásárlására fordított 2328 K-t, marad mint a szakosztály igazi kiadása 5187"03 K. Ezt az összeget, szembeállítván a szakosztály igazi bevételével (578870 K), kitűnik, hogy tiszta feleslegünk az 1914. év végén 60167 K. Ha pedig számításba vesszük az 1913. évről fennmaradt összeget és alaptőkénket is, akkor összes bevételünk 11,134'55 K-t és összes kiadásunk 751503 K-t tesz ki, marad tehát 1915-re mint maradékösszeg 361952 K. Ez szakosztályunk összes vagyona, amelyből 2573 K alaptöke és 1046*52 K f r g ó t ő k e. A Bot. Közi. 1914. évi XIII. kötetének tartalmáról a következőt jelent hetem. Összehasonlításul a megelőző két évfolyam idevonatkozó adatait is közlöm : 1912 Az ivek száma 18 Eredeti közlemények száma . 14 Ezek szerzőinek száma ... 11 írod. ismertetés 9 Apró közlemények .... — Szövegközötti kép .... 56 Tábla 1 Az eredeti közlemények szerzői és dolgozataik száma : Aujeszky A. 1, Bihari Gy. 1, Bubák F. 1, Budai J. 1, Filarszky N. 1, Fucskó M. 1, Gáyer Gy. 1, Gombocz E. 2, HuUendonner F. 1, Jávorka S. 3, Kupcsok S. 1, Mágocsy-Dietz S. 1, Moesz G. 2, Scherffel A. 1, Szabó Z. 2, Timkó Gy. 1, Tuzson J. 3. Irodalmi ismertetéseket írtak : Sehilberszky K. 1, Szabó Z. 1, Sztan- kovics K. 1, Szurák J. 3. Apró közleményeket : Moesz G. 20, Sehilberszky K. 1, Szabó Z. 1. Múlt évi jelentésemben vetettem fel azt az ötletet, hogy a Bot. Közi. papirosát simábbal helyettesítsük, főképen azért, hogy a költséges táblák számát csökkentsük és inkább a szövegközötti ábrákat szaporítsuk. A kísérlet bevált. Költségeink a papiros drágább volta ellenére is kisebbedtek. 913 1914 21 19 18 24 16 17 5 7 36 22 24 27 7 1 & SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 129 Nem szívesen teszem, de igen szükségesnek látszik, hogy megkérjem a szerzőket arra, hogy dolgozataikat jól olvasható írással, végleges szöve- gezéssel adják át, mert a pongyola írásmód, amellett, hogy sok hiba forrása lehet, a nyomtatási költségeket is lényegesen emeli. Kérem továbbá a szak- osztály tagjait, hogy a Bot. Közi. számára sűrűbben küldjék be jeles dol- gozataikat. Kérem ez alkalommal különösen a szakosztály idősebb tagjait és azokat, akiket a sors nem állított a háború véres mezejére, hogy foko- zottabb buzgalommal folytassák tudományos munkájukat : dolgozzunk azok helyett is, akik most nem tollal, hanem fegyverrel a kezükben küzdenek hazánk szebb jövőjéért ! Köszönöm azt a hathatós segítséget, amelyet Mágocsy-Díetz S. elnök úr és Klein Gy. tb. elnök úr, szerkesztőtársaim nyújtottak, amikor mindig a legnagyobb készséggel, pontos és gyors munkával vettek részt a szer- kesztésben; és köszönöm a Társulat vezetőségének is mindenkor szívesen tanúsított előzékenységét. ^^ ^^^^^^ Gusztáv, a Botanikai Közlemények szerkesztője. Elnök a szakosztály meleg köszönetét fejezi ki a szerkesztő önzet- len, lelkes munkásságáért és kéri, hogy a jövőben is ily nemes buzgalommal és kiváló eredménnyel gondozza a szakosztály anyagi javait és lássa el a folyóirat szerkesztését. Felhívja a jegyzőt jelentése előterjesztésére. 3. Jelentés a szakosztály 1914. évi működéséről. Szakosztályunk működésének 23. éve a rendes buzgalommal folytatott munkássággal kezdődött és az első félév a zavartalan munkálkodás jegyében folyt le. A nyári hónapok szünideje után már vészterhes fellegek vihara fenyegette hazánkat, úgy hogy joggal féltettük szakosztályunk működésének további zavartalanságát is. De nagy harcaink közepette, amelyet dicső had- seregünk hazánk határain ví, az ország belsejében tovább él és tovább halad a kultúra, a tudomány, mert nemzeti kultúránk szilárd alapjait meg nem ingathatja semmi fenyegető veszély. A dicsőséges győzelembe vetett bizal- munk erős nyugalmat adott nekünk, hogy munkásságunkat tovább folytassuk. Az arra hivattottak a mi sorainkból ott küzdenek, sőt ketten már el is véreztek a harcok mezején, az itthon maradottak pedig kettőzött munkával dolgoznak, hogy sehol semmi fennakadás ne legyen és hogy honunk védői a mi munkálkodásunkból is erőt, bizalmat, lelkesedést merítsenek. Szakosztályunk teljes erővel vett részt a kulturális munkában, rendes havi üléseit, az egész éven át kilencet, az előterjesztések kellő számával tartotta meg. Üléseink elnökünk megnyitó szavaiban visszatükröztették a szakosztályi tagok benső együttérzését, társadalmi összetartozását, a magyar botanika fejlődésével való összeforrását, amidőn a személyi érdekű esemé- nyeket is közös érzésünkkel kisértük figyelemmel, üdvözölvén azokat, akik pályájukon emelkedtek, akik becses alkotásokkal gazdagították irodalmunkat, védő szeretettel kísérve figyelemmel, hogy közülünk kiket hívott fegyverbe a haza, de részt véve sok gyászban is, amely nem egy esetben a botanikát •épp úgy sújtotta, mint a botanikusokat. Az elnöki megnyitók mindenkor becses forrásai lesznek a későbbi kutatóknak, akik meg fogják találni azokban szak- osztályunk benső életének mozgató erőit. Különösen áll ez az elmúlt év Botanikai Közleményelí 3—4. füzet. 1- 130 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK utolsó Ülésén, a kétszázadik ülésünkön elhangzott szavakra, amelyek a jelentős eseményeket csak nem rég sorolták föl előttünk a múlt év törté- netével együtt. Magam is a 200. ülés jegyzői jelentésében sokban megelőztem a mai, szokásos évi jelentést, miért is a következőkben kevés jelenteni valóm vagyon. Eltekintve az említett elnöki megnyitóktól és egyéb hivatalos elő- terjesztésektől, az 1914. évben tartott 9 ülésen, 29 előadó tartott 49 elő- adást. A 49 előadás közül 14 rövidebb bemutatás volt. Andrasovszky József 1, Aujeszky Aladár 1, Balogh Elemér 1, Barsy József 1, Bihari Gyula 1, Bodnár János 1, Bubák Ferenc 1, Fucskó Mihály 3, Gayer Gyida 1, Gombocz Endre 3, Greguss Pál 1. Győrffy István 1, Herke Sándor 1, Jávorka Sándor 3, Mágocsy-Dietz Sándor 1, Mihalusz Vince 1, Moesz Gusztáv 2, Paál Árpád 2, Schilberszky Károly 2, Schneider József 3, Szabó Zoltán 6, Szalók>' Róbert 1, Szandovics Rudolf 1, Sztankovics Rezső 2, Szurák János 1, Szűcs József 1, Thaisz Lajos 1, Timkó György 2, Tnzson János 3 előadást tartott. Az előző évhez mérten, amikor 34 előadó 61 előadást tartott, csök- kenést tapasztalhatunk, amely főképen az év második felében tartott 3 ülésen volt érezhető. De ennek ellenére sem esett vissza az előadások száma az 1913. évi mennyiségre, a mikor 38 előadást hallottunk 21 előadótól. Múlt évi jelentésemben az ülések túlságos megterheléséről és figyelmünk kimerí- téséről panaszkodtam és üléseink szaporításának szükségét hangoztattam. Az ülések szaporítása az 1914. évben nem volt szükséges, pedig az előadá- sok száma most is meghaladta az ülésenkénti átlagos 3—4 előadást és 1—2 bemutatást. Az üléseket nagyrészt az egyetemi növénytani intézetben tartottuk,, de már megkezdettük a növénj'ek köröztetésével járó előadások sorozatát a növényrendszertani intézetben tartott üléseken. Fogadja mindkét intézet igazgatósága a helyiségek átengedéséért és a szíves előzékenységért őszinte köszönetünket. Ami az előadások tárgyát illeti, a külső morfológia köréből volt 3,. élettani 2, bakteriológiai 1, mikológiái 2, lichenológiai 2, a virágosok rend- szertanával foglalkozott 4, növényföldrajzzal és ílorisztikával 2 — 2, gazda- sági növénytannal 2, muzeális tárggyal 2, a botanika történetével 5. Ezen- kívül 8 könyvismertetés és 14 bemutatás került sorra. Az előadások néme- lyike élénk vitát váltott ki, némelyike pedig teljesítette, egyelőre kis mér- tékben ugyan, azt az óhajunkat, hogy összefoglalt ismertetést, referátumot nyújtson bizonyos tárgykörről. Az előadásokat hallgató tagok és vendégek száma hozzávetőleg a múlt évihez hasonló maradt, de még távolról sem közelíti meg budapesti tagjaink és a botanika iránt érdeklődők számát. Bár tagjaink és olvasóink száma szaporodott, de veszteségünk is volt, úgy hogy a múlt évi óta 13-mal emelkedett olvasóink száma. Csekély bár az emelkedés, de mégis biztató> az összehasonlítás. 21 23 208 211 5 5 40 41 7 6 572 580 eZAKOeZTÁLYI ÜGYEK 1912 1913 1914 Alapitó tagok 21 Előfizetők és társulati tagok . . 209 Külföldi előfizetők 5 Cseresek ^9 Tiszteletpéldányok 7 Átalányosak . : ^20 Összesen . 801 853 866 Az alapítványok a következők : 1. Ambrózy István gróf 50 K 2. Anisits Dániel 50 „ 3. Arad-Ferenctéri közs. polg. fiúiskola ... 100 ., 4. Augusztin Béla 50 ,, 5. Anjeszky Aladár 100 „ 6. Budapesti József-mnegyetein 50 „ 7. Báró Eötvös Loránd 500 „ 8. Fialovszky Lajos 50 „ 9. Filarszky Nándor 50 ., 10. Gesell János 100 , 11. Hopp Ferenc 50 „ 12. Hiiltl Hümér 200 „ 13. Klein Gyula 200 „ 14. Kövessy Ferenc • • 50 , 15. Mágocsy-Dietz Sándor 100 , 16. Moesz Gusztáv 100 , 17. Paszlavszky József 100 „ 18. Richter Aladár 88 „ 19. Schilberszky Károly 100 , 20. Sólyom Albert , • • • 50 „ 21. Staub Móric 80 , 22. Szabó Zoltán 50 , 23. Szamosújvári áll. főgimnázium 50 „ 24. Gr. Teleki Sándor 100 , *25. Tuzson János 150 , 131 Az alapítványok összege . 2568 K, amely megoszlik 25 alapítvány között. A 25 alapító tag közül elhunyt kettő Fialovszky Lajos és Staub Móric, miért is az alapitó tagok száma az év végén 23. ^ A nehéz időkben nemcsak rendes tagjaink és olvasóink nagy töme- gét tevő átalányosok szaporodtak néhánnyal, hanem alapító tagjaink is. Biztató jel ez arra, hogy a múlt évben megkezdett, de a jelenlegi viszonyok ^ A társulati hivatalos kimutatásban és a szerkesztő kimutatásában az alapítványok összege 2573 K, amely összegben Angyal Dezső 5 K alkalmi adománya is bennfoglaltatik, bár ez alapítvánvTiak nem tekinthető. 132 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK között nem folytatható akciónk a középiskolák és földmivelésügyi intézmé- nyek tagjainak csatlakozásra való felhívását illetőleg a békés jövőben sikerre fog vezetni. A szakosztályunk iránti érdeklődést nagyban előmozdítják a Természettudományi Közlönyben üléseinkről szíves előzékenységgel közölt beszámolók is. Mint a múlt évben, úgy ezúttal is a közös kirándulások elmaradásá- ról tehetek csak jelentést, pedig szakosztályunknak nemcsak a közös szak- osztályi kirándulások rendezése volna fontos teendője, hanem hivatása volna még az is, és itt sok külföldi példára hivatkozhatnék, hogy a fővárosi közönség körében is érdeklődést keltsen a növényismeret iránt, hogy a turistaságot belső tartalommal is gazdagítsa. Ez is egyik feladatunk kell hogj' legyen a jövőben, már csak a Társulatunk célja is ezt kívánja, de feladatunk lesz még több felvetett eszme, indit^^ány végrehajtása, amely eddig csak kezdetleges állapotban maradt. A múlt év nem volt alkalmas e tervek továbbfejlesztésére, a tátrai obszervatórium, a tengerbiologiai állomás, a természeti kincsek védelme, és még egyéb szép tervhez való csatlako- zásunk csak a béke korszakában hozhatja majd meg gyümölcsét, de a botanikai terminológiai szótár megírásának közeli befejezését illetőleg már bírjuk Schilberszky Károly tagtársunk ígéretét. Társulatunk választmánya még ezideig nem döntött szabályzatunk 1910. évi április hó 7-én tárgyalt módosítása felett, úgy hogy annak végleges megállapításáról még ezidén sem tehetek jelentést. A függőben tartott kérdések közé tartozik a Simonkai-alapítvány is, amelyet, a jelenlegi viszonyokhoz illeszkedve, hadikölcsön-kötvényekbe fektetett a szakosztály. Az alapítvány összege az időközi kamatokkal és a Borbás Vince síremlékére helyezett koszorúra gyűjtött összeg 6 korona maradékával együtt 1914 december hó 31-én G53 K 45 fillért tett ki, amely- ből 650 K névértékű zárolt és 1915. évi május hó lén esedékes kezdőszel- vényű szelvéuyivvel ellátott, 1914. évi 6"/,r0S m. k. adómentes állami járadék- kölcsönkötvényt vásároltimk múlt évi november hó 18-án. A kötvények vételára 630 K 50 fillér volt, miért is a készpénzmaradvány 22 K 95 fillér, amely a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban betétkönyvre van elhelyezve. Ennyiben foglalván össze jelentésemet, nem mulaszthatom el, hogy ki ne fejezzem köszönetünket a Társulat választmányának és tisztikarának, amiért az elmúlt évben is jóindulattal és előzékenységgel viseltettek szak- osztályuk iránt. Dr. Szabó Zoltán, a szakosztály jegyzője. Elnök a szakosztály köszönetét fejezi ki a jegyző munkálkodásáért és úgy a szerkesztő, mint a jegyző jelentését tudomásvételre ajánlja a szakosztálynak. A szakosztály eszerint határoz. 4. Moesz Gusztáv: „Mikológiái közlemények'- címmel új gombá- kat ismertet. (Megjelenik.) 5. Paál Árpád: „A növényélettan újabb eredményei III." című előadásában ismerteti és bírálja Elfving-nek „Untersuchungen über Flechtengonidien" (Act. Soc. Se. Fennicae 44 1913.) című tanulmányát. E 1 f V i n g , ellentétben a zuzmók* mivoltáról uralkodó nézettel, külön- böző zuzmókon tett vizsgálatai alapján azt akarná bizonyítani, hogy a zuzmó SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 133 goiiidiuma a hyphából keletkezik. Azonban az ismertetés kimutatja, hogy Elfving vizsgálatai egyáltalán nem bizonyító erejűek és pedig főképen azért nem, mert Elfving csupán egyes fejlődési stádiumokat illesztgetett össze, de a gonidiumnak a hyphából való keletkezését életben nem figyel- hette meg. Egyébként a zuzmókérdés felelevenítése hasznos, mert a ma elfogadott tannak a kísérleti bizonyítékai még mindig nincsenek eléggé kidolgozva. 6. A bemutatások során S c h n e i d e r József a növénykerti pálma- házban virító Musa rosacea virágzását ismerteti, Szabó Zoltán rendellenesen fejlődő dióterméseket mutat be, amelyeket Kruttschnitt Antal esperes plébános küldött be Solivadkert-vö\ a növénytani intézetnek. A diótermés csonthéja papirvékonyságú és növekedésében visszamarad, felreped, míg a mag tovább növekedik. Az illető fa már évek óta állandóan ilyen termést hoz. A jelenséget fejlődéstani tanulmányozás tárgyává teszi. Bemutat továbbá egy villamos lámpával fűthető melegítő bádogdobozt, amelyet sikerrel alkalmaz az eddig használatos gázfűtésű melegítő padok helyett a parafinmetszetek kinyújtása és a glioerin-zselatin-elzárás esetében. Bemutatja végül S z u r á k János tagtársunk üdvözletét az északi harctérről, amelyet nyirfakéregböl készített levelezőlapon írt. 7. A szakosztályi ügyek során jegyző bejelenti, hogy a Selmecbányái ág. hitv. ev. líceumi főgimnázium iskolatanácsa és tanári kara F u c s k ó Mihály hősi halált halt szaktársunkról gyászjelentést adott ki és emlékére f. évi március hó 6-án d. e. 11 órakor a líceum tornatei'mében iskolai gyász- ünnepet rendezett. Szakosztályunkat ezen a gyászünnepen az elnökség fel- kérésére K ö V 6 s s y Ferenc, Selmecbányái főiskolai tanár, szakosztályunk alapító tagja képviselte és részvétünket tolmácsolta. F u c s k ó Mihály elhunytára és a gyászünnepélyre vonatkozó iratokat a szakosztály irattárá- ban megőrizzük. Jelenti a szakosztálynak, hogy utolsó bejelentése óta iij tagul jelentkeztek : 1. Ciszterci rendi tanárképző intézet, Budapest. 2. Zerkovitz Imre dr., ügyvéd, Budapest. 3. Halbrohr Mór, oki. gazda, Békova. 4. Bertha Mária, tanárjelölt, Szécsény. 5. Varga Márton, székes főv. iskolai növénykert igazgatója. TJj átalányosak : 1. M d r V i c h Károly, földbirtokos, Létány. 2. Ref. Kim-Kollégium Arany János önképzőköre, Szászváros. 3. S c h a r f Emil, vegyészmérnök, Budapest. 4. Áll. vetömagvizsgáló állomás, Kassa. 5. Ranolder intézet Keszthely. Sajnálattal jelenti a szakosztálynak, hogy az elnökség oly irányű fáradozása, hogy Schilberszky Károlyt intéző bizottsági tagságáról való lemondásának visszavonására bírja, sikerre nem vezetett, miért is a jövő havi ülésen egy intézőbizottsági tagválasztást kell napirendre kitűzni. 134 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Elnök Schilberszky Károlj-nak az intézőbizottságból való távozása alkalmából a szakosztály sajnálkozását fejezi ki és egyszersmind őszinte köszönetét tolmácsolja addigi munkálkodásáért, kifejezve abbeli reményét, hogy mint működő tag ezután is kifejti körünkben munkásságát. hírek, A hadbavonult szaktársakról. Gürtler Kornél, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem botanikus kertjének fökertésze, az ellenség előtt tanúsított vitéz maga- tartásáért bronzérmet kapott, amelyet a kolozsvári egyetem rektor magnifikusa, dr. Márki Sándor tűzött mellére a folyó évi május hó 15-én tartott doktoravatás keretében Flóriss Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztá- lyának gyakornoka, aki a gorlicei harcokban megsebesült, hősies magatartásáért a másodosztályú ezüst vitézségi érmet nyerte a vitéz- ségi érem szalagján. Szűcs József, a budapesti m. k. növényélet és kórtani állo- más asszisztense, a galíciai harctéren megsebesült és hősies maga- tartásáért az elsőosztályú ezüst vitézségi érmet nyerte. Moesz Gusztáv, a Botanikai Közlemények szerkesztője, mint tartalékos hadnagy a harctérre vonult. Kinevezés, megerősítés. Moesz Gusztáv magyar nemzeti múzeumi igazgató-őrnek a budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karán a „mikológia"- ból egyetemi magántanárrá történt képesítését a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter jóváhagyólag tudomásul vette s nevezettet ezen minő- ségében megerősítette. Andrasovszky József és Salacz László szaknapidíjasokat a m. kir. földmivelésügyi miniszter a m. kir. központi szőlészeti kísér- leti állomás és ampelológiai intézet tiszti létszámában ideiglenes minő- ségű fizetéstelen asszisztensekké nevezte ki. Paál Árpád egyetemi növénytani intézeti gyakornokot a m. kir. földmivelésügyi miniszter a kísérletügyi tiszti személyzet egyesi- tett létszámában ideiglenes minőségű fizetéstelen asszisztenssé nevezte ki és szolgálattételre a növényélet és kórtani állomáshoz osztotta be. Pályadíj. Szabó Zoltán egyetemi magántanár és adjunktusnak „A Cepha- laria génusz monográfiája" cimü pályamüvét a Magyar Tudományos Akadémia a Vitéz-pályadíjjal jutalmazta. A szakosztály július, aiiguszius es szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. * Az üléseken bemutatandó dolgozatok cime legalább 8 napjjal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. * A „B(jtanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és igy közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte- lek egyszerű vonallal luizandók alá. * A „Botanikai Közlemények" részére sziveskedjenek a szerzők dolgozataik iioz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. * A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 K ismertetésért 40 K, az idegen nyelvű szövegért 30 — 40 K irói tiszteletdíj jár. i-.gy ívnél nagyobb cikk után az egy íven túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomaiot, ha a szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást. * A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett : 35 darab ívenkint, címlappal . . 4 korona — fillér. 0\f ., „ „ • . o „ „ lt)U „ „ „ . . .f „ „ Ugyanilyon feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.) * A szakosztály tisztikara. Tiszteletbeli elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár; elnök: Mágocsy-Dietz Sándor tudomány- egyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a Magy. Nemz. Múzeum osztályigazgatója; szerkesztő: Moesz G-usztáv, a Magy. Nemz. Múzeum igazgatóöre ; jegyző: Szabó Z olt án, egyet, magán- tanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kiviil : Kümmerle J. Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum őre, Tuzson János egyetemi tanár. * Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejei iMKóseK és tagul való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán. Budapest, VÍÍL, Ludoviceum-u. 4. I. 12.), kéziratok :i szerkesztőhöz (Moesz Gusztáv, Budapest. V., Akadémia-utca 2) küldendők. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK íst der Títel des Organs der botanischen Sek- tíon der königL ung. Naturwissenschaftlíchen Geselischaft. Es erscheínt jetzt ím l4-ten Jahr- gang — gewöhnlích ín 6 Heften jáhriích — beíláufíg 25 Bogén stark. Díe Mítteílungen erscheínen ím Anhang, ím Ganzén oder ím Auszug^ auch in deutscher, eventuell in lateíníscher Sprache. Der Preís des Jahres-Abonnements betrágt 8 Kronen österr.-ungar. Wáhrung; doch sínd díe ,3otaníkaí Közlemények*' auch ím Tausch- wege erháltlích. Díe Redaktíon der BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK Budapest, VIIL, Eszterházy-utca Nr. Í6. Hornyánszky V., Budapest. 61980 XIV. KÖTET. 1915. XII/31. 5—6. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI MOESZ GUSZTÁV MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. szám.) 1915. Ára tagoknak egy évre 5 K, előfizetőknek 8 K. TARTALOM. INHALT. Oldal Gyászjelentés Klein Gyula haláláról. Ablebens-Bericht Július Kleins. Kari J. : A viridis típusú Euglenák magosztódásáról .... 135 ■ — — Über die Kernteilung der Euglenen vom Typus viridis . (99) M e s z G. : Mykologiai közlemények. (II. közlemény) .... 145 Mykologische Mitteilungen. (II. Mitteilung) ..... (108) K ü m m m e r 1 e J. B. : A pteridospóra szisztematikai jelentőségéről 159 — — Über die systeraatische Bedeutung der Pteridosporen . . (115) — — Előmunkálat a Lonchitis-génusz monográfiájához. ... 166 — — Monographiae generis Lonchitidis prodromus .... (123) Borza S.: Adatok az erdélyi Fritillaria tenella ismeretéhez . 188 — — Zur Kenntnis der siebenbürgischen Fritillaria tenella . . (125) Hollendonner F. : Lucaszékek xylotomiai vizsgálata ... 192 — — Xylotomisehe Untersuchung der „Lucie-Stühlchen" . . . (126) Irodalmi ismertető 193 Növénytani repertórium ' . 195 Szakosztályi ügyek 201 Sitzungsberichte (127) Hírek 204 Nachrichten (129) A KIRÁLYI MAGYAR TERMÉSZETTUDO- MÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAK- OSZTÁLYA mély fájdalommal jelenti, hogy KLEIN GYULA a kír. Józsefinűegyetem nyűg. ny. r. tanára, a kolozsvári Ferenci József tud. egyetem mathematíkai és természettudományi karának tisz- teleti doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, tár- sulatunk választmányi tagja, szakosztályunk alapító tagja, számos éven át elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, folyó évi november hó 21- én, rövid szenvedés után, életének 72. évében elhunyt* Elvesztettük lelkes és bölcs vezetőnket, akinek nagy része volt szakosztályunk megalapitásában, aki mindvégig szeretettel ápolta ügyeinket és aki szak- osztályunkat a magyar botanika fontos tényezőjévé fejlesztette. Tudományos munkálkodásával messze földön jó hírnevet szerzett és lelkiismeretes, világos tanításával tanítványainak nagy seregét mély hálára kötelezte. Temetése november hó 23-án, délután fél 4 órakor folyt le a kerepesí-úti temetőben tudomá- nyos köreink nagy részvéte mellett. Teste elenyészik, de lelke szívünkben és emlé- kezetünkben tovább él. Botanikai Közleményel< 5-6. füzet BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XIV. KÖTET. 1915. XII/31. 5-6. FÜZET. Kari J ♦ : A vírídís típusú Eugicnák magosztódásáróL A niitotikus niagosztódás a többsejtű szervezetek között annyira szabályszerűen játszódik le, hogy lefolyásából a chroma- tikus állomány „nyugalmi" helyzetének szerkezetére és működé- sére vonhatunk következtetést. (3. p. 4.)^ Nem igy a protisták körében. Az utolsó két évtized kutatásainak eredményeként e téren ismertekké vált karyokinetikus fázisok annyira változatosak, hogy belőlük a direkt magosztódástól a tipikus indirekt mag- osztódásig zárt sorozat állitható össze. Jóllehet az egysejtűek nem egy természetes csoportjának a helye e sorozatban meg van állapítva, a részletek ismeretétől s így az eredmények összegezésétől még távol vagyunk. így vagyunk az Euglenák magosztódásával is. Az Euglenák magosztódására vonatkozó alapvető közlemények szerzői: Büt- schli, Cienkovv^sky, Stein, Cohn, Klebs (17), E n t z (f)) és Kenten J.'^ Keuten, kinek megfigyeléseiről B 1 o c h- m a n n (1) értesítette előre a szakköröket, vizsgálatait az Eug- lena viridis-en végezte (16). Szerinte tócsáink és poshadó pocsolyáink e gyakori ostorosa mitosissal oszlik. Az osztódásnál a chromatikus állomány chromosomákba rendeződik és az egyes chromosomák hosszirányban kettéhasadnak. A karyokinetikus oszlásra jellemző orsófonalak azonban hiányzanak, szerepüket a nyugalmi állapotban a mag középpontjában helyet foglaló „nucleo- locentrosoma" helyettesíti. Körülbelül egy évtizeddel később S t e u e r az Euglenidae- cs,a,\éidhsi tartozó Eutreptia-ról közölt oszlási adatokat (21), melyek a „nucleolocentrosomának" megnyú- lásáról, a külső magállomány befűződéséről és az egésznek egy- szerű kettéválásáról szólnak. S t e u e r nek felsorolt megfigyelései mindannyian az amitotikus oszlásra jellemzők. H a a s e szerint az Euglena sanguinea osztódásakor (10) csak a H artmann elmé- lete (11) szerint értelmezett karyosoma szerepel, míg a külső magállomány vegetatív jellegénél fogva jelentéktelen szerepet ^ A zárójelben lévő számok a dolgozat végén fölsorolt irodalmi mtí- vekre vonatkoznak. - Az Euglenoideák szervezeti viszonyainak fejlődésére vonatkozó történeti adatok megtalálhatók Klebs értekezésében (17) és Entz Géza mun- kájában (5). 17* 136 KARL J. játszik. A karyosoma osztódáskor súlyzó alakot vesz föl, melynek óraüvegalakú két végső bemélyedésén keresztül a megoszlott centrioíum kivándorol, míg a többi chromatikus állomány fona- lakká rendeződve a Naegler-féle promitosissal oszlik, anélkül, hogy a fonalak bármiféle kettéhasadása észlelhető volna. E primitív magosztódással szemben Hartmann és Chagas fel- jegyzései (13) az Euglenoideák rendjébe tartozó Peranema tri- chophorum magosztódását jóval magasabban állónak tüntetik föl. Itt a mag karyosomája osztódás alkalmával megoszlott centrio- íum ával és centrodesmosisával csupán lokomotórikus faktorként működik, a magállomány külső része pedig határozott számú chronioso mákba rendeződik, melyek az aequatoriális síkban helyezkednek el. E különböző s egymásnak részben ellent is mondó feljegy- zések vizsgálatra ösztönöztek. Dolgozatom két részre különül, az elsőben szólok a vizsgálati módszerről, a másodikban pedig a vizsgálat eredményéről, mely csupán a magosztódásra terjeszkedik ki. I. Vizsgálati anyagul azokat az Euglenákat választottam, melyek Budapest környékének, különösen a budai oldalnak időszakos, rövid- éltű tócsáiban és pocsolyáiban gyakran találhatók. Egymás mellett él itt az Euglena viridis (Ehrb.), E. variábilis (Klebs), E. velata (Klebs), E.gracilis (Klebs), valamennyien a Klebs-féle Euglena inridis típus tagjai. Kényelmesen gyűjthetők hengerüvegbe s abban 3 — 6 napig el is élnek. Tenyésztésük elég könnyű, bár ideálisan tiszta kultúrát sem tömény sem a különféle higítású Knopf-féle oldat- ban ezideig nem sikerült készítenem. Legjobb eredményre veze- tett a saláta öntelék, de hátránya is volt, mert a Parameciumok, Vorticellina félék és BakteriumoJc is elszaporodtak benne s nem szí- vesen látott, mindennapos vendégei voltak az £^i/^Zena kultúráknak. Magviszonyaik viselkedése osztódás alkalmával csak meg- felelő kezelés után észlelhető. E célból fixáltam s megfestettem az Euglenákat. Ismeretes, hogy bizonyos véglények a napnak nem minden szakában oszlanak. így K e u t e n az Euglena viri- disen azt találta, — adatai az őszi évszakból valók — hogy a sötétség beállta után 2 — 5 óra között oszlik. E megjelölt időponttól a tőlem tanulmányozott EugleJidk — erre vonatkozó vizsgála- taimat a tavaszi hónapokban, április és májusban végeztem — eltértek. Ismételten az éjjel minden félórájában fixáltam őket s arra az eredményre jöttem, hogy osztódó magvú alakok na- gyobb számban reggel 4 — 6 óra tájban találhatók.^ 1 Valószíiin, liogy az Euglenák osztódási ideje évszakonkint változ/k ami a protisták körében elég gyakori. Pl. B o r g e r t (2 p. 4) említi a Oera- tium tripos-TÓ\, hogy a nyári liónapokban éjjel, az őszi évszakban délután oszlik; ifj. Entz szerint (8 p. 126) a Óeratium hir undineUa áprilisban egész nap oszlik. A VIRIDI8 típusú EUGLENÁK 137 Fixálásukat megkönnyítette néhány „jó" tulajdonságuk. Ugyanis az edény fénynek kitett oldalára gyűltek össze (positiv heliotropismus (20 p. 151) és osztódás alkalmával nyálkás bur- kaikkal egymáshoz tapadva hártyaszerű bevonatot alkottak a folyadék felületén és végül, hogy a vízből kimászva nagy meny- nyiségben telepedtek meg az edény falán. A rögzítésnél a követ- kezőképen jártam el: szappannal megmosott és sósavas alko- hollal megtisztított fedőlemezre pipettával egy cseppet cseppen- tettem az Euglenákat tartalmazó folyadékból s mint fedőlemez- készítményt vagy kihagytam száradni vagy a nedves felülettel lefelé 50^ C-ra hevített S c h a u d i n n-féle sublimátalkoholba (14 p. 3) mártottam 14 másodpercig. Máskor fedőlemez nagyságúra kivágott muskovit csillámlemezt helyeztem rézdróton felfüggesztve az Euglenákat tartalmazó edénybe, melyre azok azután nagy számban reátelepedtek. Fixálás után a csillámlemezt kettéhasí- tottam s mint fedőlemezes készítményt tovább kezeltem. Rögzítés után a készítmények jódos alkoholba, majd a megfelelő alkoholfokozatokon keresztül a festőfolyadékba jutot- tak. Festésre Heidenhai n-féle vashámatoxylint, W e i g e r t- féle pikrokarmint, D e la f i e Id-féle hamatoxyilint ésGiemsa- festéket használtam. Legjobb eredménnyel a Heiden hain-féle vashámatoxylin járt. Sajnos, hogy a G i e m s a-festés az Eugle- náh vastag pelliculája következtében csak elvétve, egyes pél- dányokon sikerült. Az EuglenáJc magviszonyait osztódás alkalmával metszete- ken is tanulmányoztam. E célra a már említett hártyákat rögzí- tettem, melyben az Eugleyiák gömbbé húzódva, nyálkás burokkal foglalnak helyet. A fixált hártyadarabokat először megfestettem s azután ágyaztam be kettős celloidin-parafíinba, olyan eljárás szerint, amint azt ifj. Entz Géza a Tintmnidák szervezetéről szóló tanulmányában leírta (7 p. 7). A metszeteket 4 fj- vastagra készítettem s Mayer-féle albumoséval ragasztottam föl. A paraf- fint xylollal, a celloidint aetheralkohollal oldottam ki. Készít- ményeimet festés és megfelelő difíerenciálás után a szokásos alkoholfokozatokon keresztüljuttatva kanadabalzsamba helyez- tem el, kivéve a szárazon rögzített és Giemsával festett praepa- ratumokat, melyeket cédrusolajban tettem el. II. K 1 e b s az Euglendkról szóló monográfiájában (17) a virídis- típusba egyesítette mindazokat a fajokat, melyek pelliculája arány- lag gyengén fejlett. Ezeken kúszó mozgásuk alkalmával erős metabolia észlelhető. Osztódáskor gömbalakot vesznek föl. Mag- állományuk annyira hasonló szerkezetű, hogy az egységes vizs- gálatot megengedi. Szabadon mozgó állapotban magjuk a test hátsó felében foglal helyet. Gömbalakú s ezen alakját megőrzi mindaddig, míg 138 KARL J. oszlásnak indul. Felületi megtekintésben olyan, aminőnek E n t z Géza (6, 3. tábla, 10. rajz) rajzolta az Euglenákhoz tartozó Eutreptidt. Egynemű állományba apró, festődő, chromatikus sze- mek vannak beágynzva, a középen pedig világos magnedvtől körülvéve egy magvacska, nucleolus látható. A Heidenhain- féle vashamatoxyliu festés és kellő differenciálás után, a mik- roszkópot a nucleolusra állítva be, előtűnik finomabb szerkezete. Az előbb pontoknak látszott chromatikus szemek, mint pálcika- alakú képletek jelennek meg, két végükön némi megvastagodás- sal. (Lásd az A. és B. képet.) Összességük egy gömbhéjnak felületében rendeződik el olymódon, hogy az egyes tagok a sugár irányában foglalnak helyet. A mag felületi megtekintésekor mi csak a pálcikák végeit észleljük és ezért látjuk őket pontok alak- jában. A pálcikák között a nucleolussal egyenlően festődő állo- # • • • • • * 'A • • • • • •• • • • • • • • • • • # • ••• d A viridis tipusú Euglenák nyugalmi magjának vázlatos szerkezete. A felü- letre, B a centriolumra beállítva, a centriolum, b caryosoma (nucleolus), c mag- nedvréteg, d pálcikás chromatikus állomány, e a külső mag alapállománya. mányt találunk, mely finomabb szerkezetéből nem árul el sem- mit, egyneműnek látszik. A mag középpontja felé haladva, festő- szereinkkel nem festődő, homogén réteget találunk. Ez a magnedv rétege, mely gömbhéj alakjában burkolja a benső magvacskát. A magvacska gömbalakú; benne a H ei d e n h ain-féle vashá- matoxylin festés egy erősen festődő pontot mutat. E pontszerű képlet a protisták széles körében elterjedt centriolum, melynek jelenlétét az Euglena viridishen Kenten is gyanította, mikor a benső magvacskát, különösen későbbi viselkedésére való tekin- tettel „nucleolocentrosoma"-nak nevezte. Jelenlétét Haase az Euglena sanguineáhsui^ Hartmann ésChagas pedig a.z Eu- glenoidedk rendjébe tartozó Peranema trichoj^horumhan szintén kimutatta (13 ). Maghártyát, mely minden kétkedés nélkül annak lett volna mondható, nem találtam. Mielőtt az imént vázolt mag- nak az osztódás alkalmával mutatkozó változásait figyelnők meg, legyen szabad egy megjegyzést tennem. Kenten az Euglena viridis nyugalmi magját tojásalakúnak mondja és ábráján ilyennek is rajzolja. Tojásalakú magvat gömbbé nem húzódott Euglenákha.n A VIRID18 TlPUeÚ EUQLENÁK 139 w V ■ 2 ^NT-iC ^íík^ ^^ 10 11 % 12 A yz>idz,s-tipusú Euglena magosztódása. Az 1—12. ábra magyarázatát lásd a dolgozat végén. 140 KARL J. magam is észleltem, ezekben azonban mindenkor két centriolnm volt s így az oszlás legelső fázisát mutatták. Mielőtt még a viridis-tipnsú Euglenák jellegzetes orsóalakú teste a gömbalakot felvenné, megindulhat már a magban az osz- tódási folyamat. Megoszlik a centriolum s ezzel karöltve meg- nyúlik az egész mag, miáltal elipszoidhoz lesz hasonlóvá. A két centriolumot erősen festődő fonál, a cenírofZesmosis köti össze (2. rajz). A kezdetben még alig valami változást mutató külső magállomány- ban (2. rajz) a továbbiakban mélyreható átalakulások történnek. Külső terjedelmében megnövekszik, a jellegzetes pálcikásalakú chromatikus képletek eltűnnek. Az azelőtt homogén köztes állo- mányban egymást keresztező, halványan festődő fonalak válnak láthatókká, melyek találkozási pontjaiban élesen festődő szemecs- kék találhatók (3. és 4. rajz). E fonalak a világos magnedvtől körülvett magvacskát eleinte még egyenletesen borítják (3. rajz), majd ez utóbbinak és a magnedv rétegének eltűntével a tekin- télyesen meghosszabodott centrodesmosist zárják körül, két végén élesen kivehető centriolumával (5. rajz). A következő fázis ismét a külső ma^^ állománynak, a fona- laknak változását mutatja. Határozott rendeződés vehető észre rajtok. Párhuzamosan futnak egymással, megnyúltak és hal- ványan festődnek. Bennök aránylag nagy távolságban foglalnak helyet az élesen kivehető chromatikus rögök. Sajnos, arra vonat- kozólag, hogy ezek a fonalak összefüggnek-e még e stádiumon egy- mással, vagy pedig teljesen kiegyénülve meghatározott hosszúak-e már, a készítményeim nem adtak semmi felvilágosítást. A követ- kező fázis már ilyennek tünteti fel őket (7. rajz). Megrövidül- nek, de ezáltal vastagságukban nyernek. Élesen festődő sze- mecskéik is tömörülnek. Az egész magállomány ekkor, mondhatnók, a föld alakjához, a geoid-hoz hasonló. A pólusokon a két cen- triolum helyezkedik el a centrodesmosistól összekötve. A fonalak a meridiánokat utánozzák olymódon, hogy míg két végük a centriolumokba, mint középpontba irányul, addig az aequator mentén valamennyien kigörbültek. A továbbiakban a centriolumok jelentős szerephez jutnak. Tömegükben kissé meggyarapodnak (8. és 9. rajz) és ellentétes irányba vándorolnak. E vándorlás közben körülöttük (talán plastin-állományból álló ?) gyűrű képződik (10. rajz). Az őket összekötő centrodesmosis meghosszabodva megmarad s a közép- tájon sajátságos kihajlást mutat. ^ Ezzel egyidejűleg játszódnak le azok a változások, melyek eredményeként a leendő testvér- egyének egyenlő chromatikus mennyiség felett rendelkeznek. Ennek elérése olymódon történik, hogy a fonalakban össze- 1 A centrodesmosisnak ez a kihajlása jellegzetes. A Flagellaták között pl. megtalálható a Schaudin n-tól tanulmányozott Haemoproteus noctuae- ban (4. p. 161). Hartmann és Chagas szerint megvan a Peranema trichophorum-híin (13., 9. tábla, 84. rajz). Ifj. E n t z is feltünteti a Poly- toma uvella-TÓ\ szóló dolgozatában (9). A VIRIDIS típusú EUGLENÁK 141 tömörült chromatikiis állomány egy hosszirányú — a fonalak irányával egyező irányban történő — kettéhasadás által (9. rajz) eredeti mennyiségének kétszeresére emelkedik. E megkettőzött chromatikus állomány azután az aequator menténkettéválik s a fonalak megnyúlásával kapcsolatban mindenik rész követi az ellentétes irányba vándorló centriolumokat (10. rajz). Ezáltal két egyenlő részre oszlott chromatikus állomány jelenik meg a sejt plazmájában, melynek előbbi egybeíartozását a még egy ideig meglévő, tompán festődő fonalak hirdetik. Azonban nem- sokára a folytonos megvékonyodás következtében a centrodesmosis- sal együtt elszakadnak. A teljesen különvált részek egyneműen fes- tett alapállományában ekkor a fonalak a már előzőkből ismeretes szerkezetet mutatják — keresztezik egymást (11. rajz). E stádium átmeneti jellegénél fogva rövid ideig tarthat, mert mire azEuglenák plazmája befűződéssel két új egyénnek ad létet, megjelenik mindegyikben a jellegzetesen felépített, nyugalmi mag (12. rajz), E változások során a magállomány meglehetősen tág nagy- ságbeli változásoknak van alávetve. Ennek illusztrálására szol- gáljon a következő néhány adat. Az 1. rajzon feltüntetett egyén hossza 26 /J, szélessége 9/><, a mag átmérője 3'9 /', a nucleolusé (karyosomáé) l'S/^. A 6. rajzon ábrázolt, gömbbé húzódott egyén testátmérője 22 //, a párhuzamosan rendeződött fonalak hossza 10*5 /', szélessége pedig 7"5 />.• A 8. rajzon a feltüntetett egyén teste 13 n széles, a két centriolumnak egymástól való távolsága 7'5 /^, erre merőlegesen a legnagyobb kiterjedés 5"2 //. A 10- raj- zon ábrázolt egyén testé/iek átmérője 13/;-, a két centriolumnak egymástól való távolsága pedig 10*4 /'. A 12. rajzon, a két vij egyént magában foglaló burok hosszabb átmérője 26 /^, a rövi- debbé (ez irányban feleződött a plazma) 13 /^ a magvak átmé- rője 3*9, a nucleolusoké (karyosomáké) 1*3 /^. Azok a változások, amelyeket a viridis-ií^nsű Euglenák magván az osztódás alatt megfigyeltem, lényegileg megegyeznek Keuten vizsgálataival. Keuíen ugyan nem észlelte a centri- olumot és a külső magállomány fonalakba rendeződéséről sem tesz említést. De a hosszirányba megnyúló s végre két részre szakadó „nucleolocentrosoma" nála is, mint az osztódásban aktív működést végző képlet szerepel. A külső magállomány pálcikái az osztódás alatt szerinte chromosomákká alakulnak át. E chro- mosomák kezdetben a megnyúlt „nucleolocentrosoma"-val szöget zárnak be, majd párhuzamosan helyezkednek vele. Éppen ez utóbbi mozzanat jogosít fel arra, hogy e fázisban ráismerjek a fonalak- nak a meridián síkokban való elrendeződésére. Keuten a tom- pán festődő fonalakat nem látta, csak a bennök lévő, festőanyagok iránt fogékonyabb, kisebb-nagyobb mértékben megnyúlt rögöket. ezeket értelmezte chromosomáknak és azt sejtette, hogy ezek hosszukban ketté is hasadnak. Ha a findis-típusú Euglenáknak az imént vázolt mag- osztódását mai protistológiai ismereteink alapján akarjuk értei- 142 KARL J, meziii, akkor a következőket kell mondanunk. A tanulmányozott Euglenák magva egyértékü, monoenergida (11. p. 19.). E mag- ban egy cenlriolumot magában rejtő karyosomát (nucleolust) és egy külső magvat különböztethetünk meg. Mivel a karyosomán ciklikus változásokat nem észleltem, felteszem, hogy itt a mag- állomány generatív és locomotorikus komponense állandóan el- különüli, amennyiben az előbbi a külső magban, az utóbbi pedig a karyosomában székel (11. p. 11.) E feltevést az osztódás menetének lefolyása csak megerősíti. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a kétféle magállomány sajátságos elkülönülődésében mind- végig megmarad. A külső magból, a generatív magállományból az osztódás alatt fonalak lesznek és mivel ezeken kettéhasadás észlelhető, joggal nevezhetjük őket chromosomáknak. E chromo- somák egyedül alkotják az aequatoriális lemezt, felépítésükben a karyosoma nem vesz részt. A karyosoma a maga jellegzetes centriolumával az egész osztódás alatt mint locomotorikus tényező szerepel. A kétféle magállomány e nagyfokú differenciálódásá- ban leljük azután magyarázatát az Euglenák bonyolult nyu- galmi magvának és még bonyolultabb oszlásának, mely kétség kívül a mitosis egy nemét mutatja. E szempontból a mag filo- genetikai fejlődése során (13. p. 103.) a tanulmányozott Eugle- nák a Flagellaták között magas helyet foglalnak el. Hozzájuk legközelebb állanak még a Peranemíí?á^. H a r t m a n n és Cha- g a s -nak a Peranema trichophoriimröl szóló vizsgalatai legalább erre engednek következtetni. Magviszonyaik viselkedését tekintve bizonyos hasonlóságot mutatnak a DinoflagellatákksLl is, melyek közül a Ceratium triposow J ollós (15) a centriolum viselkedését és a magállomány fonalakba rendeződését, i f j. E n t z (8) és B r g e r t (2) pedig e fonalaknak, illetőleg chromosomáknak hossz- és harántirányú kettéválását mutatta ki. Vizsgálatom eredményét tehát a következőkben foglal- hatom össze: 1. Az Euglenák magvában centriolum van. 2. Az oszlási folyamat a centriolum megosztódásával kezdődik. 3. Az osztódásnál a külső magállomáuy kezdetben hálóza- tosán, majd párhuzamosan futó fonalakká^ illetőleg chromosomákká rendeződik. 4. A chromosomák hosszirányban kettéhasadnak. 5. A kettéválás után a fonalak egy ideig ismét hálóza- tot alkotnak. Mindezek alapján az Euglenák magosztódása a mitosis egy fajának tekinthető. Dolgozatom a kir. m. tud. egyetem állattani intézetében készült. Kedves kötelességet teljesítek, mikor dr. E n t z Géza udv. tan,, egyetemi ny. r. tanár úrnak, az intézet igazgatójának hálás köszönetemet fejezem ki> A V1RIU18 TIPU8Ű EUGLENÁK 143 azért a szívességéért, mellyel az intézet felszerelését rendelkezésemre bocsá- totta s munkálkodásom folyamán szíves tanácsaival támogatott. Köszönettel tar- tozom szeretett tanáromnak, ifj. dr. Entz Gézának, a ki szíves volt a protistologia sokszor bonyolult technikájába bevezetni és szaktudásával irá- nyítani, és még dr. G o r k a Sándor egyetemi m. tanár úrnak, az intézet adjunctusának szíves támogatásáért. Idézett irodalom. 1. Blochmann F. : Über die Kernteilung bei Euglena viridis. Biolo- gisches Centralblatt, 14. k. 1894. 2. B r g e r t A. : Kern- und Zellteilung bei marínén Ceratium-Arten. Archív für Protistenkunde. 20. k. 1910. p. 1—46. 3. B V e r i Th. : Ergebnísse über die Konstitution der chromatischen Substanz des Zellkerns. Mit 75 Abbildungen im Text. Fischer, Jena, 1904, p. 1—130. 4. DofNein Fr. : Lehrbuch der Protozoenkunde. 3. k. Jena, 1911. 5. Entz Géza: Tanulmányok a véglények köréből. Budapest, 1888. 6. Entz Géza: A tordai és szamosfalvi sóstavak ostorosai. Termé- szetrajzi Füzetek 7. k. 1883. 7. Ifj. Entz Géza: A Tintinnidák szervezete. Budapest, 1908. 8. Ifj. Entz Géza: Adatok a Peridineák ismeretéhez. Mathematikai és Természettudománjd Értesítő, 20. k. 1902. 9. Ifj. Entz Géza: Cytologische Beobachtungen an Polytoma uvella Verhandlungen der Deutschen Zoologischen Gesellschaft. 1913, 10. H a a s e Gertrúd: Studien über Euglena saugiiinea. Archív für Protistenkunde 20. k. 1910. 11. Hartmann M. : Die Konstitution der Protistenkerne und ihre Bedeutung für die Zellenlehre. Mit 13 Abbildungen im Text. Fischer, Jena, 1911, p. 1—53. 12. Hartmann M. : Flagellata. Handwörterbuch d. Naturvvissen- schaften 3. k. p. 1179—1226. 13. Hartmann M. und C h a g a s Ch. : Flagellaten-Studien. Memó- riás do Instituto Oswaldo Cruz. Rio de Janeiro Mangiunhos, 1910. 2. k. p. 64—125. 14. Hartmann M. und Kisskalt : Prakticum der Bakteriologie und Protozologie. Zweiter Teil : Protozologie. Mit 76 Abbildungen im Text. Jena, 1910, p. 1 — 106. 15. J ollós V.: Dinoflagellatenstudien. Arch. f. Prot. 19. k. 1910. p. 178—206. 16. K e u t e u J a c o b : Die Kerntheilung von Euglena viridis Ehren- berg. Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie 60. k. 1895. p. 215 — 35. 17. K 1 e b s G e o r g : Über die Organisation einiger Flagellaten- Gruppen und ihre Beziehung zu Algen und Infusorien. Untersuchungen aus dem Botanischen Institut zu Tübingen. 1. k. 1881—1885. p. 233—362. 18. L e m m e r m a n n : Algen 1. k. Jn. „Kryptogaraenflora der Mark Brandenburg'". Borntráger. Leipzig, 1910. 19. P a s c h e r : Süss\vassei"íiora Deutschlands. Flagellata. Jena, 1912 144 KARL J.: A VIRIDIS TÍPUSÚ EUGLENÁK 20. P r o V a z e k S. : Einfiihrung in die Physiologie der Einzelligen (Protozoen). Teubner. Leipzig- Berlin, 1910. p. 1 — 172. 21. S t e u e r Adolf: Über eine Euglenoidea (Eutreptia) aus dem Canale grandé von Triest. Arch. f. Protistenkimde. 3. k. 1904. p. 126—137. Ábramagyarázat. A rajzok a Z e i s s-féle stativ I. en az 13 immersióval és az Ab b é- féle rajzolókésziilék segítségével készültek. Tubushosszúság 160 volt. Az 1., 2., 4., 6., 12. rajznál a 8-as comp. oculart, a 3., 7., 8., 9., 10-nél a 12-es, az 5. és 11. rajznál pedig a 18-ast használtam, ami 670, 1000, illetőleg 1500 nagyításnak felel meg. A rajzokat a kir. József műegyetem állattani intéze- tében készítettem. E helyen is hálás köszönetemet fejezem ki dr. D a d a y Jenő müegj^etemi tanár úrnak, az intézet igazgatójának azért a szívességéért, mellyel az eszközöket rendelkezésemre bocsátotta. 1. rajz. Nyugvó mag. Középen a karyosoma a centriolummal. A külső magáilományban a pálcikás alakú képletek láthatók. 2. rajz. Metszet. Az oszlás legelső stádiuma. A külső mag megtar- totta még jellegzetes szerkezetét ; a karyosomában a centrodesmosis fog- lal helyet. 3. rajz. A külső magálloraány fonalas szerkezetet mutat. 4. rajz. Metszet valamivel későbbi stádiumból. -5. rajz. A karyosoma eltűnt, a mag közepén csak a centrodesmosis látható a két centriolummal. 6. rajz. A fonalak párhuzamosan rendeződnek. 7. rajz. A fonalak a meridián síkokban helyezkednek el, a pólusokon a centriolumok vannak. 8. rajz. A centiiolumok az ellentétes irányba vándorolnak. A fonalak közül egyesek az aequatoriális síkban kettéválnak. 9. rajz. A fonalak, illetőleg chromosomák kettéhasadása felülről nézve. 10. rajz. A fonalak befüződése végéhez közeledik. A magállomány a két ellentétes sarkon tömörül. 11. rajz. Kettészakadt magvak a hálózatosán futó fonalakat mutatják. 12. rajz. Megoszlott egyének a közös burokban a jellegzetes nyu- galmi maggal. (A növ. szakosztály 1915. okt. 13-án tartott üléséből.) MOESZ G. : MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 145 M o e s z G. : Mykologíaí közlemények. II. közlemény.' 5. Adatok a deliblati homokterület gombaflórájáboz. A deliblati homokterület, mely botanikai szempontból hazánk- nak egyik legérdekesebb területe, megérdemelné, hogy alsóbb- rendű növényeit is figyelemre méltatnák. A következőkben fel- sorolom azt a néhány gombát, melyet Wagner János gyűj- tött ezen a helyen. Albiigo candida (Pers.) 0. Kuntze, a Roripa amphibia levelén. Rhytisma acerinum (Pers.) Fries, az Acer campestre levelén. Sphaerotheca humuli (DC.) Burr., a Xanthium echiuatum levelén. Erysibe galeopsidis DC , a Lamium maculatum levelén. Erysihe polygoni DC, a Sinapis arvensis és a Melilotus albus levelén. Trichocladia evonymi (DC.) Néger, az Evonymus europaeus levelén. Microsphaera hcrheridis (DC.) Lév., a Berberis vulgáris levelén. Poronia pundata (L.) Fries, ganéjon. üromyces Baumlerianus Bubák, a Melilotus albus levelén. üromyces sp. (Aecidiuni euphorbiae Gmel.), az Euphorbia cyparissias levelén. Fuccmia arenariae (Schum.) Winter, a Moehringia triner- via levelén. Puccinia centaureae DC. typus B., a Centaurea banatica levelén. Puccinia lolii Niels., a Rhamnus cathartica levelén aeci- diuni. Puccinia malvacearum, Mont., Malva silvestris levelén. Phragmidium rubi (Pers.) Winter, a Rubus arvalis levelén. (xymnosporangium clavariaeforme (Jacqu.) DC, a Cratae- gus monogyna levelén és termésén. Ascochyta indusiata Bres., a Clematis vitaiba levelén. 1 I. Közlemény a Bot. Közi. (1913.) XII. 231. oldalán. 146 MOESZ G. Rhahdospora hetonícae Sacc. et Briard., a Stachys recta száraz szárán. Septoria crataegi Kickx, a Crataegus monogyna levelén. Septoria ruhi West., a Rubus arvalis levelén. Septoria scabiosicola Desm., a Knautia arvensis levelén, Coniothyrium olympicum Allescher, a Helleborus odorus levelén. Melasmia berberidis Thüm. et Winter, a Berberis vulgáris levelén. Oidium quercinum Thüm., a Quercus robiir levelén (1906). Ramidaria macrospora Fres., a Campanula persicifolia levelén. Gyűjtötte dr. Degen A. Ramidaria tricherae Lindroth; a Knautia arvensis levelén. Ezek közül az Uromyces Baumlerianus csak Pozsony megyéből, a Melasmia berberidis csak Kecskemét vidékéről volt ismeretes. Az Ascochyta índusiata, a Ramidaria tricherae és a Rhabdospora betonicae pedig hazánkra nézve új fajok. 6. Beloniella Tuzsoniaiia Moesz, ii. sp. (Etym. in honorem professoris botanices Dr. J. T u z s o n, in Budapest). Ascomatibus laxe gregariis erumpentibus, primo globoso- dausis, dein urceolatis vei cupulatis^ 90 — 230 n diám., extus aurantiaco-incarnatis, levíbus, disco incarnatis, margine albidulo insigniter fimbriatis ; fimbriis usque 66 //- longis ; ascis subcylin- draceis, 37 — 50 k4 — 6 n, apice obtuse attenuatis, jodo vix tinc- tis ; sporidiis mono-distichis, fusoideis, 7 — 10y^2 — 5 a, hyalinis, demum bicellidaribus, in septo non vei vix constridis eguttulatis ; paraphysibus mucosis ; excipulo indistinde pjrosenchymatice con- texto cca 16 // cr. ceraceo. Hab. in caulibus emortuis Atropae belladonnae in nionte Madarashegy, comit. Bars, Hungáriáé, mens. Aug. 1909. Fig. nostra 1. Ezt a csinos gombát, melyet halvány piros színe és a ter- méstok nyílását szegélyező rojtos, széles perem tesz feltűnővé, első tekintetre ülő Cyathiculának gondolnók. B o u d i e r (Hist. et class. des Disconi. d'Europe 1907) az ülő Cyathiculákat a Peri- stomialis Phill. génuszba egyesíti. Ide azonban ez a gomba nem tartozhatik, mert termöteste eleinte teljesen a szubsztrátumban foglal helyet és csak később emelkedik ki félig. A termőtest fala viaszkszerűen lágy és szerkezete prosenchymatikus. Ezen okoknál fogva e gomba a Mollisiaceae-család Pyrenopezizeae csoportjába való. Mivel a kívül csupasz termőtest idővel jól kiemelkedik a szubsztrátumból és a spórák is kétsejtüekké vál- nak, azért csakis a Beloniella génusz jöhet szóba. MYKOLOGIAl KÖZLEMÉNYEK 147 ir. A termőtest szájnyílását környező rojtok hossza 30 — 66 és egymással többé-kevésbbé összetapadó, színtelen, csak gyé- ren szeptált hypha fonalakból állanak. A rojtos karima belső hyphái azonban egészen rövidek. E gombát Tuzsen János barátom nevéről neveztem el, akivel együtt botanizáltam a Madarashegyen, e gomba termő- helyén. 1. kép. Beloniella Tuzsoniana. Moesz. A két apothecium. 100-szor nagyítva, B apothecium hosszmetszete, 100-sz. nagy., C apothecium felülről. '200-sz. nagy., D ascus, 600-sz. nagy., E spórák, 800-sz. nagy., F az apothecium nyílását szegélyező rojtos koszorú hyphafonalai, 800 sz. nagy. 7. Pyrenophora ciliolata Moesz, ii. sp. Peritheciis gregariis, primiim epidermide tedis, dein erum- 2)entihus, subglohosis, atris, 133 — 200 f diám, 150 — 233 ;>- lon- gis, coriaceo-membranaceis, ostiolo papiUato, fimbriato, hasi fihril- losis, vertice pilis rigidis et flexuosis, pluriceUularibus, usque ad 150 II. longis, fuscidulis. ajncem versus dilutioribus pracditis ,' contextu grosse pnrenchymatico, fuligineo; ascis cylindraceis, hasi hreviter pedicellatis, octosporis, 100 — 150^30 //, parapJiysibus filiformihus obvallatis ; sporis distichis, ohlongis, supra medio latioribus^ utrinque rotundatis, 30— 40 < 13 — 18 ,n, transverse 7-septatis, ad septa constrictis, loculis mediis longitudinaliter 3-sep)tatis^ hrunneis, siihopacis, primum strato viucoso obvolutis. 148 MOESZ G, Hab. iii scapis siccis Primuláé auriculae in niontibiis ^ Bélai havasok" montiiim Magas-Tátra, 16, VI, 1908, leg. F. Filarszkv et G. Moesz. 2. kép. PyrcnopJiora ciliolata Moesz. .4 perithecium, 150-sz. nagy., B ascus, 300-sz. nagy., C három spóra a fejlettség különböző fokán, 500-sz. nagy. Fig. nostra 2. Jellemző tulajdonsága a szájnyílás peremén álló, rövidebb és világos színű szőrök, melyek alatt hosszabb serték foglalnak helyet. E serték többé-kevésbbé kanyargósak. Ilyen peritlieciuma van a P. coronata Niessl-nek is, de ennek spórái jóval kes- kenyebbek és csak egy hosszanti szépiájuk van. 8. Pyrenophora liungaríca Moesz, n. sp. Peritheciis plus-minus gregariis, primum epidermide tectis, elein erumpentibus, snUiberis, suhglohosis. atris, 171 — 25? // diám. ,214 — 286 n longis^ ostiolo papillato, coriaceo-memhrana- o. kép. Pijrenophora hungarica Moesz. A perithecium, 100-sz. nagy., B ascus, 300-sz. nagy., C spórák, 500-sz. nagy. MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 149 ceis, setis rigidis, fuligineo-atris, unicellularibus, 140 — 215 f. longis^ laxe undique vestitis ; contextu perithecii minute paren- chymatico ; ascis cylindraceis, basi breviter pedicellatis, odosporis, 106 — 120 \ 23- — 27 n\ paraphysihus filiformibus, demum mucoso- diffluentibus ; sporis distichis, oblongis^ transverse 7 — 9 {plerum- que. 8) septatis^ ad septa constrictis, in longitudine 1-septatis^ primo flavis, demum fusco-atris et opacis, strato mucoso obvolutis^ 33 — 50X12 — 17 fj.. Hab. in foliis aridis Paronychiae cephalotes iu valle „Tor- dai hasadék" prope Torda, et in monte „Fortyogó" prope oppi- diini Brassó Hungáriáé. Fig. nostra 3. Talán a P. Venziana Sacc.-hoz áll a legközelebb, ennek azonban spóraalakja más és a spórájában több a hosszanti faL („.... dense muriformibus"). 4. kép. Metasphaeria Jávorkae Moesz. A peritheciiim, 50-sz. nagy., B ascus, 300-sz. nagy., C spórák, 600-sz. nagy. 9. Metasphaeria Jávorkae Moesz, n. sp. Peritheciis laxe gregariis, epidermide tectis, dein vix erum- pentibus, globidosis, vei conoideis, non papillatis^ nigris, contextu indistincte parencJiymatico, 257 — 360 /j. diám., pora 28 — 43;'. l a to, pertusi s; ascis cylindraceo-clavatis, apice rotmidatis, octo- sporis, 93 — 133x10—13 //, jodo immutatis, paraphysibus fili- formibus, 1'5 — 2//. crassis, subramosis obvallatis; sporidiis, di-tri- stichis. anguste fusiformibus, 36'5 — 47x4— 6 //, rectis vei lenit er cnrvulis, utrinqtie acutatis, hyalinis, 1-septatis^ dein protoplasmate tripariito sj^urie septatis et 4 — 6 grosse guttulatis, non constrictis, primo stratu tenui mucoso vestitis. Hab. in siccis foliis culmibusque Festucae xanthinae, prope „Herkulesfürdö" Hungáriáé nieridionalis. Légit F. Filarszky et S. Jávorka, Jun. 1911. Fig. nostra 4. A pázsitféléken élő 39 Metasphaeria között vannak olya- nok, melyek kétségkívül szorosan összetartoznak és oly sorozatot Ilotanikai Közlemények 5- 6. füzet. 18 150 MOESZ G. alkotnak, melynek egyes tagjai között csak csekély eltérések találhatók. Mindaddig azonban, amig tenyésztési kísérletek alap- ján nem állapithatjuk meg a „fajok" jogosultságát, nem is tud- juk eldönteni azt a kérdést, hogy mekkora jelentőségük van azoknak a jellemvonásoknak, amelyek alapján a Metasphaeriákat egymástól meg szokták különböztetni. A következő felsorolásban a pázsitfélék ama Metasphaeriái szerepelnek, amelyek spóráiban 1—3 tökéletes vagy határozatlan harántfal van. E felsorolásban az egyes fajok a spórák hosszú- sága szerint következnek : M. graminum spór. 15—16X4 [J- asc. 50-60X1^-15 \>. M. graminum v. culmicola . 16 — 18X4 — 5 — M. lolii 15-20X-'5-3 35-50X7-8. M. infuscans E. et E. . . 15-20X3-5-4 — M. nuda Peck 17—20X6 — M.anarithmoides(S.etS.)Sacc. 20— 25XT— 8 80-90X15-20 M. culmifida (Karst.) Sacc. . 21—25X6-8 75—95X14—15 M. biachypodii (Pass.) Sacc. 22— 24XT 78-85X14 M. poae Sacc 24X6 70X15 M. panicorum (Cooke) Sacc. 25X5 — M. ceratotheca (Cooke) Sacc. 25X5 — M. ananthma(B.etBr,)Sacc. 25-28X5-6-5 90X15 M. Cattanei Sacc 27X6 150 |x long. M. discors (S. et E.) Sacc. . 25—30X9-10 120X20 M. subseriata Eli. et Ev. . 30—35x2-5—3 — M. neglecta (Niessl) Sacc. . 33X11 84-90X50—58 M. Jávorkae n. sp. ... 37-47X4-6 93-133X10-13 M. arenaria B. R. S. . . . 39-42X6-5 90-150X14-16 M. scirpif.phragmitisRehm. 40X6-7 100—110X20 M. punctulata EH. et Ev. . 40-50X6—7 80-110X20 A felsorolt fajok közül a M. infuscans E. et E.. a M. dis- €ors (S. et E.) Sacc. és a M. punctulata Eli. et Ev., bizonyára a Leptosphaeria génuszba való, mivel spóráik a leírások szerint nem teljesen színtelenek. A M. subseriata EH. et Ev. pedig inkább a Pleospura gé- nuszba tartozik, mivel spóráiban gyakran egy vagy két hosz- szanti fal jelentkezik. A M. nuda Peck kétes faj, mely talán inkább a Gibherella ,:génuszba tartozik, amint azt már a szerző is gyanítja. A mogmaradottak közül a M. anarithmoides (S. et S.) ;Saec., a M. culmifida (Karst.) Sacc, a M. hrachypodii (Pass.j Sacc. és a M. anarithma (B. et Br.) Sacc. igen közeli rokon- ságban állanak egymással és alighanem egy-két fajra redukál- hatok volnának. A M. Jávorkae-hoz legközelebb áll a M. arenaria B. R. S. és a M. scirpi f. phragmitis Rehm. Egyedül a spóra nagy- sága alapján nem is lehetne ezektől elkülöníteni. Feltűnik azon- MYKOLOGIAl KÖZLEMÉNYEK 151 ban, hogy a M. arenaria parafizisei jóval erősebbek (5*5 — 7 \>- •cr.) és spórái a széptanai befűzöttek; a M. scirpi f. phragmitis spóráiban pedig nincsenek olajcseppek, ascusai pedig széleseb- bek (20 (x), mint a M. Jávorkae ascusai. Szóba jöhetne még a M. ambigua Berl. et Bres. is (Micro- mycetes Tridentini 1889, p. 39, t. III. f. 9), melyhez hasonlít, de eltekintve attól, hogy ezt nem pázsiton, hanem a gyalog- bodzán (Sambucus ebulus) talá'ták, különbözik a M. Jávorkaetól abban is, hogy spórái rövidebbek (27 — 30 [J-) és a befűzött spóra felső része a szerzők állítása szerint vastagabb, mint az alsó része. 10. Két Metasphaeria scirpi. A Metasphaeriák sorában két faj ugyanazt a nevet viseli. Nevezetesen a M. scirpi Feltgen in Vorstud. zu einer Pilzflora v. Luxem- burg, Nachtráge II. p. 170 (1901) és a M. scirpi Bérlése in Icones Fungorum I, p. 139, t. CLIII, f. 1. (1890). V. H ő h n e l-nek nem volt alkalma, hogy Feltgen ezen faját is felülvizsgálja. Lehetséges, hogy ez a faj nem állja meg helyét, mint P'eltgen i'ij fajainak nagy része. Addig is, mig vala- kinek alkalma nyílik, hogy ezzel a fajjal foglalkozhasson, a zavarok elkerülése érdekében szükséges, hogy a két egynevű fajt egymástól név szerint megkülönböztessük. Ezért ajánlom, hogy a M. scirpi Feltgen (1901) neve Metasphaeria Feltgeiiii Moesz (nov. nom.)-re változtassék. 11. Spliaeronema Filarszkjana Moesz, n. sp. Maculis effusis nigricantibus ; pycnidiis sparsis, epidermide tectis, röstellő ])er epidermidem fissam erumpentibus, depresso- globosis, 100 — 800 1'. diám., nitide atris, in rostrum cylindraceo- conicum productis \ röstellő usque 240 /j. long., 57— 86 íj. latis ; contextu crasso parenchymatico, intus hyalinis, basi brunneis ; conidiis sphaericis, 3 n. diám , hyalinis egiUtulatis, in massa roseis; conidiophoris bacillaribus, brevissimis {1'5 1>. long). Hab. in caulibus siccis Luzidae spadiceae., in valle Kistar- patak, montium Magas-Tátra, 15, VI, 1909, leg. F. Filarszky et G. Moesz. Figura noBtra 5. 18* 152 MOESZ G. 12. Sphaeronema gentianae Moesz, n. sp. Pycnidiis sparsis, ejndermide tedis, röstellő per epidermidem erumpentibus, globosis, 4i0 — 500 p. diám., atris, röstellő cylin- draceo, recto, 140 — 215 n. long. praeditis. contextu parenchymatico ; conidiis ellipticis, 4'5—6 X 2—3 //, hyalinis, eguttulatis^ in inassá pallide ochraceo-roseis ; conidiophoris iiicotisjncuis. Hab. in caulibus siccis Gentianae punctatae, in valle Kis- tarpatak, niontium Magas-Tátra, 15, VI. 1909, leg. F. Filarszk>'- et G. M e s z. Teratologia : pycnidia interdum rostellis binis praedita. Fig. nostra 6. 5. kép. Sphaeronema Filarszkyana 6. kép. Sphaeronema gentianae Moesz. Moesz. A pycnidiimi, 50-sz. nagy., A pycnidium, 50-sz. nagy., B koni- B konidium, 1000-sz. nagy. dium, 1000- sz. nagy. 13. Chaetosphaeronema, n. gen. Pycnidia praecipue in apice setosa, cetera Sj^haeronemae. A Sphaeronemák sorában olyanok is vannak, melyek csőrét serték fedik. Ezek: a Sphaeronema hispidiüum Corda, Sph. herbariwi Hollós, és a Sjjh. hispídidiim Corda var. cirsii Potebnia. Az eddigi gyakorlat a serték jelenlétét generikns jellemvonásnak tekinti, a mint ezt a Pyrenochaete, Chaetomella, Didymochaeta,. Chaetodiplodia, Wojnowicia, Trichoseptoria, Chaetozythia, Pyreno- phora, Opliiocliaeta stb. génuszok tekintélyes sora is mntatja. Ezért indokoltnak látszik, hogy a sertékkel vagy szőrrel ellátott Sphaero- nemák számára is megfelelő génuszt állítsunk fel. Jaczewskinek a Sphaeronemákról szóló monográfiájában helyet foglal a Sph.. echinatum és a Sph. rudis is. Bár ezek pycnidiuma szintén sertével vagy szőrrel fedett, még sem tartoznak ebbe a génuszba, mert konidiumaik más génuszokba utalják őket- A Chaetosphaeronema génuszba tehát ez idő szerint csak két faj sorolható, nevezetesen a Ch. liíspidulum (Corda) Moesz,. és a Ch. herbarum (Hollós) Moesz. MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 153 14. Diplodina sesleriae Moesz, n. sp. Maculis folicoliis amphigenis arescentibus, magnis, irregula- riter effusis ; pycnidiis amphigenis, sparsis, globosis vei subgloho- sisj epidermide tedis, ostiolo erumpentibus, nigris, 138 — 200 n diám. ; contextu qrosse parenchymatico, fuligineo ; conidiis cylin- draceis, fusoideis vei clavatis, 35 — 50 X 8 — -14 !>, redis vei leniter ■curvulis, utrinque rotundatis, 1-septaíis, non vei vix constridis, hyálinis, grosse guttulatis ; conidiophoris invísibilibus. Hab. in parte superiore foliis Sesleriae barcensis Simk., ad oppidum Brassó, Hungáriáé (leg. G. Moesz.); Sesleriae budensis Borb. prope Budapest (leg. G. Moesz) et Sesleriae Heufleria- nae ad Felsöhámor, comit. Borsod, Hungáriáé (leg. J. Budai). Közel áll a Diplodina melicae Diedicke-hez. Különbözik tőle gömbös és kisebb pycnidiunia és nagyobb konidiuniai által, melyek középen gyakran befűzöttek és nagy olajcseppeket tar- talmaznak. Fig. nostra 7. 7. kép. Diplodina sesleriae Moesz. A pycnidium, lOOsz. nagy., B konidiu- mok, 500-sz. nagy. 15. Septoria Römeriana Moesz, n. sp. Maculis amj^higenis, sparsis, rotundatis, usque ad 5 mm latis, brunneis., non marginális; pycnidiis epiphyllis., in centro maeulae et orbículatim dispositis, detise gregariis, pundiformibus, immersis, brunneo-nigris, ovoideis vei conoideis, 66 — 107 p- diám.., tenuissime membranaceis, contextu dense parenchymatico, brunneo; conidiis filiformibus, rectis vei leviter flexuosis, apice acutis, 20—33 X 1 — -Z'5 /^, plerumque 26 /j. longis, hyalinis, aseptatis, •eguttulatis, hyalinis. Hab. in foliis vivis Daphnes Blagayanae,m monte „Keresztény- havas", prope oppidum Brassó, Hungáriáé. Leg. J. Ró mer. Fig. nostra 8. A Septoria Dominici Sacc.-tóP a következőkben különbözik: pycnidiumai a nem szegélyezett barna foltban gyűrűt alkotva helyezkednek el ; a pycnidiumok alakja tojásdad, vagy kúpos ; 1 Saccardo in Bull. Soc. Bot. Ital. Firenze, 1904, p. 208, fig. 3. Í54 M0E8Z G. konidiumai hosszabbak, vékonyabbak, nem szeptáltak és olaj- cseppet sem tartalmaznak. E gombát Rőmer Gyula brassói tanár nevéről nevezem, a kinek Brassó flórájának felkutatása körül elévülhetetlen érdemet vannak. 8. kép. Septoria Römeriana Moesz. A A Daphne Bla^ayana levele termé- szetes nagyságban, rajta a gomba pycnidiumai, B két pycnidium, 100 sz. nagy., C konidiumok, 500-sz. nagy. 16. Septoria sainaricola Moesz, n. sp. Maculis nullis ; pycnidiis amphigenis, sparsis, epidermide tectis, poro erumpeniibus, atris, glohosis, vei conoideis, 40 — 110 fi diám., tenuissime membranaceis ; contextu pallide brunneo, minute parenchymatico ; conidiophoris breússimis papilliformibus ; conidiis B A X 9. kép. Septoria snmaricola Moesz. A három pycnidium, 100-sz. nagy., B konidiumok, 800-sz. nagy. filiformibus, rectis, vei varié flexuosis, utrinque attemiatis^ continuis, raro obsolete 1-septatis, 14 — 18 X 1'^ — 5 //, hyalinis., eguttulatis. Hab. in samaris Fy-axini excelsioris. Hortus botanicus oppidi Kolozsvár, Hungáriáé. Fig. nostra 9. MYKOLOGrAI KÖZLEMÉNYEK 155 Legközelebb áll a Septoria orni Pass.-hez, ez a gomba azonban a levélen foltokat okoz és konidinmai is valamivel hosszabbak (25—30 X 1'5 f). Társaságában él a Phoma pterophüa (Nitschke) Fuckel. 17. Áz Eiiphorbia Septoriái. A Hedvs'igia IV. kötetének (1865) 158. oldalán a Septoria eM^/íorftiae Kalchbr. következő leírását találjuk : „sporidiis tenuis- simis, flexuosis, granulosis. Auf Eujjhorbia sylvatica in den Kar- pathen." E gomba megjelent a Rabenhorst-féle Fiingi europaei exsiccata kiadásban 854. szám alatt. Ugyanebben az esztendőben Kalchbrenner „A szepesi gombák" c. dolgozatában (Math. és Term. Közi. III. köt. 275. old.) ugyanezt a gombát így írja le : ..Mint Depazea, de spórái orsóformák, sokodúak. A baraczklevelű fűtej élő levelein, egész területen, erdőkben, vágásokban gyakori." Látnivaló, hogy e kétféle diagnózis nem írja le kielégítő módon ezt a gombát. Kalchbrenner a Szepesi gombák jegyzéké- ben „sokodú", tehát többsejtű spórákat említ, míg a Hedwigiában közölt leírásban erről nincs szó. A zavart fokozza az is, hogy G u e p i n 1879-ben a Roumeguére-féle Fungi selecti Gallici exsiccata vállalatban 521. sz. alatt közrebocsátott egy új gombát, ugyancsak Septoria euphorhiae néven, mely az Euphorbia esula levelén él. Saccardo (Syll. Fung. III. 1884, 515. old.), hogy a nevek azonosságát megszüntesse, Kalchbrenner Septoriáját Septoria Kalchhrenneri Sacc.-nak nevezte el. Ezt az eljárást követi Allescher is (Die Pilze Deutschlands, etc. VI. Abt. 780. old.), nálunk pedig Baumler (A Pozsonyi orv.-term. egyes, közi. 1887, Nr. 111 és 1897, Nr. 1432), legújabban pedig Keissler is (Schedae ad Krypt. exsicc. 1912, Cent. XX. Nr. 1934.). D i e d i c k e H. 1914-ben (Krypt. fl. der Mark Branden- burg IX, 454. old.) úgy Kalchbrenner, mint Gnepin gombáját azonosítja, megtartván Kalchbrenner szerzőségét. Hogy tisztán lássak e dologban, ismételten is megvizsgáltam Kalchbrenner példányát, mely Hazslinszky révén a M. N. Múzeum növénytani osztályába került, de megvizsgáltam Gnepin példányát is, mely Roumeguére exsiccata gyűjteményében jelent meg. Az összehasonlítás folytán azt hiszem, hogy e kétféle gombát nem lehet egynek tekinteni. Igaz ugyan, hogy a pycnidium alkotásában, valamint a konidiumok alakjában, nagyságában és szerkezetében nem lehet mélyreható különbségeket találni, de feltűnő a pycnidiumok elhelyezkedése a gazdanövény levelén. Míg Kalchbrenner Septoriája a levélen sötét vonallal élesen határolt barnás vagy egészen fehér kerek foltot okoz, melynek közepében csak néhány fekete pont árulja el a pycnidiumok jelenlétét a levél felső felületén, addig Guepin gombája ilyen foltokat nem idéz elő, hanem pycnidiumai a levél mindkét felületén. 156 MOESZ G. de fölcépen alul helyezkednek el seregesen, a lemez felületének nagy részét ellepve. Ha vannak is a levélen barnásabb foltok, azok soha sincsenek szegélyezve. A pycnidiumok megjelenésének e két egymástól nagyon eltérő módja alkalmas arra, hogy Kalch- breuner gombáját Guepiii gombájától elkülönítsük, és mivel Kalchbrenner Septoriája régibb keletű, azért ennek neve meg- marad Septoria ciqjJwrbiae Kalchbr.-nek, míg Guepin gombáját elnevezem Septoria Cruepini-nek. 10. kép. Az Euphoibia Septoriái. A — C Septoria euphorliae Kalehbr. A Az Euphorbia amygdaloides levele a oromba pycnidiumaival, term. nagys., B pycnidiutn, 100-sz. nagy., C konidiumok, 800-sz. nagy., D — F Septoria Guepini Moesz. D Az Euphorbia esula levele a gomba pycnidiumaival, term. nagys , E három pycnidium, 100-sz. nagy., F konidiumok, 800-sz. nagy., G — H Septoria euphorhiae Kalehbr., G Euphorbia palustris levele a gombával, term. nagys., H konidiumok, 800-sz. nagy. A mellékelt ábrák mutatják e két gomba morfológiai sajátságait. Kalchbrenner Septoriájának legfontosabb adatai : A pycni- dium átmérője cca 160 ,". fala vékony, barna, nyilasa cca 33 /'; konidiumai 30—50 X 1"5 — 2'5 ,n, színtelenek, többnyire egy- sejtűek, de vannak négysejtűek is ; a kouidiumtartók alig észre- vehetők, papillaszerűek. Guepin Septoriájának legfontosabb adatai : A pycnidium átmérője 133 — 216 ja, fala vékony, barna ; konidiumai 23 — 43X MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 157 2"5 — 3 fx, színtelenek, többnyire négysejtűek, csak ritkán egy- kétsejtűek. A pycnidium felső részének feltűnő megvastagodását, amit Diedicke kiemel, nem állapíthattam meg sem Kalchbrenner, sem Guepin péklányán. Az a Septoria, amelyet Bubák adott ki, Septoria Kalch- brenneri néven a Kabát-Bubák-féle Fungi imperfecti exsiccati 218 száma alatt, tökéletesen egyezik Kalchbrenner gombájával ; a foltok kerekalakúak és éles, sötét vonallal szegélyezettek, a pycnidiumok száma a folt közepén kevés (1 — 3) ; a konidiu- mok többnyire egysejtűek és szélességük 2'5 fx-nál nem több. Ezért ezt a gombát, melyet Bubák Montenegróban az Euphorbia amygdaloídes levelén gyűjtött, Septoria euphorbiae Kalchbr.-nek kell neveznünk. Baumle r-nek mindkét előbb idézett gombája, vizsgála- tom szerint, szintén : Septoria eupliorbiae Kalchbr. Nagyobb nehézséggel jár annak a Septoriának a megfej- tése, melyet Kümmerle J. B. gyűjtött Kiskőrösön az Euphor- bia palustris levelén. A gomba okozta foltok igen kicsinyek, átmérőjük mintegy 1 mm nagy, kerekalakúak, barnák vagy fehérek, szegélyük i-ötétpiros, éles és eléggé széles. A folt köze- pén egy vagy legfeljebb két pycnidium ül. A konidiumok nagy- sága 25— 40X2'5— 3 y>.\ két-ötsejtűek. (Lásd a 10. kép G — H ábráit). Septoria média Sacc. et Brun., bár ez az Euphorbia palustris gombája, még sem lehet, mert ennek konidiumai a leírás szerint jóval vékonyabbak (1 [j.) és úgy látszik egysej- tűek. Kümmerle gombája, közel áll a Septoria eupliorbiae Kalch- brennerhez és a Septoria euphorhiaecola Hollóshoz is. ügy lát- szik, e kettő között foglal helyet. Mivel azonban úgyis csak íiprólékos különbségekről van szó, nem akarok számára új nevet állítani, azért a Kiskőrösön talált Septoriát is Septoria euphor- hiae Kalchbr. névvel jelölöm. 18. Melanconium asperulum Moesz, n. sp. Aeervulis solitariis, 0-28 — l'5)>uhescens var. nudiuscula Kze. L. reducta C h r i s t e u s. L. semipinnata Bojer. ^ L. semibipinnata Bojer.* L. stenochlamys Fée. L. Hieronymi Kiimm. n. hybr. L. tomentosa Fée. L. Zahlbnicknerii Kümm.^ Pteris laciniata W. Az itt felsorolt harasztok beható megvizsgálása azt a meg- lepő eredményt adja, hogy közülök egyeseknek triplanatikus, másoknak ellenben túlsúlyban diplanatikus spórájuk van. Talá- lunk tehát, mint kitűnő megkülönböztető jelleget, két teljesen ■eltérő alakú spóratípust : egy úgynevezett bilaterális *^ (gömb- kvadransj diplanat Benedict**) és egy tetráedrikus,'' (radiális/** triplanat Benedict^^) spórát. Mivel két, annyira eltérő spóratipusnak egy és ugyanabban a génuszban való megjelenését lehetetlennek tartom, az a gyanúm, hogy a vizsgált fajok nem tartozhatnak micd ugyan- ^ A kurzív szedéssel nyomott fajok, illetőleg formák vizsgálataim alapján helyesek. ^ ex diagnosi spóra reniformis. *~* in sched. in herb. Musei Nat. Hungarici. 5 in Magv. Bot. Lap. XIII. p. 43. (1914 ) " V. ö. S a d e b e c k in S c h e n k Handbueh d. Bot. I p. 153. (1879) ; L u e r s s e n in Rabenhort's Kryptogamen-Floia. 2. Auil. III. p. 25. <1889) ; F i s c h e r in Schlesische Ges. f. vaterl. Cult. 69 Jahrb. p. 130.(1891.) ; Filarszky Növénymorphologia. 528. old. (1911.) ' in Fekete és M á g o c s y, Erdészeti Növénytan. I. 184. old. (1891.) « in Bull. Torrey Bot. Club XXXIV. p. 447. (1907.) ®-" V. ö. S a d e b e c k 1. c, L u e r s s e n 1. c, F i s c h e r 1. c, Fi- larszky 1. c. " 1. c. A PTERIÜOSPÓRA SZISZTEMATIKÁI JELENTŐSÉGÉRŐL 161 abba a génuszba. További vizsgálataim gyanitásoniat igazolták, a mennyiben kiderült, hogy a Lonchitís géyvusznak csak egyféle jellemző spóra alakja van. Abban a feltevésben, hogy a belső és a külső morfológiai szerkezet szoros viszonyban áll, alapos vizsgálat alá vettem a Lonchitis génusz különböző fajainak és formáinak sporofiilu- niait.^ A nyert eredmény meglepő volt : a sjjóra alakja szerint a vegetatív jellemvonások is két csoportra különülnek. A bilaterális spórás fajok és formák csoportjában más jellemvonások vannak, mint a tetráedrikus spórás fajok csoportjában. Eképen, egyrészt a spóra alakjában, másrészt a külső és belső morfológiai szer- kezetben, egy félre nem ismerhető összhangzás, valódi korreláció nyilvánul. A következő táblázat áttekintően összefoglalja a feltííi ő jellemvonásokat : I. II. Spóra bilaleralis (oblonga, biplanata) Spóra telracdricoglobosa (triplanata), in niedio spó- ráé cum tribus lineis basin siniuim occupantes latéra .sinuum occupantes Sori semilunati vei reniíbrmes lineares vei curvato-line- ares Indusiain rainiitissimum, seiniluna- tum vei reniforme niagnum, lineare vei cur- vato-lineare Nerualio similis illi Sageniae ; ve- iiae inter se in areolas inaequaliter hexagonoi- deas anastomosantes ; areolae exappendiculatae similis illi Neuropteridis ; venae liberae vei ramuli infimi areolas eflforman- tes Fasciculus vaso- riim in sectione transvers^a sti- pitis unions, cyathifonnis, recte fungiformis (icon.) unicus, hippocrepicus vei oj (uju-s-p-) formis » Schleiden Grundzüge d. wiss. Bot. II. p. 86. (1843.) ÍG2 KUMMERLE J. B. A Lonchitis génusz fajai és formái a fenti táblázat I. és II. rovataiban feltüntetett különbségeknek megfelelően következő- Jíépen csoportosulnak : I. Spóra alakja II. Spóra alakja : L. Currorí (Hook.) Mett. L. Curfori vBX.glahrata (C h r i s t). L. glahra Bory. L. liirsuta Bor}^ L. Lindeniana Hook. L. Lindeniana var. decompo- sita Christ. L. macrochlamys Fée. L. madagascariensis Hook. L. natalensis Hook. L. polypus Bak. L. puhescens W. L. puhescens var. mollissima Wrigh t. L. piibescens var.nudiuscula Kze. L. reducta C h r i s t e n s. L. seniipinnata Bojer. L. semibipinnata Bojer. L. stenochlamys Fée. L. Hieronymi Kümm n. liybr. L. tomentosa Fée. L. Zahlbrucknerii Künini. L. Ghiesbreghtii Lind. L. hirsuta L. L. ynacrophylla W e n d. L. occidenialis Bak. Pleris laciniata W. A feltűnő megegyezés, mely a spóra alakjában és a sporo- tillum szerkezetében nyilvánul, azt a gondolatot kelti fel ben- nünk, hogy a kétféle spóratípussal bíró Lonchitis génusz két génuszra osztandó. A két génuszra való felosztást a spóra bila- terális és tetraedrikus alakja szabja meg. A választás, hogy melyik spóra alak melyik génusznak felel meg, nem nehéz. A bilaterális alak — már a Lonckitideae felosztásának alapján K u h n ^ vizsgálata szerint — a Lonchitisnek generikus jellege, a tetraédikus pedig az elválasztandó génuszé. Az elválasztandó génusz alkalmas nevének megválasztásában az irodalom néhány idevonatkozó génusza szolgálhat támaszpontul. A liasználatos in V. d. Decken's Keise III. 3. Botanik. p. 11. (1879.) A PTERIDOSPÓRA SZISZTEMATIKÁI JELENTŐSÉGÉRŐL 163 génusznevek ^ közül azonban egyetlen egy sem felel meg az •elválasztandó génusznak. Ellenben a feledésbe ment és sokszor minden megokolás nélkül szinonimmá lefokozott génuszok közül "figyelmet érdemel az Anisosorus Trevis. és az Antiosorus R e m e r génusz, valamint a Lonchitidium F é e szubgénusz, mint olyan, mely számításba jöhet. Az Anisosorus génuszt T r e- visan^ állította fel, azonban leirás nélkül. Christensen^ ezt, mint algénuszt a Lonchitis-hez utalja. Az Antiosorus génusz az érdemes Kuhn pteridologustól származik, aki azt az 1882- ben megjelent „Die Gruppé der Chaetopterides unter den Polypo- •diaceen" ^ cimü munkájában jóformán leirás nélkül emliti, mert a mű,^ melyben a dolgozat megjelent — mint azt Luerssentől " tudjuk — , terjedelmes dolgozatának rövidítését követelte. A leírást a szerző későbben sem közölte. Kuhn szerint ebbe a génuszba az Antiosorus hirsutus Kuhn és az A. oceidentalis Kuhn tar- tozik, a melyeket a Lonchitis génuszból tett át, jóformán indo- kolás nélkül. E két fajt C h r is t e n se n ^ a Lonchitis-hez vonja illetőleg az Anisosorus (Tr e v.) C h r i s t e n s. nevű algénuszba utalja. Névjegyzékemben e két faj a tetraedrikus spórás fajok csoportjában szerepel. Kuhn éleslátása felismerte, hogy ezek a fajok nem tartozhatnak a Lonchitis génuszba, amiben helyes eredményemnek igazolását látom, melyre vizsgálataim vezettek. A F é e-tül felállított Lonchitidium ^ algénusz ugyancsak megér- demli a tekintetbe való vételt. F é e a Pteris génuszt, közelebbi megkülönböztetés nélkül, három, úgymint I. Eupteris, II. Aquili- naeés III. Lonchitidium algénuszra osztja. E felosztás azóta nagyot változott. Christensen'^ szerint a Pteris génusz szintén három algénuszból áll, a melyek között azonban a Lonchitidium hiány- zik. Az Aquilinae algénuszból lett — Kuhn^" vizsgálata alap- ján — a jogérvényes Pteridium Gleditsch^^ génusz. Four- n i e r^^ a Lonchitidium-oi a Pteris génuszban még mint algénuszt használja, Chris t e n s e n ^^azonban a Lonchitis génuszhoz, ille- tőleg annak Anisosorus (T r e v.) C h r i s t e n s. nevű algénuszá- hoz szinonimul vonja. F é e a Lonchitidium algénuszban két fajt ' V. ö. D i e 1 s Polvpodiaceae in E n g 1 e r — P r a n 1 1 Nat. Pflanzen- fainilien. í. Teil. IV. Abt.* (1899) : C h r i s t e ii s e n Index Filicum (1905—6). ^ Sopra alcuni nuovi geneii, e trentadue nuove specie di Felei in Atti I.st. Veneto. II. 2. p. 166. (1851.) 3 1. c. p. 58. et XLIV. (1905.) * p. 347. (1882.) * Festschiift z. öOjahr. Jiibil. d. Königstadt. Realschule zii Berlin. « Bot. Centr. XII "4. p. 130. (1882 ) ' 1. c. p. 59. et XLIV (1905.) *• V. ö. F é e Genera Filicum (Cinquieme Mémoire siir la faraille des Fougéres), p. 126 (1850—1852.) •' 1. c. p. 591. (1906.) »" 1. c. p. 11. " apud Scopoli Flóra Carniolica p. 169. (1760.) 1' Mexicanas plantas. Pars prima : Cryptogamia, p. 116. (1872.) " I. c. p. 408. et XLIV. (1906.). 164 KÜMMERLE J. B. sorol fel, a Pteris laciniata W.-ot, mely faj névjeg} zekémben is szerepel és a Pteris flaccida F é e -t/ melyet nem vettem lel jegy- zékembe, mivel eredeti példányát nem láthattam és különben is C h r i s t e n s e n -^ a Lonchitis hirsuta L.-hez utalja. F é e Lon- chitidiumá-nsik a Pteris génuszban annyiban van jogosultsága, a mennyiben a Lonchitis GJiieshreghtii Lind., hirsuta L., mac- rophylla Wend., oceidentalis Bak. és Pteris laciniata ^Y. nevű fajok spórái — vizsgálataim alapján — alakban és szerkezet ben gömbtetraedrikusak, simák és közepükön három lécük van, miért is a Pteris-ek spóráival teljesen azonosak. Ilyen azonos spó- rájuk azonban más génuszoknak is van. A Pteris génuszba való tartozást — a spórák alakján és szerkezetén kívül — egj éb morfológiai bélyegek is eldöntik és ezek éppen a Pteris-éiöl eltérők. Véleményem szerint a Lonchitidium F é e algénusz az Antiosorus Roeiner nevű génuszhoz vonandó szinonim g\ a- nánt. A Lonchitis génusz ama fajait, a melyeknek tetraedrikus spórájuk vau, az Antiosorus Roem. génuszba teszem. Az Antio- sorus génusz jogos voltával, újonnan való felállításával ei^y másik dolgozatom fog foglalkozni. További vizsgálataim, melyek a spóra szerkezetére és nagyságára vonatkoztak, ugyancsak megbecsülhetetlen sziszte- matikai, különösen specifikus értékeket adtak. Nagyság, sima- ság, szemcsészettség stb. támaszpontokat szolgáltatnak bizonyos fajcsoportok és fajoknak diagnosztikai megkülönböztetésére és szinonim fajoknak biztos azonosítására. Ebben a tekintetben a spóra struktúráját és nagyságát sokszor használják a sziszte- matikában, mint pl. Richter^a 8chizaea génuszban. Bővebb tárgyalást a használhatóság érdekében ezért nem tartok szük- ségesnek. Csak még egy fontos körülményre kívánom a figyel- met felkelteni, t. i. a spóra szemcsészettségére vagy simaságára, illetőleg csupaszságára, a mely mindig pontos megállapítást igényel. Egy és ugyanazon fajnak igen gyakran a szemölcsös spórákon kívül sima spórái is vannak, a mint azt pl. a Lon- chitis ZahlbrueJcnerii Kümm., L. Hieronymi Kümm., L. Curruri (H k.), L. natalensis Hook., L. madagascariensis H o o k. és L. tomentosa F é e nevű fajokon tapasztaltam. A spóra szemöl- csös rétege ugyanis részben ledarabolódik vagy egészben lehámlik (1. 1 — 4. ábrát), amit fedőlemez nélküli praeparatumokon — tehát anélkül, hogy nyomást gyakoroltam volna a praeparatumra — meg- figyeltem. Az érdekes jelenséget már Hannig* észlelte a D;//- ^ 1. c. p. 126. (1850— 1852.\ melynek szinonimája Fée szerint a Lonchitis flaccida B o ry. s 1. c. p. 597. (1906.) ' Két új ^.chizaeá' ól és a Schizaeúk Lophidium algenusa néhány tagjának származás- és alkattani viszonyairól in Math. és Természettud. Értesítő. XXÍX. p. 1096—1097. (1911.) * Über das Vorkommen von Perisporien bei den Filicinen nebst Be- merkungen über die systematische Bedeutung derselben. Flóra, Neue Folge. lII. Bd.'^p. 342. (1911.) A PTERIDOSPÓRA SZISZTEMATIKÁI JELENTŐSÉGÉRŐL 165 moglossum piloselloides spóráin, a mikor a praeparatum fedőleme- zére nyomást gjakorolt. Hannig bizonyos chemiai szerek alkal- mazásával arra az eredményre jutott, „hogy a leválott rétejr aligha lehet eudosporinm, hanem valószínűleg az exosporium-ot jilkotja". A Lonchitis génusz fajainak és formáinak tisztázását, nomenklatúráját és szinonímikáját „Monographiae generis Lon- chitidis prodromus" című dolgozatom tárgyalja. Eredményeim és megfigyeléseim a pteridospóra szisztema- tikái jelentősége tárgyában következőképen foglalhatók össze : 1. A pteridospóra radiális vagy bilaterális alakjának szisz- tematikai jelentősége van. 1 — 4. ábra. A spóra szemölcsös rétege részben ledarabolódik vagy egészben h'hámlik. Bizonyos fajok spóráin a szemölcsös rétegnek lehámlásakor bor- dázottság mutatkozik (1. 4. ábrát). 2. A Lonchitis génuszt a bilaterális spóra jellemzi. 3. A Lonchitis génuszba tartozott tetraedrikus spórás fajo- kat az Antiosorus Roem. génuszba teszem át. 4. A Polypodiaceae, Schizaeaceae és Gleicheniaceae nevű családok minden egyes génuszában, melyekről köztudomású, hogy úgy radiális, mint bilaterális spórájuk van, kívánatos a spóra alakját generikus jellegül megállapítani. Diels^ a Poly- podiaceae családnak csak néhány génuszában említi a spóra alakját, mint jellemző tulajdonságot, de nem mindenütt követ- kezetesen végig. K u h n "^ is egyes génuszban megkülönbözte- tési jellegül használja a spóra alakját. 5. A spóra alakja a géuuszok jellemvonásául akkor szol- gálhat, ha azt a vegetatív jellemvonások is megállapítják, me- lyekkel külső és belső morfológiai összhangzásban van. 6. Ha a spóra alakja a génusznak nem jellemző tulajdon- sága, a génuszra nézve a spóra alakja mégis megemlítendő, mert fontos lehet az algénuszok és szekciók megkülönböztetésére » apud E n g 1 e r— P r a n 1 1 I. c. p. 139. (1899.) 2 Ciyptogames vasculares apud v. d. D e c k e n's Reisen III. 3. Bota- nik, p. 11. (1879.) Botanikai Közlemények 5- 6. füzet. 19 166 KÜMMERLE J. B. ■vagy fajok csoportosítására, mint a hogy azt számos génuszban, pl. az Antrophyum-iml ^ eredménnyel alkalmazták. 7. A kétféle spóra közül az egyik alaknak a génusz hete- rogén fajainak kizárásában lehet jelentősége. 8. Annak az ellenvetésnek, hogy egyes fajoknak letraedrikus és bilaterális spórájuk is van, a mi különben is csak elszigetelten fordul elő, van ugyan fontossága, de nincs általános érvényes- sége a spórák szisztematikai alkalmazhatósága ellen. A kétala- kúság is mindig megemlítendő. Magam is észleltem ilyen eseteket, a mikor azonban a spórának egyik alakja mindig nagyobb, a másik ellenben mindig kisebb számban volt jelen. Vájjon ennek visszaütés, teratológia vagy egyéb jelenség az okozója, azt további vizsgálatoknak kellene eldönteni. 9. A spóra alakja számos esetben útbaigazítást adhat génu- szok hovátartozandóságának vagy rokonságának megállapításában. (A növ. szakosztály 1913. évi márc. 12-én tartott üléséből.) Kümmerle J. B,: Előmunkálat a Lonchítís-génusz monográfiájához. (Monographiae generis Lonchitidis prodromus.) A forróövi harasztvilágnak egyik érdekes csoportja a Lon- chitis-géimsz. Fajainak nagyobbik része Afrikában, kisebbik része Délamerikában honos. Ezeken a helyeken tenyészetüknek csak a nedves, párás őserdők kedveznek, ahol többnyire a földön élnek, de megtelepednek mint epiíiták a fákon is. A növény- kertek üvegházaiban igen gyakran tenyésztik, részint, hogy a növényrendszerben elfoglalt helyüket pontosan megállapíthassák, részint, hogy érdekes morfológiai tulajdonságaikat tanulmányoz- zák. De lombjuknak üde zöld színe, finom szárnyas tagoltsága és gyenge állománya miatt is az üvegházak kedvelt harasztjai közé tartoznak. A Lonchitis- géim^zt már Linné is ismerte, aki azt azzal jellemezte, hogy szoruszai a levelek öbleiben fekszenek és fél- holdalakúak. Ez a két jellemvonás azonban a harasztok más génuszában, mint pl. a Rypole2)is-génu?,z fajain is megvan. Ennek a rövid jellemzésnek tudható be azután egyrészt, hogy maga Linné és néhány későbbi botanikus is olyan idegen harasztfajokat sorol e génuszba, amelyek hasonló fekvésű és alakú szoruszokat mutatnak, másrészt pedig, hogy néhány igazi Lonchitis-í^i tulajdonképen máshová, pl. a Píem-génuszba került. A Lonchitis-génuszról későbben adott bővebb jellemzé- 1 V. ö. B e n e d i c t 1. c. p. 447. (1907.) ELŐMUNKÁLAT A L0NCHITI8-GÉNU8Z MONOGRÁFIÁJÁHOZ 167 •sek már csak azért sem lehettek helyesek, mert sok idegen •elemet osztottak ebbe a génuszba. Rendszertani tanulmányom kiterjedt a Lonchitis-génusznak összes ismeretes fajaira és formáira. Több olyan külső és belső morfológiai jellemvonást ismertem fel, mint pl. a spóra bilaterá- lis alakja, az edénynyalábnak sajátságos gombaalakja stb., amelyek alapján bizonyos fajokat ebből a génuszból ki kellett rekesz- tenem. A más génuszba tartozó fajok kizárása folytán szükségessé vált, hogy a Lonchitis-génusznak megfelelő latinnyelvű jellem- zést adjak. A Lonchitis-génuszba vizsgálataim szerint 10 faj 3 formá- val tartozik. Ezeknek meghatározására külön latinnyelvú kulcsot készítettem. Valamennyi faj a génusznak egyetlenegy, ú. n. Eulonchitis C h r i s t^e n s. nevű algénuszába tartozik, melyet négy szekcióra osztottam. Az egyes szekciókban aztán az illető fajo- kat sorolom fel a rokonsági kapocs szerint. Minden egyik faj- nak megállapítom helyes nevét, társneveit és földrajzi elterje- dését. Üj fajnév gyanánt szerepel a Lonchitis tomentosa F é e, mely az irodalomban eddig hibásan a L. pubescens W.-nak volt szinonim neve, társnévül azonban hozzá veszem az eddig fajként szereplő L. polypus Bak. nevet. Érdekes újdonságom a L. Hieronymi, melynek gyér és tökéletlen spórái hibrid voltát bizo- nyítják. Az egyes fajok földrajzi elterjedésének tárgyalása köz- ben rámutatok néhány tévedésre. így kimutatom, hogy a L. pu- bescens W., melyet úgy említenek, mint Afrika szárazföldjének elterjedt növényét, ott egyáltalában nem nő, hanem csak Afriká- nak délkeleti szigetein, mint pl. Mauritius-szigetén. Afrika szá- razföldjén legelterjedtebb a L. glabra B o r y, mely a Fokföldtől Kilimanjaro vidékéig terem, azután a L. natalensis Hook. és L. Currori (Hook.) Mett., mely utóbbiak elterjedése már korlátoltabb. Dolgozatom végén két kétes LoncJiitis-ísi}ró\ emlékszem meg, melyeket megfejteni nem tudtam, és külön sorolom fel azokat, melyeket a Lonchitis- génuszból ki kellett zárnom, mert ide egyáltalában nem tartoznak. A génusz tanulmányozására a következő múzeumok és intézetek növénygyűjteményeit használtam : Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya Budapesten (M. N. H.), Erdélyi Nemzeti Múzeum növénytani osztálya Kolozsvárott (M. Tr.), cs. kir. Udvari Természetrajzi Múzeum növénytani osztálya Bécsben (H. P. V.), kir. egyetemi növénykert Boroszlóban (H. Br.), ezeken kívül még a budapesti egyetemi növénykert harasztos üvegházá- nak élő anyagát. Az anyagnak szíves átengedéseért köszönetet mondok dr. Filarszky N., dr. Győrffy L, dr. Mágocsy- Dietz S., dr. Pax F., dr. Richter A. és dr. Zahlbruck- n e r S. uraknak. 19* 168 KÜMMERLE J. B. Lonchitis^ L. emend. Kiilm.'^ Linné Gen. Plánt. ed. 5. no 1041. (1754.), non Bub. &• Pzg. apud Post et Kuntze Lexicon (1904.) = genus Pliane- roganiarum. Linné Syst. Nat. ed. 1. p. — (1735.) [non vidi] ; Gen. Plánt, ed. 1. p. 822. no 781. (1737.), ed. 2. p. 503. no 941. (1742.); Syst. Nat. ed. 6. p. 143. no 941. (1748.), ed. 10. p. 1041. (1759.): Gen. Plant. ed. 6. no 1177. (1764.); Syst. Nat. ed. 12. p. 1300. no 1177. (1767.) [exclusis omn. spec], ed. Reichard IV. p. 400. [exclus. omn. spec] ; Pflanzensystem ed. Murray-Lippert p. 1707. no 1177. (1786) [excl. omn. spec.]; Lamarck Encyclop. Méth. III. p. 592. (1789.) [exclus. omn. spec.]; Linné Gen. Plant. II, p. 757. no 1629. (1791.), Syst. Veget. ed. 15. (Murray-Persoon) p. 973. no 1177. (1797.) [exclus. omn. spec] ; S eh kuli r Krypr. Gewachse L p. XII. no 11. (1804—9.); Swartz Syn. Fii. p. 93. no 12. (1806.) [exclus. spec. L. aurita, hirsuta, repens et java- nicci]; Kaulfuss En. Filicum p. 195. (1810.) [exclus. Sieber exsicc no 372 = Antiosorus hirsutus (L.) Kuhn]; Linné Spec Plant. ed. Willdenow V. p. 462. (1810.) [exclus. L. aurita, hirsuta et repens]; Aiton Hortus Kewensis ed. 2. V. p. 527. (1813.); Steudel Nom. Bot. Crypt. p. 276. (1824.) [excl. plur. spec] ; Schlechtendal Adumbratio Filicum p. 47. no 11. (1825 — 27.) ; R a d d i Plantarum Brasiliensium nova genera p. 61. (1825.) [excl. L. repens L.] ; Linné Gen. Plant ed. 9. (Sprengel) IL p. 723. no 3651. (1831.); S eh ott Genera Filicum pag. innum. (1834.) ; P r e s 1 Tent. Pteridographiae p. 162. no LXXI. (1836.); Hooker Gen. Filicum pag. ad tab. LXVIII. (1842.) [exempl. L. hirsuta Sieb.]; J. Smith An arrangement and deíinition of the genera of Ferns in Journ.. Bot. IV. p. 164. no 59. (1842.) ; [exclus. L. aurita L.] ; Kunze Farrnkráuter p. 153. (1844.); Fée Genera Filicum p. 141. no 60. (1850^ — 52.) [exclus. L. aurita L.] ; Hooker Species Filicum II. p. 55. no 3. (1851.); Moore Index Filicum p. XLIII. no 54. (1857.) ; M e 1 1 e n i u s Filices hort, bot. Lipsiensis p. 59. (1856.) ; J. Smith Cultivated Ferns p. 37. no 56. (1857) [exclus. L. aurita L.]; Berkeley Introd. to Crypt. Bot. p. 535. (1857.) ; J. Smith & Th. Moore An account of exotic cultivated Ferns p. 15 no 37. (1858.); Pappe and Rawson Synopsis Filicum Africae australis p. 6. (1858.); J. Smith Ferns British & Foreign p. 195. no 99. (1866.); Hooker and Baker Syn. Filicum p. 128. no 23. (1867.) ; H a r v e y The genera of South African plaiits p. 464. no 12. (1868.) ; Baker Polypodiacea in Jíartius Fior. Brasil. J. pars II. p. 384. (1870.) [exclus. L. hir- ^ Nomen genericum derivatur a >^o'yX"'1 (I^t- lonchus). Ao-p/'-''-? D i o s c o- rides III. p. 151. = Lonchitis Plinius Hist. nat. XXV. p. 88.; cf. W i 1 1 s t e i n Etym.-bot. Handw. p. 533. (1852 ) * Cryptogamae vasculares etc. p. 10. (1879.) ELŐMUNKÁLAT A LONCHITia-GÉNUSZ MONOGRÁFIÁJÁHOZ 169 suta L.); Hooker and Baker Synopsis Filiciim ed. 2. p. 128. no 23. (1874.); J. Smitli História Filicum p. 292. no 166. (1875.) [exclus. L. aurita L.]; Kuhn Cryptogamae vasculares in V. d. Decken's Reisen III. 3. Bo anik p. 10. et 11. (1879.), Die Gruppé der Chaetopterides iinter den Polypodiaceen p. 27. [seorsim impr.] (1882.) ; S a 1 o m o n Nomenclator p. 222. (1883.) [exclus. plur. spec] ; A n o n y m u s in The Garden XXXIX. Mid- summer, p. 583. (1891.); Prantl Das System der Farne in Arbeiten aus dem Königl. Bot. Garten zu Bresiau I. Bd. I. H. p. 17. (1892.) ; S i m Tlie Ferns of South Africa p. 75. (1892.) ; D i e 1 s Polypodiaceae in E ngler-Pr antl Nat. Pfianzenfamilien 1. Teil, 4. Abt. p. 295. no 83. (1900.) [exchis. L. hirsuta L., occidentalis Bak.]; Christensen Index Filicum p. 408. (1905.) ; E n g 1 e r Die Pflanzenwelt Afrikas in Engler-Drude Veget, d. Erde IX. 2. p. 47. (1908.) Filices molles, duae coriaceae, erectae, fasciculatae, ple- rumque magnae, terrestres vei arboricolae. Rhizoma suhylohosum, setosum, pilis riifis vestitum. Frondes conformes, plerumque bi-vel tripinnatae, vei etiam pinnato-pinnatiíidae, virides, atro virides vei olivaceae, rufo-tomentosae, vei ubique molliter pubescentes, glabriusculae, vei tantum costis costulisque pilosis obtectis. Pili Jiliformes (non paleacei), basi bulbosi, aciculares, articulati, nodu- losi, strangulati. Stipites elongati, straminei, canalicnlati. Fasci- culus vasorum in stipite magnus, unicus, cyathiformis, recte fungiformis. Nervatio Sageniae, nervus primarius prominens, rectus, secundarius sub angulo subacuto vei subrecto exiens, plus minus prominens, venulae inter se in areolas inaequaliter hexagonoideas anastomosantes, exappendiculatae, venulae duae vei quator in sinus laciniarum vei loborum frondis connivendo «xcurrentes, areolae ad latéra utraque nervorum primariorum unam seriem sat insignem formantcs. Segmenta ultinia plerumque rotundata modice lata. Sori seniper in anastomosi nervorum in- sidentes, basin sinuum ultimorum occupantes, magni vei parvi, semilunati vei renifoi'mes^ solitarii, distincti, in statu nialuro saepe praecipue ad basin et apicem segmentorum paenultimo- rum confluentes. Indusium verum, minutissimum, tenue membra- naceum, nunc caducum, nunc persistens, piliferuni, semilunatum vei reniforme. Spora.ngia plerumque copiosa. anipla, pyriformia, stipellata, annulo laterale lato, 14 — 18 — 20-articulato. Para- ylnjses nuaierosissimae. paucae vei nullae, articulatae, strangu- latae. Sporae oiiines hilaterales (biplanatae, renifórmes), magnae vei parvae, exosporio papillato, verrucoso, vei grabrescente vei nudo. Hoc genus sensu Kuhnii^ ad tribum „LonchUideae"' {Presl.-') Chaetopteridum Polypodiacearum pertinet. Ad tribum ' Die Gruppé der Chaetopterides p. 4. et 27. (1882.) 2 Tent. Pterido^íraph. p. 161. (1836.) ; F e é Gcn. Fii. p. 36., 103. et 141 (1850—52.) 170 KÜMMEELE J. B. „Lonchitideae" pertinent sequentia geuera : Histiopteris Sni., Lonchitis L., Pteridium Gled., Antiosorus Roeni. et Paesia St. Hil. Ab Antiosoro, quocum litteratura pteridologica conjun- git, diífert sporis bilateralibus et nervatione Sageniae. Synonyma: Lonchites Sandford Manuál of exotie Ferns and Selaginella. Cheaper edit. p. 172.(1894.) — Pteris L, § Lonchitis Christ Farnkrauter der Erde p. 173. (1897.) Area geographica : Species cum formis 13, tropicales, qua- tor in insulis Africanis australibus tantuni, trés in Africa conti- nentali et in insulis australibus eius, trés in Africa continentali tantum et trés in America australi vigentes. Clavis specierum formarumque analytica. A) Stipes, axillae pinnarum (primariarum), rhachides, pinnae utrinque, costae costulaeque et areolae venulariim pilis arti- culatis densisissime molliier rufo-tomentosae. a) Sori parvi, sinus dentium vei crenarum occupantes ; venulae prominentes, ad dentes vei crenas non decur- rentes ; sporae glabrescentes. a) Frons simplex : L. reduda C h r i s t e n s. P) Frons composita : L. natalensis H o o k. h) Sori magni, sinus laciniarum occupantes ; venulae non vei debile prominentes, ad lacinias decurrentes. a) Piiinulae oblique piunatifidae ; sporae verrucosae ; filix rufo tomentosa, africana. * Laciniae parvae, inaequaliter crenulatae : L. puhescens W. ** Laciniae magnae, oblongae, crenulatae ; íilix plerumque sterilis, valde rufo-tomentosa : L. puhescens var, mollissima Wright. p) Pinnulae horizontaliter piunatifidae; laciniae undu- latae vei integerimae ; sporae papillosae vei gla- brescentes ; filix densisissime rufo-tomentosa, ame- ricana. * Pinnae lanceolatae, lobatae ; lobi rotundi, si- nubus angustatis distincti : L. Zahlbrueknerii Kii mm. ** Pinnae late-lanceolata, profunde laciniatae ; laciniae oblangae, sinubus bitis distinctae : L. Lindeniana H o o k. *** Pinnae falcato-lanceolatae, lobatae ; lobi laté obtusi ; tomentum glabrescens : L. Lindeniana var. decomposita Christ. ELŐMUNKÁLAT A L0NCHIT1S-GÉNÜ9Z MONOGRÁFIÁJÁHOZ 171 B) Stipes, axillae piünarum (primariarum), pinnae in ntroque latere, costae costulaeque et areolae veniilarum pilis acicu- laribus articulatis puberulae, vei onines glabriusculae vei glabrae ; sporae papillosae vei glabrescentes. a) Sori parvi, sinus laciniarum vei segraentorum occupantes, semilunati. a) Segmenta ad rhachin ala augusta confluentia, pro- funde pinnatifida, coriacea; venulae paucae, pro- minentes ; frous tantum in venulis rhachidibusque pilüsa, olivacea. ^ , , _, L. glaora B o r y. h) Segmenta non decurrentia, tantum ad médium pinnatifida, mollia ; venulae numerosissimae, valde prominentes ; frons valde puberula, atro-viridis r L. Hieronymi Kümm. h) Sori niagni, in sinubus laciniarum semilunati vei totam marginem segmentorum occupantes, lineares. •j" Paraphyses numerosissimae. a) Piunulae integerimae, sinuato-laciniatae vei pin- natiíidae ; frons moUis, atro-viridis, puberula : L. Cíirrori (H o o k.) M e 1 1. P) Pinnulae integerrimae vei undulatae, frons char- tacea, olivacea, glabrescens : L. Ciirrori var. glahrata (Christ) Kümm. 7) Pinnulae pinnatae, apice pinnatifidae, inferiores oppositae, centrales alternae, superiores adnatae ; frons mollis, atro-viridis, rufo-tomentoso-puberula : L. tomentosa F e é. -f-f Paraphyses desunt. a) Pinnulae apice pinnatifidae, deorsum ad auriculas repandas redactae vei usque ad costam pinnatae ;; frons olivacea, coriacea, nuda ; tantum rhachides venulaeque puberulae ; facies Histiopteridum : . L. madagascariensis H o o k. Enumeratio specierum formarumqe generis Lonchitidis in systemata disposita, A) Subgenus Eidonchitis Christens. Ind. Fii. p. XLIV- (1906.) I. Sectio Curroriae. Frondes atro-virides, puberulae ; paraphyses numerosissimae. 1. Subsectio. Sori magni ; areolae venularum parce puberulae vei nudae. a) Tribus. Venulae non prominentes. f Sporae papillosae vei glabrescentes- 172 KUMMERLE J. B. 1. Loncliltis CuiTori (Hook.) Mett. apud Christensen Index Filicum p. 409. (1906.): E n ^ 1 e r apud E n g 1 e r et D r u d e Veget. d. Erde IX. vol. IL p. 47. (1908.) Species valde variat laminis frondiuui ; laminis apice pin- madsectis vei pinnatifidis, deorsum pinnatifidis ve! pinnatis, basi pinnatis; segmentis summis integris vei uiidulatis, iiiíimis plc- runique sinuato-lobatis : Inbis obtusis : pinnis apice et deorsum sinuato lobatis, medio et basi pinnatisectis vei pinnatifidis; seg- mentis posterioribus mediis plerunique longioribus, triangularibu^, acuti.'í, margine undulatis vei sinuato-lobatis. Synonynia: Pteris {Litohrochia) Currori Hook. Species rilicum II. p. 232. et tab. CXL. (1858.); Hooker et Baker Synopsis Fiiicum p. 168. (1867.J, ed. 2. p. 168. (1874.); Kulin EJilices Africanae p. 79. (18G8.) : LyeU Handbook of Ferns p. 102. (1870.); Christ Farnkrauter p. 174. (1897.) — Lito- brochia Currori J. S m. Ferns brit. and for. ed. 2. p. 312. (1876.) — Lonchitis Currori Mett. apud K u h n in v. Decken's Reisen 111. 3. Botanik p. 10 (1879.) — Pteris Currorii Hook. et Bak. apud Saloniou Nomenclator p. 335. (1883.) [exclus. syn. Ptcr Barteri Bak.] — Lonchitis Currori (Hook.) Kulin apud Diels in Engler et Prantl Nat. Pflanzenfam. I. Teil, IV. Abt. p. 295. (1899.) Icones: Hooker Species Fiiicum H. tab. CXL. (1858.) ; Engler apud Engler et Drude l. c. íig. 42. (1908) Exsiccata: Ad sinum Elepliantuin, leg. Curror (Hooker Spec. Fii. 1. c. p. 233., spec. originál.; Kulin Fii. Afric. 1. c.) insula Fernando Po, leg. M a n n nr. 365. et 661. (Hooker et Baker 1. c; Kulin Fii. Afric. 1. c) Kamerun: Lolodorf, Urwaldgebiet, leg. Staudt nr. 163! et 170! (H. P. V.) — Station Johann-Albreclitshöhe. Urwali- geb'iet, leg. Staudt nr. 805! (H. Br.) — Bipinde, Urwald- g-ebiet, leg. G. Z e n k e r nr. 969 ! (H P. V. et H. Br.), 2569 !